Utolsó perceiket élik

Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) vezetésével a résztvevő országok felhívása szerint 25 millió USA-dollárra lenne szükség ahhoz, hogy megakadályozható legyen az emberszabásúak – gorillák, csimpánzok, bonobók és orángutánok – kihalása. E tekintélyes összeg hiányában az említett fajok ötven éven belül eltűnnek bolygónkról.

A felhívást Párizsban a november 26-án, szerdán kezdődő találkozón hozták nyilvánosságra az UNESCO és a ENSZ Környezetvédelmi Programja, az UNEP vezetői.

„A 25 millió dollár a szükséges minimum, nem több, mint ha egy haldoklónak vizet és a kenyeret adnánk“ – mutatott rá Klaus Töpfer, az UNEP ügyvezető igazgatója. „Az emberszabású majmok DNS-állománya több mint 96 százalékban megegyezik az emberével. Ha egyetlen fajuk kipusztul, végleg elvész a kapocs az emberiség eredetéhez.“

Az UNESCO által végzett fölmérések szerint a nyugati csimpánz már teljesen eltűnt Benin, Togo és Gambia erdeiből. Szenegálban is csupán 200-400 csimpánz él, és nem jobb a helyzet Ghánában, sem Bissau-Guineában, ahol számuk kevesebb, mint 200.

A csimpánzok sorsa Nyugat-Afrikában tehát már megpecsételődött, az ember egyre nagyobb részt hasít ki élőhelyükből, rövidesen utolsó egyedeik is eltűnnek a területről. Amennyiben az útépítések, a bányászat, a fakitermelés az eddigi ütemben folytatódik, 2030-ra az Afrikában honos emberszabásúak élőhelyének nem több, mint 10 százaléka marad meg érintetlenül. Addigra, 2030-ra Délkelet-Ázsia emberszabásúja, az orángután számára talpalatnyi élőhely sem marad – tartalmazza az UNESCO fölhívása. Mivel e fajok az erdőségek ember által még nem háborgatott, rejtett zugaiban igyekeznek menedékre lelni, a nemzetközi szervezet az Európai Űrügynökséget (ESA) kérte föl, műholdas megfigyelőrendszere segítségével térképezze fel, hol milyen ütemben szorul vissza e fajok élőhelye. A műholdak a nap huszonnégy órájában nyomon követik az erdőirtást. Képeiket az időjárástól függetlenül, akár vastag felhőrétegen keresztül is eljuttatják a Földre. A műholdak figyelemmel kísérik azt is, hogy hol vannak alkalmas helyek, ahol a gorillák új otthont találhatnak, ahol talán lesz némi esélyük a túlélésre.“

Az ESA-val közös projekt eredetileg az afrikai hegyigorilla-populációk élőhelyeinek felmérésére jött létre. Természetes környezetében ma a világon mindösszesen 600 hegyigorilla (Gorilla gorilla beringei) él az Uganda, Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság által körülölelt Virunga és Bwindi nemzeti parkok területén.

Az emberszabású fajok védelmének jogi támogatása és a meghozott, élővilágot védő törvények betartatása ezen fajok fönnmaradásának elsődleges eszköze – nyilatkozta Samy Mankoto, az UNESCO programvezetője, hangsúlyozva: a szükséges lépésekkel nem várhatunk tovább, ha azt akarjuk, hogy a csimpánzok, gorillák, orángutánok és bonobók számára ne az állatkertek kifutói jelentsék az egyedüli élőhelyet.