<p>A szlovákiai tanulók 20 százalékát csicskáztatják osztálytársai, és 15 százalékuk fél iskolába menni. Minden negyedik gyermek maga is bántalmazott már valakit, a megkérdezettek 43 százaléka pedig tanúja volt annak, hogy valakit bántalmaznak, és nem tett semmit.</p>
Ez derült ki az állami tanfelügyelet által tavaly decemberben nyolcvanhat hazai iskolában végzett felmérésből. Az eredmény a szakembereket is megdöbbentette, nyilván azért, mert nagyon kevés esetről szereznek tudomást. A gyermekek túlnyomó többsége senkinek sem beszél az őt ért bántalmazásról. Attól tartanak, hogy a többiek árulkodónak tartják őket, teljesen kiközösítik, az agresszorok bosszút állnak – és ami a legrosszabb – a tanárok sem hisznek nekik. Ha az erőszak már elviselhetetlenné válik, a szüleiknek vagy a barátaiknak szoktak panaszkodni. Mit gondolnak, ki az utolsó, akihez a gyerekek segítségért fordulnának? Hogyan járatják le egymást a közösségi oldalakon? Kikre jellemző inkább a megalázás, a kigúnyolás? Milyen okokra vezethető vissza, hogy ez ellen az iskolák általában nem tesznek semmit? Ahol igen, ott milyen intézkedéseket hoznak az erőszak visszaszorítása érdekében? Hol kezdődik az a folyamat, amelynek a végén a fiatalok szélsőséges csoportba verődve ártatlan embereket támadnak meg az utcán és a szórakozóhelyeken is? A világ 65 országában félmillió 15 éves bevonásával végzett felmérésben hol végeztek a szlovákiai iskolások eredmény és közérzet tekintetében? Mindezekre a kérdésekre is választ kapnak, és sok érdekes dolgot megtudhatnak, ha elolvassák a Vasárnap már kapható számában Vrabec Mária riportját.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.