Nemzetközi nőnap: nem baj, hogy kevesebbet keresnek, legalább kapnak virágot!

A nemzetközi nőnap története szorosan összefonódik a női munkásmozgalmak és a szocialista eszmék térnyerésével.

A legkorábbi bejelentett nőnapi eseményt, amelyet „Nőnapnak” neveztek, 1909. február 28-án tartották New Yorkban. Az eseményt Theresa Malkiel aktivista javaslatára szervezte az Amerikai Szocialista Párt. Ezt két korábbi olyan esemény előzte meg, amelyeket rendre kapcsolatba szoktak hozni a nőnap történetével, de csak közvetett és feltételezett a kapcsolat. Fél évszázaddal korábban 1857. március 8-án New Yorkban több ezer textilipari munkásnő vonult az utcára, követelve jobb munkakörülményeket, rövidebb munkaidőt és magasabb béreket. 1908-ban pedig sor került egy hasonló demonstrációra, amikor szintén New York-i varrónők tüntettek nagyjából még mindig ugyanazokért célokért.

1910-ben a Koppenhágában megrendezett Második Internacionálé kongresszusán Clara Zetkin német szocialista politikus javasolta a nemzetközi nőnap létrehozását, hogy világszerte támogassák a nők választójogát és egyenjogúságát.

A javaslatot egyhangúlag elfogadták, és 1911-ben március 19-én Németországban, Ausztriában, Dániában és Svájcban ünnepelték meg az első hivatalos nemzetközi nőnapot. A résztvevők számos nagyvárosban, például Berlinben és Bécsben, nagy létszámban vonultak fel, hogy támogassák a nők politikai és gazdasági jogait.

De akkor miért március 8-án ünnepeljük?

Mert Vlagyimir Iljics Lenin úgy határozott, szólna a leegyszerűsített válasz, de senki se csüggedjen Lenintől traumatizált olvasóink közül, mert legalább nem ok nélkül döntött így. 1917-ben, az első világháború idején, orosz nők Szentpéterváron „kenyeret és békét” követelve tüntettek március 8-án, ennek emlékére jelölték ki a hivatalos dátumot az 1921-es moszkvai kommunista kongresszuson.

A második világháború után a nőnapot a szocialista országokban széles körben ünnepelték, gyakran a szocialista propaganda eszközeként. 

1977-ben viszont az ENSZ hivatalosan is elismerte március 8-át a nők jogai és a nemzetközi béke napjaként, globális jelentőséget adva az ünnepnek.

A nők még mindig kevesebbet keresnek?

A munkásmozgalmi hagyományokra való tekintettel is, mily szépen is lenne, ha ma már gazdasági egyenlőségről is beszélhetnénk férfi és nő között. De a helyzet az, hogy ugyanazért az elvégzett munkáért még mindig kevesebbet fizetnek a munkáltatók a nőknek, mint egy férfinak.

A legújabb erre vonatkozó felmérés Szlovákiában ezúttal azt vizsgálta, hogy azokban a pozíciókban is rosszabbul keresnek-e, amelyeket a nők sokkal gyakrabban töltenek be, mint a férfiak.

A platy.sk adatai szerint a nők gyakrabban dolgoznak adminisztratív alkalmazottként, nővérként, eladóként, könyvelőként, asszisztensként, irodavezetőként és gyógyszerészként. És még ezekben a pozíciókban is átlagosan kevesebbet keresnek, mint férfi kollégáik.

Míg egy adminisztratív alkalmazott átlagos havi fizetése 1 410 euró, addig az ugyanilyen pozícióban lévő nők 200 euróval kevesebbet keresnek. A nővéri pozíció esetében 170 eurós különbség van, hasonlóan a könyvelőkhöz.

Egy férfi közgazdász átlagfizetése közel 300 euróval lehet magasabb, mint egy női ekonómus átlagfizetése.

A nők által dominált foglalkozások között vannak viszont olyanok is, ahol a férfiak és a nők havi átlagfizetése azonos vagy nagyon hasonló. A női HR-munkások átlagosan 1 511 eurót keresnek havonta, a férfi HR-munkások 1 497 eurót. Vagy például a recepciósok is, nemre való tekintet nélkül nagyjából 1 110 eurót keresnek.  

