Taxi hercege és a kávékirály

Marie von Thurn und Taxis innen intett búcsút Ferenc Ferdinánd trónörökösnek, mikor az Szarajevóba indult – mondja egy erkélyre mutatva Carlo Alessandro Torre e Tasso. A középkorú férfi a Trieszt melletti Duino kastélyában kalauzol bennünket. Úgy tűnik, ő az idegenvezető. Mivel a triesztiek valamiért polippal és bajor káposztával fejezik ki vendégszeretetüket, nehéz figyelni előadására. „Ranier Maria Rilke innen nézte az Adriát, amikor a Duinói elégiákat írta” olvassuk később egy pad felett.

Mint kiderül, idegenvezetőnk Duino hercege. Családfájában megtalálhatók a görög királyi dinasztia, a Bonaparték és a német bulvársajtóban ma is sztárként kezelt Thurn und Taxis család tagjai is. A második szó nem véletlenül azonos a bérkocsiszolgálat nemzetközi elnevezésével, az egyik korai Taxis herceg az európai postahálózat egyik úttörője volt.

Triesztben a közép-európai átlagnál is nehezebb név alapján azonosítani az emberek származását. Giulia megyét az olaszokon kívül ellenőrizték Ferenc József, Tito és Eisenhower csapatai is. A város a vasfüggöny déli erőssége volt, ahol fokozottan érződtek a politikai és etnikai feszültségek. Ám a városvezetés ma éppen abban bízik, hogy a sokszínűség emeli ki a várost a periféria-létből.

Olaszország egyetlen koncentrációs tábora a trieszti rizshántolóban volt, és ma már nincsen szükség a zsinagóga hatezer férőhelyére. De talán nem véletlen, hogy a városháza vendégeit érkezés után egyből az izraelita templomba viszik, és időt szánnak a szerb és görög ortodox közösség bemutatására is. Senki sem próbálja meg a várost az olaszság és katolicizmus bástyájaként eladni. Riccardo Illy, Friuli-Venezia-Giulia tartomány elnöke, korábban trieszti polgármester is temesvári származású. Mikor a hivatalába autózunk, az egy irányú utcákban körözve többször is egy kínai bolt előtt himbálózó piros lampion, majd egy „Paprikacheap” nevű cipőbolt előtt állunk meg. Riccardo Illy szerint a legjobb rigójancsit Triesztben lehet kapni.

A tartományi elnök nagypapája, aki még Temesváron kezdte a rigójancsi evését, a kettős monarchia tisztjeként telepedett le Triesztben. 1933-ban nyitotta meg a kávéüzletét, amely Illycafe néven ma is az igazi olasz eszpresszókávé alapanyagát gyártja, és amely anyagi hátteret biztosít Riccardo Illy politikusi karrierjének. A néhai Francesco Illy találmányával sikerült elérni, hogy az eszpresszókávét ma nem szekrénynyi gőzgépekkel készítik világszerte.

Riccardo Illy elismeréssel beszél egy duinói iskoláról, amelyben minden évben tanul két magyar ösztöndíjas, és amely jól kifejezi a régió sokszínűségét. Minden tanévben hetvenöt nemzet képviselője költözik a szlovén–olasz faluba, a hercegi kastély mellé. Az Egyesült Világ Kollégiumok (United World Colleges, UWC) tíz iskolájában, így Duinóban is a nemzetek közötti egyetértés és a szociális érzékenység a „tanrend” lényege – amellett, hogy az UWC-kben kísérletezték ki és tanítják legsikeresebben a Magyarországon is letehető nemzetközi érettségit. Az iskola diákjainak egynegyede olasz, és egyharmaduk Kelet-Közép-Európából érkezik.

Budapest–Trieszt, 2003. november