Tíz év a felkészülésre

„Idén 3 millió német nyaralt Törökországban. Ebből egymillió a mi irodánkon keresztül“ – mondja minden álszerénység nélkül Vural Öger. Minél többen ismerik meg egykori hazáját, annál jobb, gondolja, hiszen ezzel is csökkennek az előítéletek. Ő maga nem panaszkodik, kemény munkával jelentős elismerést szerzett magának, ma övé Németország egyik legprosperálóbb utazási vállalkozása.

A középosztálybeli, polgári családban nevelkedett Ögert a berlini műszaki egyetemre küldték tanulni szülei, akik a diploma megszerzése után visszavárták Isztambulba. „Soha nem éreztem magam idegennek Németországban, de hát én Törökországban is mindig európainak tartottam magam. Az itteniekhez hasonlóan hallgattam Beethovent és Mozartot, vitatkoztam Descartes-ról és Hegelről. Én még a nagy vendégmunkáshullám előtt érkeztem az akkori Nyugat-Berlinbe, összesen harmincegyen voltunk, a legtöbben diplomások“ – emlékezik a hősi időkre.

A fiatalember a mérnöki diploma megszerzése után Nyugat-Berlinben maradt, s hogy egy kis pénzt keressen, megalapította az Öger Tourst. Akkoriban évente mindössze 50 ezer kalandvágyó német utazott Törökországba, jószerivel még közvetlen repülőjárat sem volt. Öger először chartergépeket bérelt, egyre több városból indított járatokat a török tengerpartra. – Talán egy kicsit én is hozzájárultam, hogy Törökország idegenforgalmi nagyhatalom lett – teszi hozzá elgondolkozva. De Vural Öger nemcsak üzletemberként számít úttörőnek. Öger az egyik első török (származású) képviselő az Európai Parlamentben: a német SPD színeiben az európai szocialistákat erősíti. Tisztában van vele, hogy a török EU-tagságról még saját pártja soraiban is viták dúlnak, ezért igyekszik józanul érvelni. – Törökország ma még nem érett meg a tagságra, de a csatlakozási tárgyalásokra igen. A belépésre 2014 előtt úgysem kerül sor, hiszen a 2007-2013 közti EU-költségvetésben még nem esik szó Törökországról. Tehát több mint tíz évünk van felkészülni.

A kritikákat persze ő is jól ismeri, nem egyet saját párttársai fogalmaznak meg: Törökország túl nagy, túl ázsiai, túl iszlám és túl szegény. „Európában mindig voltak és lesznek ellenzői a bővítésnek. De éppen most vettünk fel tíz országot és már látszik, hogy mindenki jól fog járni“ – állítja Öger optimistán. „Törökország lakossága ugyan túlnyomórészt muzulmán, de világi országról van szó. Ez ebben a régióban teljesen egyedülálló. Márpedig Európának a következő években ki kell békülnie az iszlámmal, hogy ezzel elkerülje a civilizációk háborúját. Ebben a folyamatban Törökország kulcsszerepet játszhat.“ A képviselő-üzletember ennél kézzelfoghatóbb érveket is fel tud vonultatni: ha elkészül a Boszporuszon áthaladó gáz- és olajvezeték, akkor Törökországon át érkeznek majd a kulcsfontosságú energiahordozók a Kaszpi-tengertől Európába. Az ellentábor azonban már konkrét számokkal dobálódzik, e szerint a török EU-tagság éves költsége elérheti a 30 milliárd eurót. Öger szerint mindez túlzás. A németországi gazdasági kamarák egyöntetűen állítják, a török tagság mindenki számára előnyös lesz – előbb-utóbb. – Szó sincs, hogy Törökország holnap lépne be az EU-ba, addig még sokat kell fejlődnünk. De tudja, mit mondanak a külföldiek, amikor visszajönnek Törökországból? Hogy ott egy csendes forradalom zajlik! – teszi hozzá. Mondanak mást is. Különösen az emberi jogok, és a női egyenlőség terén éri sok kritika Ankarát. Öger mindezt másképp látja: „Sok a túlzás és az előítélet. Azt tudják-e, hogy nálunk az egyetemi professzorok 45 százaléka, az orvosok 40 százaléka, a tanárok 60 százaléka nő? A nők szavazójogát pedig jóval előbb bevezettük, mint például Svájc.“

A németországi törökök pártállástól függetlenül támogatják a török csatlakozási igényt. Sokan vissza is térnének Törökországba, ha ott is éppolyan európai polgárként élhetnének, mint másutt. Akik mégis a maradás mellett döntenek, végre egyenjogúnak érezhetnék magukat – reménykedik az immár német állampolgárságú Öger.

Berlin, 2004. október