Sztálin karikaturistája

Borisz Jefimov orosz karikaturista, aki 8 évtizedes pályája során hazai és külföldi politikusok sokaságát figurázta ki, a minap ünnepelte 104. születésnapját. A ma is élénk, szellemes rajzolót a milánói Corriere della Sera című napilap kereste fel moszkvai otthonában, hogy Jefimov felidézze nyugalmasnak nem mondható múltját.

A XX. század első felének politikusai közül ő a legjobban Trockijt szerette. Emlékezete szerint 1919-es kijevi találkozásuk változtatta meg örökre az életét, amikor Trockij a városban gyújtó hangú beszédet tartott a Kijevet fenyegető banditák ellen. Barátságuk öt évvel később pecsételődött meg, amikor 1924-ben első könyvének vázlatait vitte be az Izvesztyija szerkesztőségébe. Trockij figyelmesen átlapozta, majd közölte, hogy ő szeretné hozzá az előszót írni. A bolsevik vezető a következőket írta Jefimovról: „Nagy tehetsége van az élet apró mozzanatainak diszkrét megfigyeléséhez, és képes kiemelni a politikai világ főszereplőinek gyengéit.“ Sztálinnak viszont Jefimov egyenesen a kedvence volt. És bár viszonyukra ránehezedett a közben száműzött, majd meggyilkolt Trockij barátságának árnyéka, neki soha nem esett bántódása. Pedig Trockij kegyvesztettsége után Jefimov nem kis kockázatot vállalva felkereste őt lakásán, hogy elbúcsúzzon tőle.

– Sztálin kiszámíthatatlan ember volt – mondja róla a karikaturista –, sőt, ezt a vonását nyilvánvalóvá is akarta tenni. Úgy akart élet-halál ura lenni, hogy lebegtette a helyzeteket. Rólam úgy vélekedhetett, hogy „jó karikaturista, hasznos lehet számomra. Testvérét viszont a nagy tisztogatások idején kivégeztette a diktátor.

Sztálin, akit a művész „kicsi, szürke bürokrataként“ jellemzett, nagy fontosságot tulajdonított a politikai karikatúrának. Egy lapban legalább akkora szerepe van, mint a cikknek – idézte Jefimov, ezért olyan világosnak kell lennie, hogy a falu bolondja is megértse. Munkakapcsolatuk telefonon keresztül bonyolódott. „Éjféltájt szokott hívni – emlékszik vissza –, halk, jeges hangon, üdvözlés nélkül, azonnal a lényegre térve. Csaknem mindig a Pravda címlapján megjelenő karikatúrákról volt szó, melyekhez személyesen ő írta az instrukciókat. Megtudtam, hogy titokban gyűjti a rajzaimat.“ Egy éjszaka, a hidegháború éveiben, amikor az USA bázisokat kezdett építeni Alaszkán, Eisenhowerről kért Sztálin gúnyrajzot. Jefimov rajza a fegyvereken és a jegesmedvéken kívül véletlenül pingvineket is ábrázolt. Sztálin nem vett észre a hibát, szólni pedig senki sem mert neki, így 1953-ig még a szovjet tankönyvekben is az szerepelt, hogy nemcsak a Déli-, hanem az Északi-sarkon is élnek pingvinek.

Jefimov karikatúrái miatt sok tiltakozás érkezett külföldről. 1939 és 1941 között Goebbels náci propaganda-miniszter küldetett jegyzéket, de a nyugati vezetők sem kedvelhették a generalisszimusz által sugallt rajzokat.

Jefimov magát őskövületnek tekinti. „Szégyellem, hogy ilyen sokáig éltem. Sajnos már nincsen senki, akitől bocsánatot kérhetnék.“