Töklámpás és halálfáklya

Felkészültek a Halloweenre a pozsonyi piaci árusok is(TASR-felvétel) Halálfejre emlékeztető töklámpással, rémületet keltő világító álarcokkal és lepedőket lengető, kísérteteket imitáló fiatalokkal újabban mifelénk is egyre több helyen összefuthat a megrökönyödött polgár október utolsó éjszakáján. A maszkot öltő, alakoskodó diákok a Halloween tengerentúli szokását honosítják meg ezzel az öreg kontinensen. Valójában egy pogány eredetű, római és kelta elemekből keveredett népszokás élte túl az évszázadokat.

Az október végi ünnep angolszász elnevezése, a Halloween a megszentelt (szent) este jelentésű „hallowed (holy) evening” szókapcsolatból alakult ki. A szokás a kelta hagyományban gyökerezik, merő véletlen tehát, hogy éppen mindenszentek előestéjére esik. A római katolikus egyház 835-ben nevezte ki november elsejét mindenszentek ünnepének (később november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánítva). A kelták akkor már évszázadok óta samhaint, azaz a nyár végét ünnepelték ezen a napon, amikor is nemcsak a szellemvilággal vették fel a kapcsolatot, hanem papjaik, a druidák – ma úgy mondanánk: népnevelő célzattal – a termény betakarításának és a hideg téli hónapokra való elraktározásának fontosságára hívták föl a nép figyelmét.

A kelták november első napján ünnepelték a napos időszak végével, egyszersmind pedig a sötétség és hideg kezdetével egybeeső újévet. Hiedelmük szerint a napisten a halál és sötétség istenének fogságába került ilyenkor. Ez utóbbi az újév előestéjén, október 31-én öszszehívta alattvalóit, a halottakat, akik különböző formában jelentek meg: rossz lelkek képében vagy állatok (főként macska) alakját öltve fel. A druidák hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, és tűz körül táncot járva igyekeztek távol tartani a rossz szellemeket.

Az első században az Angliát elfoglaló rómaiak magukkal vitték számos hagyományukat is a szigetországba, például a gyümölcsök és kertek istennőjének ugyancsak november elseje körül tartott ünnepét, a Pomona-napot. Ennek hatására a druidák a késő ősz gyümölcseiből – elsősorban tökből – kreálták maskaráikat, az emberek beöltöztek szenteknek, angyaloknak és ördögöknek, és az állatbőrökből meg állatfejekből készült kosztümökben tűzgyújtással, felvonulással olykor napokig ünnepeltek. A kereszténység terjedésével az ünnep előestéjén szentbeszéd hangzott el és közben megkondulnak a harangok is, a hozzátartozók a kegyelet virágait tűzték az elhunytak sírjára. A Halloween szokását az 1840-es években az Újvilágba kivándorolt írek vitték magukkal a tengerentúlra, ahol azóta Észak-Amerika-szerte álarcos bolondozással ünneplik október utolsó éjszakáját. A csínytevésre is remek alkalmat kínáló Halloween kitüntetett ünnepe a gyerekeknek, a fiatalságnak.

A Halloween egyre inkább a karácsonyhoz hasonló jó üzletnek bizonyul. Innen az ajándékozás immár e napon is dívó gyakorlata. A rémisztő álarcok, maskarák, töklámpások, az izgalmas maszkok, bohókás parókák, no meg persze a gyerekeknek szánt édességek eladásából Amerikában 5 milliárd dollár körüli bevételre számítanak az idén. Jellemző, hogy Halloweent legutóbb a franciák sem úszták meg 15 millió euró alatt, pedig a derék (részben kelta ivadék) gallok eddig mindenféle amerikai befolyásnak ellenálltak.