Ügynökök és besúgók a magyar történelemben

Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér rejtélyes halála után nem sokkal, 1670 körül a Wesselényi-féle összesküvés több tagja is egymást jelentgette az osztrák udvarnál. Wesselényi Ferenc nádor halála után ugyanis a magyar főurak nem tudtak összefogni, még a szervezkedők sem. Zrínyi és Frangepán például azért rohantak Bécsbe, mert amikor látták, hogy katonailag kudarcba fullad az összeesküvésük, azt remélték, legalább a saját bőrüket menthetik. Nem tudták, hogy Széchy Mária, akit sokan Murányi Vénuszként (egy hősköltemény főszereplőjeként) tisztelnek még ma is, s aki Wesselényi Ferenc nádor özvegye volt, már rég jelentette a szervezkedésüket Bécsnek. ĺgy végül Zrínyiből és Frangepánból mártír lett, amit ők maguk kívántak a legkevésbé.

Az árvízi hajóst, a család bárói ágához tartozó Wesselényi Miklóst is jelentgették, méghozzá saját pártfogoltjai a reformkorban. Szatmár megyében egy Uray Bálint nevű megyei politikus – aki szatmári tisztségeit Wesselényinek is köszönhette – maga jelentette a felsőbb szerveknek, amikor a báró egyik beszédében a bécsi kormányt támadta. Wesselényi szavait félreértelmezték, ellene végül felségsértés miatt indult eljárás, és be is börtönözték. Uray megkapta a jutalmát: előbb bárói rangra emelte a Habsburg-udvar, majd az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után busásan fizető bírósági állást kapott Bécstől, miközben Ferenc József véres leszámolást rendezett Magyarországon.

A Wesselényi-per megoldását végül egy Wirkner Lajos nevű osztrák szolgálatban álló, a Habsburgok bizalmasának is számító, valószínűleg ügynökként is tevékenykedő hivatalnok-politikus rendezte el, még a harmincas évek végén, Deák Ferenc segítségével. Wirkner később Deák Ferencet is próbálta megvesztegetni. Deákkal nem sikerült zöldágra vergődnie. A „haza bölcse” viszont éppen Wirkneren keresztül érte el 1839-40 fordulóján, hogy a Habsburg-uralkodó engedje szabadon a bebörtönzött Wesselényit és Kossuth Lajost is. (Deákot ebben még Széchenyi István gróf is befolyásával támogatta.) Kossuth ezután nevezte Deákot a haza bölcsének, Széchenyit pedig a legnagyobb magyarnak.

Időben a reformkort megelőzte, de polgári törekvéseiben gyakorlatilag ugyanazt a célt követte az 1790-es években a Martinovics-féle összeesküvés. Ezt a szervezkedést egy elcsapott osztrák titkosügynök, Martinovics Ignác kezdeményezte. A szervezkedés mintegy 150-200 tagot számlált.

Martinovicsot azonban időközben elfogták az osztrákok, a fő szervező pedig töredelmes és mindenre kiterjedő vallomást tett. 1794. július 24-én a rendőrség lecsapott a mozgalomra, amelynek legalább félszáz tagját fél éven belül le is tartóztatták. Az osztrák hatóságo. Martinovicsnak igen nagy szerepe volt abban, hogy az általa beszervezett emberek közül többet halálra ítéltek, és nagyon sok résztvevőt súlyos börtönbüntetéssel sújtottak a hatóságok. Személyes tragédiája, hogy Zrínyihez és Frangepánhoz hasonlóan végül őt is kivégezték. (National Geographic)