Szülők, gyermekek, paragrafusok

Az apuka, miután elolvasta a cikket, azonnal berohant a szerkesztőségbe, hogy tiltakozzék, és váltig állította: szemenszedett hazugság az egész, koholmány, kitaláció, a volt felesége bosszúja, aki közös csemetéjüket eszközként használja fel ellene. Szerinte az exneje nem tudja megemészteni, hogy ő boldog a második feleségével, örül az e házasságból származó gyermekeknek, de érthetően közvetlen és szoros kapcsolatot kíván fenntartani az első házasságából származó fiával is. „Ő is az én gyermekem, szeretnék résztvenni a nevelésében. Része akarok lenni az életének, a volt feleségem meg ilyen képtelenséggel huzakodik elő. Ezzel azt akarja elérni, hogy ne is találkozhassam a fiammal.”

Mit lehet ilyenkor tenni?

Nos, a koholmányok és rágalmak ellen nem igazán tud mit tenni. A gyermekével való kapcsolattartás ügyében fordulhat a bírósághoz, amely a bizonyítékok alapján meghozza a döntését. A beadványt megfogalmazhatja ügyvéd, megírhatja az apuka saját maga, de a legegyszerűbb, ha elmegy a hozzá legközelebb eső körzeti hivatal szociális osztályára, ahol írnak vele egy jegyzőkönyvet, amelyet aztán a hivatal beadvány formájában a bírósághoz juttat. A szülőnek pedig már a bíróság küldi az idézést a tárgyalásra. Ha csak a gyermekkel való kapcsolattartásról van szó (tehát ebben a beadványban nem szerepel a gyermektartás megállapítása, annak csökkentése vagy növelése), s a kiskorú a másik szülőnél van elhelyezve, a bíróság a beadványt minden esetben elküldi véleményezésre a másik szülőnek, akinek harminc napja van arra, hogy az üggyel kapcsolatos észrevételeit visszaküldje a bíróságnak. Ha nem válaszol, ez nem akadálya annak, hogy a bíróság kitűzze a tárgyalást, amelyen mindkét szülő és az illetékes szociális hivatal munkatársa is részt vesz, elmondja a döntéshez fontos tényeket, kifejezi az üggyel kapcsolatos javaslatát, véleményét.

Ha nem tudnak megegyezni

Ha a szülők a kiskorúval való kapcsolattartás formájában, gyakoriságában vagy időtartamában nem tudnak megegyezni, a bíróság az ügy objektívebb megítélése érdekében szakértőt (független pszichológust, aki szerepel a szakértők listáján) is bevon a perbe. A szakértőnek harminc nap áll rendelkezésére a szakvélemény kidolgozására. Ez általában úgy zajlik, hogy a szakember meghallgatja az ügyben érintett feleket, azaz a gyermeket és szüleit. Előfordul azonban, hogy a szakértő nem tudja a megadott határidőben kidolgozni a szakvéleményt, mert a szülők nem jelennek meg. Előfordult olyan eset is, amikor az anyukának nem volt pénze arra, hogy gyermekével együtt a szakértőhöz utazzon. Magyarán, a gyermekkel való kapcsolattartást, valamint a szülők jogait és kötelességeit megállapító perek az esetek többségében viszonylag hosszúak. Elég gyakori az ilyen eseteknél, hogy az elsőfokú ítélet ellen valamelyik szülő fellebbez, s ezzel megint csak nyúlik a pereskedés ideje. Egyébként a kiskorúak sorsát érintő döntésekben mindig a legfontosabb szempont a kiskorú érdeke, annak zavartalan testi, lelki és erkölcsi fejlődése. A verdiktet a legkörültekintőbben és a leggondosabban elvégzett bizonyítási eljárást követően az egyértelműen bebizonyított tények alapján hozza meg a bíróság, tudatosítva, hogy nemcsak a különélő szülőnek van joga a csemetéjével való közvetlen kapcsolattartásra, hanem a gyermeknek is joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres kapcsolatot tartson fenn.

