Taps és füttyszó is jutott az isteni B. B.-nek

Bardot bevallása szerint sokkolni születettReuters-felvéteHarminc éve fordított hátat a film világának, az idő azonban semmit sem fogott a személyét övező mítoszon. Hét éve nem szerepelt a televízió nyilvánossága előtt. Megjelenése a France 3 közszolgálati csatorna egyik népszerű esti beszélgetős műsorában igazi médiaeseménynek számított. A stúdió közönsége a két és fél órás program elején ujjongva, ünnepelt sztárként fogadta, hogy aztán az adás végén pfujozva, fütyülve, szégyent-gyalázatot kiáltva fejezze ki nemtetszését. – Kár, hogy ez a szép este így végződött – mondta érezhető csalódottsággal a hangjában Brigitte Bardot, aki a reflektorfényektől visszavonultan él, de továbbra is heves érzelmeket vált ki honfitársaiból.

A szeptember végén 69. évét betöltő Bardot-nak egész estés szereplést biztosító műsort találó névre hallgat – „Nem lehet mindenkinek tetszeni”. A világ talán legismertebb monogramját viselő B. B.-re e cím kiválóan illik, különösen, hogy az imádott színésznőből lett elkötelezett állatvédő legújabb, sorrendben negyedik könyvében rendkívül sértő stílusban nyilatkozik az „édes Franciaország” állítólagos megrontóiról: a lusta haszonlesőknek nevezett munkanélküliekről, a magukat vásári módon közszemlére tévő homoszexuálisokról, a műveletlen, ápolatlan és a magukat még mindig ‘68-ban képzelő pedagógusokról, és a nyugat-európai ország iszlámosítására törekvő, több mint ötmilliós muzulmán közösségről. A Kiáltás a csendben című mű heves tiltakozást váltott ki, több emberjogi szervezet perrel fenyegette meg B. B.-t és kiadóját.

Bardot bevallott nosztalgiát táplál az ötvenes évek „erőszak, nyílt pornográfia és drogmentes világa” iránt, amely nem a valóságtévékre és a beteges fogyasztási szenvedélyre épült, és amikor „az emberek még egyszerűen éltek”. A szerző válogatás nélkül lő mindenre, ami nem illik világképébe. A modern képzőművészetet, a többi között az absztrakt irányzat egyik jeles képviselőjét, Niki de Saint Phalle műveit éppen úgy a pokolra kívánja, mint a Bartók Béla vagy Pierre Boulez által megtestesített, „minden harmóniát nélkülöző” kortárs zenét. A veszélyesen naiv Bardot-t azonban nem lehet azzal a kézlegyintéssel elintézni, „tessék, itt van még egy francia híresség, akit megfertőzött a szélsőjobboldali Nemzeti Front ideológiája”. A szólásszabadság határait súroló B. B. valahol ma is nemzeti intézmény. A háború utáni generációk szemében a nagypolgári családból származó szőkeség jelenti még ma is a lázadást, a feminizmust és egy új korszak kezdetét. A franciaországi kukucskáló-leselkedő iparág is valahol vele kezdődött: a saint-tropez-i kikötőben turistákra vadászó sétahajó-társaságok a mai napig is a La Madrague névre hallgató Bardot-villával hirdetik a hírességek tengerparti birtokai előtti útjaikat.

A Bardot-jelenség ereje több mint paradoxon, hiszen az érintett harminc éve lényegében kivonult a világból. Háromhektáros tengerparti birtokán, egy valóságos állatfarm kellős közepén él, és mióta csípőproblémái miatt bottal kényszerül járni, ritkán vállalkozik a nevét viselő állatvédő alapítvány által szervezett kampányutakra is.

Bár a Kiáltás a csendben nyomán szociális érzékenysége körül sok kérdés merül fel, B. B. gyakran törődik árvákkal, menhelyeken élő idősekkel. A luxusdivatcikkek helyett egyszerű fekete blúzokat és nadrágokat hord. Plasztikai sebészet? – Ez valami vicc? – kérdez vissza válaszképpen. Ősrégi Citroen furgonja 150 ezer kilométert futott. Minden vagyonát, így a La Madrague-ot is az alapítvány nevére íratta.

Az egykoron a férfiak végzetének nevezett Bardot bevallása szerint sokkolni született. Sokkolt a filmjeiben, például az Isten megteremtette a nőt híres táncjelenetében. Sokkolt azzal, hogy tudta: hatással van a férfiakra, s ebből bőven profitált. Sokkol ma is nézeteivel, amelyeket ürügyként használ arra, hogy felhívja a figyelmet élete harcára.

A sajtó egy pillanatra sem hagyta nyugton: párizsi otthonában volt kénytelen megszülni fiát, miután a lakása környékét megszálló 250 újságíró miatt képtelen volt eljutni a kórházba.

A nézettségi mutatók szerint Bardot több mint hatmillió embert vonzott a képernyők elé. Az adást talán ott kellett volna abbahagyni, midőn B. B. és a húszéves pályafutása alatt 48 filmet forgatott színésznőt a műsorba „bevezető” Alain Delon előadták egyik híres korábbi filmbeli párbeszédüket. Bardot rendkívül ellentmondásos személyiség. Könyve több mint vitatható, ám a Le Figarónak abban igaza volt: a tévébe visszatérő B. B. jobbat érdemelt volna.

Párizs, 2003. május