Új fegyverek, újabb fenyegetések

Terroristák bombáitól retteg a világ. Eközben a szakértők a hagyományos bombáknál sokkal pusztítóbb megoldások lehetőségét tárják elénk.

A New Scientist című tekintélyes lap tudósítása szerint a kanadai védelmi kutatás-fejlesztési ügynökség termobarikus bombákkal kísérletezik, hogy megtalálják a védekezés leghatékonyabb módjait. Az amerikai tengerészgyalogságánál számítógépes hadijátékokon tervezik meg a követendő taktikát arra az esetre, ha a felkelők termobarikus bombákat vetnének be Irakban.

A termo szó a hőre, a bar a nyomásra utal. Először egy kis töltet felrobbantásával szétszórják a robbanóanyagot a levegőben, ezzel robbanóanyag-felhő jön létre. A második lépésben ezt a felhőt robbantják fel egy újabb töltettel, vagy a robbanóanyag–levegő elegy magától is berobban.

A hagyományos robbantásokkal összevetve a lökéshullám kevésbé erős, viszont sokkal tovább tart és nagyobb távolságon pusztít, erőssége a hagyományosénál lassabban csökken a távolsággal. A főrobbanás után a robbanás helyén lecsökken a légnyomás, ez romboló szívó hatást fejt ki a környezetre. Zárt térben felrobbantva elfogyasztja az oxigént, s az oxigénhiány és a fullasztó füst miatt a bent lévők megfulladnak.

Nehéz az épületeket egy ilyen támadás ellen megvédeni. A hagyományos autóbombák ellen olyan betonakadályokkal védekeznek, amelyek megakadályozzák az épület megközelítését. Azonos szintű védelem eléréséhez az akadályokat jóval meszszebb kellene tenni.

A bombához csak hétköznapi anyagokra, mindössze a műtrágyaként széles körben használt ammónium-nitrátra és benzinre vagy olajra van szükség. Ammónium-nitrátot használtak 1993-ban New Yorkban a Világkereskedelmi Központnál végrehajtott a merényleteknél, 1995-ben Oklahoma Cityben, s 2002-ben Indonéziában, Bali szigetén.

A megfelelő robbanóanyag – olajkeverék – előállítása szerencsére elég bonyolult, s annak érdekében, hogy még nehezebbé tegyék a robbanókeverék gyártását, a szakértők több megoldást is végiggondoltak. A műtrágyaszemcséket be lehetne például vonni egy olyan, vízben oldódó mű-anyaggal, amely taszítja az olajat. A bevonat a talajban gyorsan leoldódik és nem gátolja a műtrágya rendeltetésszerű alkalmazását. A kísérletek szerint a bevonat valóban meggátolja az ammónium-nitrát és az olaj érintkezését.

A fegyvernek már sokféle változata létezik. Az amerikaiak használtak ilyet Afganisztánban, az oroszok pedig állítólag Csecsenföldön. Termobarikus fegyverek fejlesztésén dolgoznak Kínában és Nagy-Britanniában is.