„A szereplőválogatásra jöttek?” – kérdezi tőlem és fotós kollégámtól a Szakszervezetek Házaként szebb napokat is megért Istropolis előcsarnokában a pólóján a magyar tévénézők által már jól ismert EKG-görbét viselő hosztesz.
ValóVilág szlovákul
Felfelé menet mindenütt hatalmas ValóVilág-jeles drapériák, csak a felirat nem stimmel rajtuk. VyVolení – így szlovákosították a három szériát megért, sikeresnek mondható magyar reality show címét. A lépcsőn előttünk-mögöttünk kiválasztottak araszolnak: van, aki csak mobiltelefonját markolássza, vannak, akik reklámszatyorral, mások utazótáskával érkeznek – ez utóbbi még nem indokolt. „Tetkós-napszemcsis” menő csávó éppúgy van köztük, mint szőke cicababa, de látok szakadt negyvenest, és teljesen átlagos alakokat is. A második emeleten security pólós tar húshegy kéri a sorszámunkat, de itt is sikeresen tisztázzuk magunkat. Leküzdöttük az utolsó akadályt, a sajtós lánytól megkapjuk a kitűzőt, mely a továbbiakban megkülönböztet bennünket a halandóktól, akik a tízmillió bűvöletében fényképezkednek egy hatalmas logó előtt. Itt készülnek azok a kínos képek, melyeket aztán mutogatni fognak a kiválasztottakról, miután egy stylist „megcsinálta” őket: lám, ilyenek voltak előző életükben.
Anettet és Tommyboy-t várjuk. Önök tudják még, kik ők? A ValóVilág 3. szériája... – na, dereng valami? Nem, nem ők nyerték, igazából nem tudom, ki nyerte, csak arra emlékszem, hogy a háromból egyet egy Laci nevű fazon nyert meg, aki aztán a Barátok közt című sorozatban alakított egy botrányosan rossz epizódszerepet. Anett, aki egy vitaminokat és táplálék-kiegészítőket forgalmazó cégnél dolgozik, ötödikként távozott a villából, míg a go-go táncosként ténykedő Tommyboy hetedikként. A villában nem volt köztük semmi, utána jöttek össze, egy jutalomnyaraláson. Na, megvan? Szőke szilikonlány és izmos pasas.
Anett és Tommyboy azonban késik. Az időt kihasználandó, odamegyek az egyik jelölthöz:
– Prečo ste prišli na casting?
– Lebo som to videl v televízii.
– Akkor beszélhetünk magyarul is? – kérdezem.
– Persze.
Emberünk – aki kéri, hogy nevét ne említsük – elmondja, hogy egy kis csallóközi faluból érkezett, a ValóVilág mindhárom szériáját nézte, meg a Big Brothert is, és nagyon tetszett neki, ezért jelentkezett. Esélylatolgatásba nem bocsátkozott, mindössze annyit mondott: aminek meg kell történni, az meg fog történni. Úgy legyen!
Egy másik vállalkozónál, ezúttal egy hölgynél is „bepróbálkozunk”. Szenci, és ő is tud magyarul. A sztori ugyanaz: látta a tévében, és ő is szeretne benne lenni. Hogy mire költené a tízmilliót? – Hú, hát annak nagyon sok helye vóna! – mondja.
– Foglaljanak helyet – terelget a sajtós hölgy, – jönnek. Csallóközi résztvevőnk telefonjába épített kamerájával fényképezi őket, vakuk villognak, de kamera csak kettő van, mindkettő a JOJ-é, ez a kereskedelmi televízió tűzte műsorára a Magyarországon már bevált programot. Ľudovít Tóth, a csatorna kommunikációs igazgatója mond néhány bevezető mondatot, nagyjából olyanokat, amilyeneket a magyar néző már abszolválhatott Stohl Bucival: eddig ötezren jelentkeztek, közülük fognak kiválasztani 200 főt, majd ezt a csoportot 50-55 fősre redukálják, szakemberekkel való konzultáció után, és kezdődhet a beszavazóshow. A többit tudjuk.
A szlovák kollégák rendkívül érdeklődőek, a villában megélt extrém és abszurd szituációkról, a bezártságról, a család hiányáról, a mindent látó kamerákról, a kiszavazásról, a show utáni mindennapokról faggatják az egykori médiasztárokat, akiknek több mint tizenöt perc hírnév adatott meg, hisz lám, a műsor után egy évvel egy idegen fővárosban mondhatják el, mit üzennek a szlovák játékosoknak. Tommyboy arra hívja fel a résztvevők figyelmét, hogy legyenek tudatosak, ne hagyják magukat sodortatni az eseményekkel. Anett szerint a bent történő dolgokat nem kell túl komolyan venni, pláne tragikusan felfogni. – Ha ma mennék be, sokkal kevesebbet sírnék – teszi hozzá.
A sajtótájékoztató után a színfalak mögé is bepillantást nyerhetünk. A produkció munkatársai hat asztal mellett beszélgetnek a jelentkezőkkel. Akit alkalmasnak találnak, azt a főasztalhoz küldik tovább, ahol már háromtagú bizottság foglalkozik velük. Az egyik „kérdezőbiztostól” megtudtuk, átlagban hatvan emberrel beszélget naponta, mindenkire 15-20 perc jut, de van, aki az első rázósabb kérdés után kereket old. A hatvanból általában 10-15 végzi a főasztalnál. Elsősorban a jelentkezők motivációjára kíváncsiak, de minden létezőre rákérdeznek.
Ľudovít Tóth elmondta: a jelentkezők között sok a dél-szlovákiai. A magyar nézőket ez a programunk jobban érdekli, mint a többi, mivel már ismerik a ValóVilágot, tudjuk, hogy ez a műsor Dél-Szlovákiában rendkívül népszerű volt – tette hozzá. A műsor egyik nem titkolt célja a magyar nézők megszólítása.
Egy óra tájban, lépcsőn lefelé menet még halljuk, amint a recepciós megkérdezi az egyik jelentkezőtől, miért csak most jött, mikor délre volt hívatva. – Tudják, dugó volt – szabadkozik a fehér nadrágos fiatalember. Lehet, hogy ő lesz a kiválasztott?
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.