Mindkettőjüknek ott a grund. A Pál utcai fiúk grundja a Vígszínházban. Plusz a gittegylet. Richternek is, akit Csiby Gergely játszik, és Barabásnak is, akit Zoltán Áron. De van egy másik hely is, ahol ők ketten találkoznak. Budapest mellett, a vácrátóti lovas tanyán. Amerikai foltos lova van az egyiknek, baráti alapon, „kölcsönlovon” száll nyeregbe a másik.
A pesti Újlipótvárosban nőtt fel Csiby Gergely, de gyerekkorában sokat járt Erdélybe. A rokonok állatokat tartottak, lovak is voltak, azokat szerette a legjobban. Édesanyjától tudja, három-négy éves korában átmászott a karámrúd alatt, olyan kicsi volt, hogy csak át kellett bújnia, s már ott is volt a lovak között. Ki kellett menteni, hogy ne essen baja. Amire viszont már ő is emlékszik: napszúrást kapott a Fekete-tengernél, ott nyaralt a család, ő már beszélni sem tudott a láztól, de amikor meglátta az utcán a lovas szekeret, valahogy kifújta magából, hogy ha, ha, lovacska! A lovak iránti rajongása tehát nem új keletű.
Hogyan lett lova? Milyen a kapcsolatuk? Hol lovagolt Áron először? Mit szeret legjobban a lovaglásban? Milyen fajtái vannak a lovaglásnak? Estek-e már le lóról? Hogyan jutalmazzák meg a lovakat?
Mindenre választ kap, ha elolvassa Szabó G. László riportját a Vasárnap már megvásárolható számában!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.