Trump terhes öröksége

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Trump néhány hasznos dolgot is megvalósított. Otthon olyan intézkedéseket hozott, amelyek elősegítették az erős gazdasági növekedést: csökkentette a magas társasági adót és küzdött a nyomasztó szabályozások ellen. A külpolitikában elismerés illeti, mivel az egyre represszívebb, hatalmasabb és határozottabb Kínával szemben józanabbul és kritikusabban lépett fel. Az is helyes volt, hogy Ukrajnának fegyvereket adott, hogy az ország megvédhesse magát. Mexikóval és Kanadával új kereskedelmi egyezséget kötött, és elérte a Kongresszus jóváhagyását, még az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) körül is történt szerényebb előrelépés, bár az új megállapodás fontosabb részeit a Transz-csendes-óceáni Partnerségből (TPP) vették át, amelyet Trump – nem túl bölcsen – elutasított. Az Amerikai Egyesült Államok fontos szerepet töltött be Izrael és néhány arab ország közti viszony normalizálásában, jóllehet a palesztin kérdésben nem történt előrelépés.

Ezek a sikerek azonban eltörpülnek azon dolgok mellett, amelyeket Trump rosszul csinált, ebből három különösen súlyos. Az első: hatalmas károkat okozott az amerikai demokráciának. A 2021. január 6-ai eseményekben, amikor Trump hívei megostromolták és elfoglalták a Capitoliumot, kulminálódott az elnök erőfeszítése: démonizálta a médiát, megszegte a normákat, hazugságot terjesztett, megkérdőjelezte a bíróságok autoritását és elutasította az elnökválasztás eredményét.

Trump törvénytelen cselekedetre buzdított, és ez volt az utolsó csepp a pohárban. Természetesen nem csak Trump felelősségéről van szó, hiszen senki sem kényszerítette azt a sok republikánus tisztségviselőt, hogy kövessék őt abban a törekvésben, hogy aláássák a megválasztott Joe Biden legitimitását. Az amerikai populizmus korábbi epizódjaitól az különbözteti meg ezt az estetet, hogy nem kívülről irányították, hanem egyenesen az Ovális Irodából.

A második nagy hiba a Covid-19-hez kötődik. A koronavírus-járvány kitörése és terjedése ugyan Kína hibájából következett be, de Trump nem megfelelő válasza a felelős a több mint 400 000 amerikai haláláért, akik koronavírus-fertőzésben hunytak el az elnöki ciklus végéig. A hibás amerikai válasz következtében milliók veszítették el a munkahelyüket, vállalkozások szűntek meg, diákok milliói maradtak le, közben Amerika világszerte óriási presztízsvesztést szenvedett el. A Trump-adminisztrációnak sokkal többet kellett volna tennie a járványkezelés terén; ugyanakkor elismerés jár azért, mert a vakcina előállítását segítette, bár ezt a sikert részben beárnyékolta az oltóanyag lassú terjesztése. Az államvezetés képtelen volt megfelelően kommunikálni a maszkviselés fontosságáról, az egészségügyi dolgozóknak nem biztosított védőöltözetet, a hatékony tesztek kifejlesztéséhez pedig nem nyújtott szükséges állami támogatást.

Trump láthatóan félt attól, hogy az első helyre tegye a Covid-19 elleni harcot, mert úgy vélte, hogy ezzel a gazdaságot gyengítené és az újraválasztás esélyét csökkentené; a dolog iróniája, hogy az elnöki esélyeit illetően éppen ez a hiba bizonyult végzetesnek.
A harmadik nagy hibája az elnöki ciklus alatt a külpolitika alakítása volt, ezzel teljesen aláásta Amerika pozícióját a világban. Ez az eredmény részben a korábban említett dolgokból következik: a demokrácia elleni támadás és a Covid-19 nem hatékony kezelése. Trump külpolitikai kudarcának azonban más oka is van. Észak-Korea úgy növelte az atomfegyverkészletét, hogy Trump személyes diplomáciai kapcsolatot tartott fenn Kim Dzsong Unnal. A Trump-adminisztráció egyoldalúan felmondta a 2015-ös atomegyezményt, ezért Irán rövidebb idő alatt állíthat elő atomfegyvereket. A venezuelai diktatúra is jobb kondícióban van, mint pár évvel korábban; Oroszország, Szíria és Irán pedig azért tudta növelni a közel-keleti befolyását, mert Amerika kivonta az egységeit a térségből, és megvonta a támogatást a helyi szövetségeseitől. Amerika kifarolása a nemzetközi egyezményekből és intézményekből jellemezte Trump külpolitikáját, csakúgy, mint az európai és ázsiai szövetségesek bírálata, valamint a barátkozás az autoriter vezetőkkel és az emberi jogok megsértésének a figyelmen kívül hagyása. Mindez azt eredményezte, hogy csökkent az amerikai befolyás a világban.
Hivatalba lépésekor Trump a kapcsolatok, szövetségek és intézmények olyan hálózatát örökölte, amely – legyen bármennyire tökéletlen is – hetvenöt évig úgy alakította a világot, hogy elkerülték a komoly nagyhatalmi konfliktusokat, épült a demokrácia, és növekedett a jólét. Azáltal, hogy Trump az „America first” nacionalizmusát, unilateralizmusát és az elszigetelődés politikáját tette magáévá, az előbb említett kapcsolatokat megszakította, és fölrúgta az egyezményeket, miközben ezek helyett nem kínált semmit.
Nehéz lesz, ha nem lehetetlen, belátható időn belül helyrehozni a károkat. Trump már nem lesz elnök, de a republikánusok körében és az országban a befolyása még megmarad. És bár a világ már egy ideje a nagyobb káosz irányába haladt, és az amerikai befolyás csökkent, Trump nagymértékben felgyorsította ezeket a folyamatokat. A lényeg, hogy sokkal rosszabb állapotban adja át az országot és a világot az utódjának, mint amilyenben kapta. Ez az ő szomorú öröksége. 

Richard Haas
© Project Syndicate