Tuvalu, az első áldozat

Tíz évvel ezelőtt, az üvegházhatást kiváltó, a Föld felmelegedését okozó gázkibocsátás korlátozására irányuló kiotói jegyzőkönyvről folyó tárgyalások idején a Csendes-óceáni Tuvalu szigetek akkori elnöke kijelentette: „Tuvalu lakói lennének az időjárás felmelegedésének első áldozatai”. Ezen a héten ez már nem csupán feltételezés, hanem valóság: az óceánból alig 4,5 méterre kiemelkedő kilenc korallzátonyon élő 11 500 ember, Tuvalu lakossága kétségbeesett küzdelmet vív a létét fenyegető különleges dagályhullámokkal. Az legveszedelmesebb óriáshullámokat mára várják. A szigetlakókat csütörtökön még nem annyira a partokra zúduló víz fenyegette, mint inkább a talajvízszint emelkedése, aminek következtében a víz elöntötte a házak földszintjét, az irodákat és a repülőtér egy részét. Saufatu Sopoaga miniszterelnök csütörtökön a gazdag országok segítségét kérte a vészhelyzetben, amelynek oka szerinte nem annyira a természet, mint inkább a Föld ember okozta felmelegedése – akármennyire is vitatkoznak még erről a szakértők. „Régen is időről időre előfordultak óriási dagályok Tuvalun, ám ezek ma már évente kétszer is fenyegetik az életet a szigeteken. A lakosság többsége szeretné élvezni az életet. Jó keresztények és hisznek abban, hogy Isten teremtette a világot. Bíznak abban, hogy Isten nem hagyja el őket és gondjukat viseli” – mondta a kormányfő, ugyanakkor biztosította az embereket, hogy a kabinet támogatja azokat a lakosokat, akik Új-Zélandra vagy a Csendes-óceán más, biztonságos szigeteire akarnak emigrálni. A meteorológiai intézet egyik vezetője, Hilia Vavae, aki maga is bokáig vízben tocsogott, kijelentette: „A nagyhatalmak a felelősek és mindent meg kell tenniük a kis országok támogatására.”