A nőnek a konyhában a helye?

Nem. Igen. Mindkettő igaz, mert a helyes válasz, hogy ott a helyük, ahol akarják, hogy a helyük legyen.

Annyi viszont biztosnak tűnik, hogy több nőre lenne szükség a politikában, mert azok a demokratikus országok, ahol nagyobb arányban vesznek részt nők a kormányzásban, több területen is jobban teljesítenek.

A kormányunk 15 minisztériumából csak kettő élén áll jelenleg nő: Denisa Saková (Hlas) gazdasági és Martina Šimkovičová (SNS) kulturális tárcavezető.

A parlamentbe pedig a 2023-as választáson jutott be a Szlovákia történetében a legkevesebb női képviselő, mindössze 33. Ebből 16 a PS-től, a progresszívek ugyanis jelöltlistájukon fele-fele arányban indítottak nőket és férfiakat.

Virágos, bonbonos nőnap az egyenjogúsági lépések helyett?

A fogyasztói társadalomban mára a nemzetközi nőnap egyre inkább kereskedelmi eseménnyé alakult. A politikai demonstrációkat, amelyek a nemek közti egyenlőtlenségekre hívták fel a figyelmet, felváltotta a marketingkampányok sora, amelyek nőnapi kedvezményeket, szépségápolási termékeket és „nőies” szolgáltatásokat kínálnak.

A feminista mozgalmak rendszeresen bírálják a nőnap „lebutítását”, rámutatva arra, hogy a kedves gesztusok és ajándékok nem helyettesítik a valódi társadalmi változásokat.

Azonban sok helyen, különösen Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, a nőnapi megemlékezések az utóbbi években ismét a jogegyenlőség és a nők társadalmi helyzete körüli diskurzus középpontjába kerültek.

A kis extra figyelmesség ugyan rendben van, de nem mindegy, hogy kitől jön, és mennyire „kicsi”. Érdemes szétnézni ezen a napon, hogyan nyilvánulnak meg különböző politikusok. Mert ha mindössze egy mosolygós „boldog nőnapot kívánok” képpel próbálnak kedveskedni, miközben ténylegesen javíthatnának a nők életminőségén, akkor azt nem árt észben tartani a jövőben.

Egyáltalán mit jelent nőnek lenni?

Biológiai megközelítésben a nemi kromoszómák, a külső nemi jegyek és hormonok alapján határozható meg, hogy valaki nőként definiálható-e. Társadalmi kontextusban viszont rengeteg más tényező „tesz” valakit nővé. Az úgy nevezett társadalmi nem fogalma korántsem új keletű dolog (még ha egyesek ezt a jelenkori és persze hanyatló nyugat ideájaként próbálják is láttatni). Ez a gender studies központi kérdése, melynek alapeszméit Simone de Beauvoir francia filozófus már a 20. század közepén lefektette. A második nem c. könyvének egyik szállóigéje szerint: 

az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik.

Leegyszerűsítve a problematikát: születésünkkor meghatározzák és rögzítik biológiai nemünket, ám az ehhez társított sztereotípiák határozzák meg a társadalmi nemünket és ezzel együtt a szerepünket.

Olyanokra érdemes gondolni miszerint a nő anyaként teljesedhet ki, a nő érzékenyebb, mint a férfi, érzelmi alapon hoz döntést a racionalitás helyett stb., miközben ezek az elképzelések nem feltétlenül igazak minden biológiai értelemben vett nőre, de társadalmilag úgy alakult a kép, hogy ehhez kéne igazodniuk.

A feminizmus és a gender studies többek között ezekkel a tévhitekkel akar leszámolni, vagyis nem valami „boszorkányságról” beszélünk, ha ezekről van szó.

(Ezzel a cikkel kívánunk boldog nőnapot olvasóinknak, mert ünnepelni lehet, de emlékezzzünk is, hogy a nők jogaiért folytatott harc még nem ért véget.)