Téma: „Számon tarthatják, mit telefonoztam...”

Ma, amikor mindenkinek marok- és vezetékes telefonja, számítógépe és táblagépe is van, nemcsak a kapcsolattartás, hanem a megfigyelések lehetősége is nő. A terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harc elegendő indokot nyújt a hatóságoknak, hogy a szolgáltatókat az adatok gyűjtésére, tárolására és kiadására kötelezzék. A bűnüldöző szerveknek van hová nyúlniuk, mert a legtöbb EU-tagállamban olyan jogszabályokat fogadtak el az utóbbi tíz évben, amelyek korlátlan lehetőségeket engednek meg számukra, és különösebben azt sem firtatják, mennyire indokolt a megfigyelés. Ezt elégelte meg az Európai Bíróság, amikor április közepén megtiltotta a szolgáltatóknak a távközlési adatgyűjtést.  Mi volt az indoklásában? Ennek értelmében kell-e a hazai jogszabályt is módosítani? Kit hallgat le a szlovák titkosszolgálat és rendőrség? Milyen információkat lehet megszerezni pusztán a kapcsolatfelvétel alapján is a megfigyelt személyről? Mit figyelnek? Magához a lehallgatáshoz, megfigyeléshez kell-e valamilyen engedély, milyen, mennyi és meddig érvényes? Tudomást szerez-e a megfigyelt személy arról, hogy lehallgatták, s ha igen, mikor? Azt hiszik, csak a titkosszolgálatnak vannak a lehallgatáshoz szükséges eszközei? Minden kérdésre választ kapnak, ha elolvassák Vrabec Mária riportját a már kapható Vasárnapban.