Tanulási praktikák diákoknak

Az iskola szó gyökere egy szabadidőt vagy felfrissülést jelentő görög kifejezés. Az iparosodás előtti társadalmakban az iskoláztatás lehetősége csak néhány ember számára adatott meg: azok számára, akiknek volt rá elég idejük és pénzük. A vallási vezetők alkották az egyetlen teljes egészében írástudó csoportot, akik tudásukat a szent szövegek olvasására és értelmezésére használták. A népesség túlnyomó többsége számára a felnőtté válás azzal volt egyenértékű, hogy az idősebbek példáinak követése révén megtanulták elődeik társadalmi szokásait és a munkával kapcsolatos ismereteit. A gyerekek általában igen fiatalon elkezdtek segíteni a ház körül, a földeken és a kézműves munkában.

AZ OLVASÁS

Számukra az olvasás nem volt szükséges vagy akár hasznos tevékenység a mindennapi életben. Már csak azért sem tudtak sokan olvasni, mivel a szövegeket fáradságos munkával, kézzel kellett lemásolni, aminek következtében a példányszámuk kicsi volt, és az áruk igen magas. A nyomtatás – amely felfedezés Kínából került át Európába – megváltoztatta a helyzetet. Nyugaton az első nyomdagépet Johannes Gutenberg találta fel 1454-ben. A nyomtatás révén a szövegek és dokumentumok széles körben hozzáférhetővé váltak. Mivel az élet számos területén egyre többen vettek igénybe írott anyagokat, az írni-olvasni tudás (az alapvető olvasási és íráskészségek) szintje megemelkedett a korábbi időszakéhoz képest. Fokozatosan alakult ki az oktatás modern formája, amelynek részeként a diákok már külön erre a célra épített épületekben tanulnak. Ugyanakkor a gazdagok gyermekeit még hosszú évszázadokon keresztül gyakran házitanítók oktatták. A XIX. század első néhány évtizedéig, amikor az európai országokban és az Egyesült Államokban elkezdték kialakítani az alapfokú oktatás rendszerét, a népesség legnagyobb része továbbra sem részesült semmiféle oktatásban.

SZAKTUDÁS

Az iparosodási folyamat és a városok terjeszkedése következtében megnövekedett a specializált oktatás iránti igény. Az emberek ma számos különféle foglalkozást űznek, s a megfelelő szaktudást a szülők nem tudják már átadni gyermekeiknek. Az ismeretszerzés mindinkább absztrakt tanulási folyamatot jelent (olyan tárgyak tanulása révén, mint a matematika, a természettudomány, a történelem, az irodalom stb.), s nem valamilyen speciális szaktudás gyakorlatias formában történő elsajátítását. A modern társadalomban az embereknek bizonyos alapvető képességeket meg kell szerezniük, meg kell tanulniuk például írni, olvasni, számolni, s bizonyos alapvető ismereteket kell elsajátítaniuk a fizikai, társadalmi és gazdasági környezetükkel kapcsolatban is; ami mellett tudniuk kell tanulni is, hogy képessé váljanak új, néha erősen technikai jellegű információk feldolgozására.

HOGYAN TANULJUNK?

A tanulás folyamán sokszor ütközhetsz olyan szavakba, kifejezésekbe, melyek jelentésével nem vagy egészen tisztában, vagy akár teljesen ismeretlenek számodra. Ha ezeket a jelentéseket nem tisztázzuk ideje korán, lehet, hogy valahol később felbukkanva okoznak majd problémát. Éppen ezért a legcélszerűbb néhány „óvintézkedést” előre megtenni. Nagyon sokszor a szövegkörnyezetből kiderül, hogy mit is jelenthet az adott kifejezés. Ilyenkor olyan érzésünk lehet: „Tudom, hogy mit jelent, de nem tudnám meghatározni.”

Ez már fél siker, tehát már csak egy jó értelmező szótárra van szükség – ami persze tetszés szerint helyettesíthető valamelyik rokon vagy ismerős kútfőjével, vagy akár internetes forrással (ehhez persze ismerni kell egy kicsit az internetes keresőmotorok lelkivilágát… kiindulásnak azonban sok kérdésre választ kaphatsz pl. a www.szotar.lap.hu -n) is.

MIT MI UTÁN TANULJUNK?

A lecke elkészítésénél érdemes figyelembe venni a sorrendet is. Talán a legegyszerűbb alapelv: ami nehezebben megy, amihez kevésbé van kedved, azt csináld meg először. Hamarabb túl vagy rajta, s foglalkozhatsz azzal a tárggyal vagy anyagrésszel, amelyikhez több kedved van. Erre az esetre is vonatkozik az „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” alapelv, hiszen lehet, hogy holnap még kevésbé lesz kedved ahhoz, amire már ma is csak nehezen tudod rávenni magad…

TARTS SZÜNETET!

Ez persze nem azt jelenti, hogy öt percenként szaladgálj inni vagy enni valamit, de azt jó tudni, hogy 50-60 percnél többet szünet nélkül tanulással tölteni kevésbé hatékony, mint ha ilyen időközönként 10-15 perc szünetet tartva hagyod az addig feldolgozott anyagot konszolidálódni. Ha ez nem történik meg, lehet, hogy azt veszed észre rövidebb-hosszabb idő múlva, hogy csak ülsz a könyv fölött, s arra sem emlékszel, hogy mi volt az előző mondat tartalma. Ez – az elfecsérelt időn túl – azért sem hatékony, mert a sok egymásra torlódó szöveg, képlet vagy bármi más megjegyeznivaló kioltja egymást.

HOGYAN JEGYEZZÜK MEG AZ ADATOKAT?

Ha sok (azonos formátumú) adatot (pl. évszámok) kell megjegyezned, sokat segíthet, ha számodra ismerős közegbe helyezed őket. A futóknak pl. saját eredményeik, vagy általuk jól ismert rekordok idejéhez való kötés jelenthet segítséget. Szintén segíthet, hogyha saját vagy ismerőseink születési dátumából próbáljuk meg összekombinálni a megjegyzendő évszámokat. Zeneértő vájt fülűeknek segíthet, hogyha szolmizációs hangokhoz kötik a számokat (1=dó, 2=ré stb.), s így kis dallamokat jegyezhetnek meg (persze a 9-sel számjeggyel gondok adódhatnak).

ISMÉTLÉS

Ha nem összefüggő elemeket kell memorizálni (pl. lista) segíthet a helyhez kötés módszere, amikor egy számunkra jól ismert helyhez, pl. a lakás helyiségeihez kapcsoljuk. Persze egy bevásárlólista esetében lényegesen egyszerűbb megoldás a hagyományos papír-ceruza módszer.

A felidézést segíti, hogyha megpróbáljuk felépíteni azt a kontextust (mind téri, mind érzelmi szempontból), ahol/amikor a szükséges anyagot tanultuk vagy elsajátítottuk. Pl. a búváreszközök használatát lehet, hogy a vízközelben jobban fel tudjuk idézni, mint egy tanteremben ülve – feltéve, hogyha a tanulás is vízközelben történt. A megjegyzendő ismeretek szervezését segíti elő, ha már a rögzítés folyamán értelmező kérdéseket teszünk fel az anyaggal kapcsolatban, rákérdezünk bizonyos, fontos részletekre. (n, he)