TUDÁSTÉR: Super Cool Tech

A kifejezetten gyermekeknek és fiataloknak szóló ismeretterjesztő, tudománynépszerűsítő könyvek fejlesztésének időszakában járunk. Rengeteg ötletes kiadvány tesz sikeres kísérletet arra, hogy lépést tartva a tudományos-technikai fejlődéssel megfelelő módon tálalja azt a célközönségnek. Hirtelen olyan példákra lehetne utalni (már-már klasszikusként), mint, mondjuk, Richard Dawkins A valóság varázsa című könyve, melynek vizuális működését Dave McKean illusztrációi biztosítják, vagy Lucy és Stephen Hawking George kulcsa a rejtélyes univerzumhoz című munkája (és folytatásai), mely(ek)nek illusztrációit Garry Parsons jegyzi, illetve Mary és John Gribbin Nagy számok könyvecskéje, Ralph Edney és Nicholas Halliday illusztrációival.

A tudománynépszerűsítés gyermekeknek szóló változatában fokozottan érvényes a műfaj egyik alapkövetelménye, a közérthetőség.

A szerzők veszik a fáradságot, hogy a lehető legérthetőbben, ugyanakkor a legpontosabban fogalmazzanak, de úgy, hogy ne vesszen el a problémák összetettsége, amivel igyekeznek fokozni az adott témakör iránti érdeklődést. Emlékezzünk csak, a Brian Cox és Jeff Forshaw szerzőpáros így kezdi E=mc2 című mértékadó kötetét: „Könyvünk megírásával az volt a célunk, hogy kifejtsük Einsteinnek a térről és az időről szóló gondolatait, szándékaink szerint a lehető legegyszerűbben, de úgy, hogy az Olvasó is meglássa ennek az elméletnek a különös szépségét. Eljutunk a híres egyenlethez, amely kimondja, hogy E=mc2, miközben nem használunk Pitagorasz tételénél bonyolultabb matematikát.” Ez az a maxima, az így felfogott közérthetőség kritériuma, amely ezt a műfajt életre hívta, és amely – szerencsénkre – egyre elterjedtebb a tudósközösségben.

Garmadával lehetne példákat hozni olyan kiadványokra is, egész sorozatokra akár (pl. Mi MICSODA), melyek valamilyen fontos adatsort vagy kérdésirányt választanak kiindulópontul (alapötletként), és azt pazar kivitelezésben tálalják, de általában összefüggő narráció nélkül. Az ilyen lexikonszerű könyvek a vizuális kultúra segítségével vezetik be a kisebbeket a tudomány területére. Remek dolgok vannak itt. Például a HVG-könyvek junior sorozatában megjelent Szuperrovarok (John Woodward írta), vagy A periódusos rendszer (szerző Tom Jackson) valószínűleg mindenkit meggyőzhet arról, mit jelent napjainkban a tudományos kritériumoknak is eleget tevő, látványorientált kiadványszerkesztés. A médiakonvergenciának, annak részeként a könyvkiadás digitalizálódásának köszönhetően ezen a téren kinyíltak és meghatványozódtak a lehetőségek. (Ezt nyilván mindenki látja, aki jár könyvesboltba, nem kell különösebben bizonygatni.)

Ebben a kontextusban aztán sokfelé elmozdulhat a kreativitás. Íme egy konkrét lehetőség. A Super Cool Tech című könyv úgy fest, mint egy notebook, és lapozás-technikai szempontból is úgy viselkedik, mint a megidézett számítógépes médium. Felnyitjuk a fedőlapot, és a kijelzőként elgondolható oldalon máris elidőzhet a tekintet. A páros oldalakon ennek megfelelően általában egész oldalas képet látunk, a páratlan oldalakon pedig inkább a szemléltető ábrákkal ellátott szöveges magyarázat dominál. Például a gravitációs hullámokat tárgyaló részben a kijelzőn egy elképesztő digitális képet kapunk a téridőben végigfutó hullámokról, amit mindössze egy ablakban megjelenő pár mondatos kommentár kísér, ami tájékoztat arról, hogy Einstein 1916-ban megjósolta a gravitációs hullámok létezését, 2016-ban pedig sikerült detektálni a jelenséget. Ez a néhány mondat hozzájárul a kép értelmezhetőségéhez, ugyanis világossá teszi, hogy amit megpróbálnak képként megjeleníteni, az két fekete lyuk keltette jelenség a Földtől 1,3 milliárd fényévnyire. Az alsó oldalon pedig a LIGO működésébe és eredményeibe kapunk rövid bepillantást.

A többi oldalpár is ehhez hasonlóan működik, míg a különféle témák között szörfölve, az ifjú befogadó korunk széleskörű tudásanyagával találkozik (a játékok világától kezdve az építészeten keresztül az élettér átalakulásáig). A vizuális elrendezés igen fontos, ugyanis az olvasás nem lineárisan szerveződik, hanem a keretezett információ és a képek között ugrál, ami napjaink információtechnikai környezetéből ismerős bárki számára, aki okostelefont, tabletet és ehhez hasonló kütyüket használ. A tudásszerkezet elrendezése és kondicionálása a korszerű médiumok vonalvezetése mentén olyan fejlemény, amely tárgyi szinten is utal a tudomány és a hétköznapok kapcsolatrendszerére. A Super Cool Tech és a hozzá hasonló kiadványok az ismeretterjesztés újabb generációját képviselik, érdemes figyelni rájuk. Felkészítik a delikvenseket a jövőre, egyben közel hozzák annak tapasztalatát, hogy a könyv is egyfajta technológia.