A hatályos családjogi törvény

Visszatérve a bevezetőben szereplő esetre, a hatályos szlovák családjogi törvény szerint az anyuka indokolt esetben valóban kérheti azt, hogy a bíróság az apát korlátozza szülői jogaiban, szüneteltesse e jogokat, esetleg fossza meg őt tőlük. Ehhez azonban egyértelműen bizonyítottnak kell lennie, hogy a volt házastárs magatartása súlyosan veszélyezteti a gyermek testi, lelki és erkölcsi fejlődését. Ha a bíróság valamelyik szülőt korlátozza a szülői jogok gyakorlásában, a döntésnek pontosan tartalmaznia kell a korlátozás mértékét. Fontos kiemelni azonban, hogy szülői jogok korlátozását, szüneteltetését vagy megvonását megállapító döntést csak azokban az esetekben hoz a bíróság, amelyekben minden kétséget kizáróan bizonyított: az elvált házastárssal való bármilyen kapcsolat egyértelműen a gyermeket károsítaná. Ez általában akkor történik, amikor a különélő szülő a társadalomra különösen veszélyes bűncselekményt követett el, kábítószerfüggő, bizonyítást nyert, hogy korábban kínozta, zaklatta gyermekét.

Egyébként az idén április elsején hatályba lépett családjogi törvény értelmében a bíróságoknak már a házasság felbontását kimondó ítéletében döntenie kell a szülők kiskorú gyermekeikkel szembeni jogairól és kötelességeiről. Miután korábban a házasságot felbontó perben a bírónak nem kellett a gyermekkel való kapcsolattartásról döntenie, a szülő ezt újabb beadványban kérheti. Mint már említettük, ennek legegyszerűbb módja, ha a szülő az illetékes körzeti hivatal szociális osztályához fordul, ahol megfogalmazzák és a bíróságnak elküldik a beadványt. Ha a gyermek túl kicsi, vagy sokáig csak az őt nevelő szülővel élt, a bíróság hozhat olyan döntést, amely értelmében a különélő szülő csak a másik szülő jelenlétében találkozhat csemetéjével. Az alapszabály azonban változatlan: a bíróság minden esetben megkísérli a lehető legkörültekintőbben felmérni a valós helyzetet, és az elvégzett bizonyítás alapján a kiskorú érdekét szem előtt tartva hozza meg a döntést. Természetesen figyelembe véve azt is, hogy a kiskorú jelenlegi érdeke nem minden esetben egyezik távlati érdekével.

Ha az egyik szülő akadályozza a másikat

Végezetül néhány gondolat a bírósági döntés végrehajthatóságáról. Tegyük fel, hogy a verdikttel mindkét szülő elégedett, egyik fél sem fellebbez, a döntés jogerőre emelkedik és végrehajthatóvá válik. A gyakorlatban viszonylag gyakran előfordul, hogy a kiskorút nevelő szülő valamilyen okból kifolyólag akadályozza a másik szülőt a gyermekkel való találkozásban. Teszi ezt annak ellenére, hogy a különélő szülőnek jogerős és végrehajtható bírósági döntése van arról, mikor és hol találkozhat gyermekével. Ebben az esetben a különélő szülő egy újabb beadványban kérheti a bíróságtól a jogerős ítélet végrehajtásának elrendelését. Ezt azonban már egy másik törvény, a polgári perrendtartás szabályozza. Vannak olyan országok, mint például Magyarország, ahol a kapcsolattartást szabályozó végzés végrehajtása a gyámhivatal hatáskörébe tartozik. A hivatal írásban figyelmeztet, és pénzbírságot helyez kilátásba annak a szülőnek, aki nem tesz eleget a jogerős bírósági végzésnek. Nálunk a bíróság teszi ugyanezt, tehát először írásban figyelmezteti a szülőt a döntés tiszteletbentartására. A bíró kérheti az illetékes körzeti hivatal szociális osztályát, valamint a városi vagy a községi hivatal segítségét is az ügyben. Ha ez nem vezet eredményre, a bíróság pénzbírságot ró ki arra a szülőre, aki nem tesz eleget a végzésnek. A bírság alkalmankénti összege nem haladhatja meg a kétezer koronát. Egyébként az önkényesen eljáró szülőnek tudatosítania kell, ha alaptalanul akadályozza a másik felet a közös gyermekkel való személyes és közvetlen kapcsolattartásban, ez akár a kiskorú elhelyezésének megváltoztatását indítványozó újabb pernek is alapjául szolgálhat.

A szerző jogász doktor