Tart attól, hogy megismétlődhet a dévényújfalui eset?

Bagos Bertalan pedagógus, Szinyér:
Valószínűleg senki sem tudja bebiztosítani azt, hogy a dévényújfaluihoz hasonló eset soha többé ne forduljon elő Szlovákiában. Sajnos a világban számtalan példát találunk arra, hogy ezeknek a mészárlásoknak legkülönfélébb kiváltó okai lehetnek; általában az sem látható előre, hogy a tettes – bármely indíttatásból – később képes lesz ilyen mértékű vérengzés elkövetésére. Persze a fegyvertartás szabályainak a szigorítása, melyre rendszerint az ehhez hasonló tragédiák után kerül sor, segíthet valamelyest, ám tökéletes biztonságot ez sem jelent. Épp a dévényújfalui eset mutatja, hogy a legálisan tartott fegyver is átalakítható, és hogy a kötelező pszichológiai vizsgálattal sem szűrhetők ki a potenciális bűnelkövetők. Arról nem is beszélve, hogy az országban rengeteg illegális fegyver is található, melyekhez viszonylag könnyen hozzá lehet jutni.

Juhász Szilvia egészségügyi dolgozó, Párkány:
Nagyon megdöbbentett a dévényújfalui gyilkosság. Ilyet eddig csak filmekben vagy külföldi tudósításokban láttunk. Nem tudhatjuk, hogy mi játszódott le a gyilkosban, mint ahogy azt sem sejthetjük, hogy mit érzett és gondolt az az ácsi férfi, aki nemrég kiirtotta családját. Úgy tudom, hogy a dévényújfalui gyilkost nyugodt, ámde magának való emebernek tartotta számon környezte. Véleményem szerint biztos volt előjele annak, hogy készül valamire. Jobban oda kellene figyelnünk egymásra. Sajnos a családtagok is ritkán veszik észre, hogy hozzátartozójuk segítségre szorul. A létbizonytalanság nagyon rombolóan hat az emberi lélekre. Nem tartom valószínűnek, hogy tettének rasszista motívuma lett volna, hiszen a család nagy része nem volt roma származású. Ráadásul a gyilkosság után vaktában lövöldözött, és további tizenöt embert sebesített meg. Csodálom azon egészségügyi dolgozók bátorságát, akik a helyszínen segítettek a sebesülteknek. Éjszakai ügyeletben sok érdekes és nem ritkán veszélyes helyzetet kell megoldanunk Párkányban is. A városi rendőrök telefonszáma mindig kezünk ügyében van. Én is találkoztam már agresszív, közveszélyes beteggel. Nagyon elővigyázatos vagyok, amikor ügyeletesként ajtót nyitok.

Lengyel Zoltán diakóniai koordinátor, egyetemi hallgató, Marcelháza:
Én személy szerint nem félek ilyen támadástól, de sajnos szinte biztosra vehető, hogy Szlovákiában is gyakrabban előfordulnak majd hasonló esetek. Úgy gondolom, az egyre keletebbre tolódó, hirtelen felindulásból elkövetett, vagy akár az előre eltervezetett tömegmészárlásokat az elkorcsosult értékrendnek is köszönhetjük. Könnyen ide vezetnek a „tedd, amit érzel”, a „valósítsd meg önmagad” típusú kommunikációs irányvonalak. Erősítheti az ilyen torz reakciót az is, hogy egyesek elégedetlenek a hivatalos szervek vagy az igazságszolgáltatás munkájával, és önbíráskodásba kezdenek, ami persze nem lehet megoldás. Azért vagyunk emberek, és nem ösztönlények, hogy tudjunk uralkodni az érzelmeinken, indulatainkon. Hívőként azonban még hozzátenném, hogy soha nem tudhatjuk, mikor szólít magához a Teremtő, ezért mindig készen kell állnunk az útra. (leczo, guzsu, vkm)