Sztárunk: Zuzana Fialová

Energikus. Robbanékony. Megállíthatatlan. Megy tűzön-vízen át. Sírva mond igent, kacagva nemet. Eltűnik, ha baja van, de róla szól minden, ha jól érzi magát. Zuzana Fialová. Hogy mi kerül több energiájába, dívának lenni, vagy hétköznapi nőnek, arra azt mondja: „Díva csak a színházban lehetek. Ott is csak addig, amíg le nem vetem a jelmezemet. Utána már »csak« nő vagyok. S nőnek lenni sokkal nehezebb. A díva előtt mindenki hajlong. Azt mondják neki, amit hallani akar. Félreállnak az útjából. A kapcsolatok viszont máshogy működnek az életben. Amint kilépek a színház kapuján, megyek vissza a saját körömbe, és már nem az aznap esti siker jár a fejemben, hanem az, hogy mi vár otthon, mikor hív a fiam, mit kell megoldanom.” Milyen volt húsz évvel ezelőtt? Milyen volt a magyarokkal, Eszenyi Enikővel együtt dolgozni? Hogyan viselkedik a hétköznapokban? Milyen, amikor depressziós? Mi rántja ki belőle? Milyen kapcsolat fűzi a fiához? Miért volt zűrös időszaka? Mi jut eszébe régi szerepeiről? Milyen kapcsolat fűzi a magyar nyelvhez?Minderre és még sok más kérdésre is választ kap, ha elolvassa Szabó G. László riportját a Vasárnap aktuális számában!