Van-e a jóslásnak jövője?

A látnokok napjainkban már „mediális életsors tanácsadókként” működnek, kristálygömbökkel, elektronikus műszereknek álcázott varázsvesszőkkel, tarot-kártyával dolgoznak, a tenyérvonalakból olvassák ki a jellemvonásokat, számmisztikával, horoszkóppal állítják fel a kliens „jövőképét”.

Egyes felmérések szerint például Németországban ma már minden 2000 lakosra jut egy hivatásos jós. Kritikus élethelyzetben nálunk is sokan hajlandóak alkalmi kártyavetőhöz vagy tenyérjóshoz fordulni, csakúgy, mint a nyugati nagyvárosokban élő hiszékenyek az elegáns és felkapott irodákban működő „sorstanácsadókhoz”. Néhány tévécsatorna is szolgáltat telefonon felhívható jósdát nézőinek, ahol a jövőt látónak mondott műsorvezető kikérdezi a hívót, majd megválaszolja a jövőt illető kérdéseket.

A tenyérjósok, kártyavetők gyakran a kevésbé tanult emberek bizonytalanság-érzésére építenek és jó megfigyelők. Szinte észrevétlenül kérdezik ki a hozzájuk fordulót, figyelik az arc- és kézmozdulataikat, a tévében hanghordozásukat, s közben felismerik, hogy az mit vár tőlük. Többnyire kétértelmű, homályos választ adnak, amelyeket az érintett utólag bizonyítva lát.

Hagyományosan főképp nők foglalkoznak tenyérjóslással, kártyavetéssel és általában nők azok is – főleg szerelmi ügyekben – akik igénybe veszik e szolgáltatást. Találóan írta Krúdy Gyula: „….a tenyérjóslás divatban van az egész földgömbön, ahol nők és a nők hiszékenységéből megélni akarók élnek. Sevillától Damaszkuszig és New Yorktól Bukarestig nézik, úgynevezett tudós öregasszonyok a fiatal nők tenyereinek abrakadabráit….” A jóslatok, látnoki kijelentések adott esetben veszélyesek, sőt végzetesek is lehetnek, például válsághelyzetben lévő vagy lelkileg sérült embereknél. A félelem előidézheti az önbecsülő jóslatok elve alapján a katasztrofális döntést vagy éppen az öngyilkosságot is.

A távgyógyítás szintén egyre jobban terjed szerte a világon. Angliában külön szövetségbe tömörültek, működésüket hivatalosan elfogadják azzal, hogy az orvosi kezelést nem helyettesítheti ténykedésük. Művelői természetfeletti, misztikus gyógyerőket hívnak segítségül, úgy érzik, hogy ők ilyen különleges képességekkel rendelkeznek és ezt a betegek szolgálatába kell állítaniuk. A távgyógyítást gyakran teljesen legyengült, gyógyíthatatlan betegek utolsó lehetőségeként veszik igénybe, az is eredmény lehet, ha a beteg lelki gyötrelmei enyhülnek. A távgyógyítók között akadnak pénzéhes sarlatánok is, akik visszaélnek a kétségbeesett beteg vagy hozzátartozóik reményeivel. Ritkán rendelkeznek orvosi vagy pszichológiai képzettséggel, ezért nem is várható tőlük, hogy szakszerű, a modern orvostudomány alapján álló segítséget nyújtsanak a rászorulóknak.

Ettől még a reményt, vigaszt keresők, vagy akik egyszerűen csak kíváncsiak, nem fognak elfordulni sem a jósoktól, sem a távgyógyászoktól, akiknek a hírnevét a bennük hívők csak fölerősítik. Ezért bízvást mondhatjuk: a jövőt jóslóknak mindig lesz jövőjük. (m-p, i-t)