Tálibok Észak-Irakban

Bin Laden legújabb, hitelesnek tekintett kazettája az iraki néppel való szolidaritásra hívta fel a moszlim világot, s a meginduló támadás esetén a hitetlenek elleni dzsihádra, szent háborúra szólította fel az irakiakat. Egyúttal elítélte Szaddám Huszein „szocialista, ateista, hitetlen” rezsimjét, azt állítva, hogy az iraki elnök most az amerikaiakkal való korábbi együttműködéséért bűnhődik.

Washington egy éve keres bizonyítékokat a tálibok, az al-Kaida, valamint a Szaddám Huszein rezsimje közötti együttműködésre, de mindeddig kevés sikerrel. Az elmúlt napokban Colin Powell külügyminiszter az „iraki táliboknak” minősített Anszar ul-Iszlám szervezet észak-iraki tevékenységéről terjesztett elő adatokat. Ez a radikális iszlám fundamentalista szervezet 2001 szeptember elsején alakult Iraki-Kurdisztánnak Iránnal határos övezeteiben. Központja Haladzsa hegyes térségében található, nem messze az iráni határtól. A bázison jelenleg kétszáz harcos kiképzése folyik. Az állandó sereg létszámát ötszáz főnyire becsülik. Katonai céljuk Szaddám Huszein „hitetlen rendszerének” megdöntése, politikai céljuk egy iszlám állam létrehozása Észak-Irak kurdok által lakott területein. Hasznot húznak a térségben működő szekuláris kurd pártok – a Maszud Barzani által vezetett iraki Kurdisztáni Demokrata Párt, a Dzsalal Talabani vezette Kurdisztáni Hazafias Unió, valamint az észak-iraki bázisokkal is rendelkező Kurd Munkáspárt – közötti állandó csatározásokból, valamint a kurdok Szaddám iránti gyűlöletéből. 1986-ban a bagdadi rezsim Halabdzsában saját kurdjai ellen már nemcsak napalmot, de ideggázt is bevetett. Tehát a fundamentalista csoport és Bagdad kapcsolata enyhén szólva is kétséges.

Hasonló kételyek merültek fel az iraki tálibok és az al-Kaida közvetlen kapcsolatát illetően is. Az al-Anszar ugyan, mint fundamentalista csoport osztja az al-Kaida számos eszméjét és politikai célkitűzését, s a csoport számos tagja harcolt Afganisztánban a tálibok oldalán. Ám az al-Kaida és e csoport konkrét kapcsolataira, az al-Kaida pénzügyi és logisztikai segítségére, fegyverszállításaira és a kiképzésre mindeddig nehéz volt bizonyítékokat szerezni, mert nem lehet hozzáférni az Anszar által ellenőrzött területekhez.

Ugyancsak kételyek merülnek fel az elfogott Anszar-tagoktól kikényszerített információk megbízhatóságával kapcsolatban is. Ők ugyanis annak a Dzsalal Talabani vezette Kurdisztáni Hazafias Uniónak (KHU) a foglyai, amelyet a legdemokratikusabb kurd szervezetnek tartanak, és amelynek jelentős szerepet szánnak Irak Szaddám utáni politikai jövőjének kialakításában. A KHU az al-Anszar legádázabb ellensége, és számos harcosát veszítette el az Anszarral való szakadatlan csatározásokban.

De ha az Anszar és az al-Kaida kapcsolatait sikerülne is bizonyítani, továbbra is erős kételyek merülnek fel Szaddám és az al-Kaida kapcsolatait illetően. Annál is inkább, mert az Anszar is Szaddám megdöntésére törekszik. Powell szerint az al-Kaida és Szaddám Huszein között a jordániai Abu Mauszab al-Zarkani az összekötő. Ő az al-Kaida magas rangú operatív tisztje, akinek tavaly Bagdadban amputálták egyik lábát, miután az afganisztáni harcok során megsebesült. Powell bemutatott egy műholdas felvételt egy új észak-iraki táborról, amelyet Al-Zarkani szervez idegmérgek és harci gázok előállítására. Ám az amerikai érveket gyengíti, hogy a kurd övezet repülési tilalmi zóna, ráadásul kívül esik Szaddám ellenőrzésén. Viszont erős a térségben az iráni befolyás. Al-Zarkani iráni kapcsolatai közismertek, ám arra nézve nincs elengedő bizonyíték, hogy Szaddámmal kapcsolatban állna. Powell állítása szerint ugyan igen, ám ez nem az al-Kaida és Bagdad, hanem az al-Kaida és Teherán kapcsolataira nézve bizonyíték. Kétségtelen, hogy az al-Anszar területe az iráni határ mentén található, harcosai szabadon átjárhatnak Iránba. Teherán tüzérségi fegyvereket, rakéta- és aknavetőket bocsátott az al-Anszar rendelkezésére, hogy támadják a szekularizált, baloldalinak tartott Talabani-féle Iraki Nemzeti Hazfias Unió, valamint a Barzani által vezetett Nyugat-barát Kurdisztáni Hazafias Unió állásait, mivel ezeket a szervezeteket már Irán nem tudja manipulálni.

Noha az Anszar – akárcsak az al-Kaida legtöbb szervezete és az afganisztáni tálibok – szunnita szervezet, a síita Irán érdekeiért harcoló, „helyettesítő erőnek” számít. Félő, hogy – akárcsak Afganisztánban – Irakban is helyettesítő háború alakul ki, ahol a helyi szervezetek a szomszéd országok és regionális hatalmi ambícióik érdekeiért harcolnak. Teherán annál is inkább katonai helyettesítőjének használja az Anszart, mivel közvetlenül nem avatkozik a konfliktusba. Sőt diszkréten ugyan, de az ősellenség Szaddám Huszein mellé áll, ugyanakkor az Egyesült Államokkal sem helyezkedik túlságosan élesen szembe. Ez hasonlít Teherán afganisztáni politikájára, ahol ugyancsak korábbi ellenlábasai, a tálibok és Hekmatjar szervezete mellé állt. Mindez Irán és az al-Kaida egyre javuló kapcsolataira utal. Washingtonban ezért egyesek Iránt tekintik a legközelebbi célpontnak, míg Teheránnak az az érdeke, hogy Amerika erőit lekössék a zavaros iraki és afganisztáni belharcok.

Az Anszar ul-Iszlám kurdisztáni jelenlétének tanulsága, hogy Észak-Irak veszélyes megosztottságát e szervezet tevékenysége tovább mélyítheti. Ha megindul a támadás Irak ellen, az országban véres belharcok törhetnek ki, amelyet a szomszédok jól felfegyverzett helyi erői vívnak egymás ellen, akárcsak Afganisztánban. Washington azt reméli, hogy Irakban a kurdok döntik meg Szaddámot, ám Irakban nemcsak Talabani szervezetét, hanem az iraki tálibok sorait is kurdok alkotják. Mindkét csoport tetőtől talpig felfegyverkezett, és ha közös ellenségüket, Szaddámot eltávolítják, készek tüstént egymás torkának esni. Washington diszkréten az egyik, Teherán a másik oldalt támogatja. Végül elhalványul annak jelentősége, melyikük kötődik az al-Kaidához. E szerint a forgatókönyv szerint Washingtonnak végül két, egyaránt nem kívánatos választása lenne: vagy kivonul a belharcokba merült régióból, vagy polgárháborúkba keveredik.

A szerző kandidátus, orientalista