Szoptatós kismamáknak

A fiatalasszony előveszi kislánya játék babáját, és tarka ruhácskájától megfosztva ügyesen alsóneműre vetkőzteti. Nem a kislányának mutatja, hogyan kell babát vetkőztetni, a kislánya nincs is ott. Helyette tucatnyi fiatal anyuka figyeli nagy érdeklődéssel, a legtöbbjük saját gyermekével, a „babázó” fiatalasszonyt. Ő ugyanis e játék babán éppen a gyerekmasszázs különféle módjait mutatja be gyakorló anyukáknak. Beata Sklenárová gyógypedagógus, aki a szoptatós anyukák vágsellyei támogató társulásában okítja hallgatóságát.

Mindez a vágsellyei Večierka Kultúrközpont előadótermében zajlott november első hétfőjén. Nem ez az első ilyen összejövetel. Amióta Denisa Hajduková 2000 júliusában megalapította a társaságot, minden hónap első hétfőjén két órát együtt töltenek itt a szoptatós kismamák, hogy jó tanácsokat hallgassanak és kicseréljék tapasztalataikat. Hogy mi vezette Denisát ilyen csoport létrehozására? „Nem tanultam ezt a szakmát, jelenleg végzem távúton a nyitrai egyetemen a szociális munka szakot. Ezt az itteni munkát nagyrészt saját tapasztalataim alapján végzem. A most hatéves fiamat születésétől 10 hónapon keresztül szoptattam. Közben természetesen sok probléma is felvetődött, amelyeket ösztönszerűen, vagy gyermekorvos barátnőm tanácsai alapján próbáltam megoldani. Persze, rengeteg hibát is elkövettem, ami miatt hamarabb abba kellett hagynom a szoptatást, mint szerettem volna. Ezután kezdtem el igazából tanulmányozni a szoptatással kapcsolatos szakirodalmat, pedig a sorrendnek éppen fordítottnak kellett volna lennie. Barátnőimmel is sokat beszélgettem erről a témáról, és ők vettek rá, hogy jelentkezzem a segítő csoportba. Ez 1998-ban volt, akkor kezdtem telefonos tanácsadást nyújtani szoptatós anyukáknak. Egy évre rá megszületett kislányom, Miriam, akit már jóval hosszabb ideig sikerült szoptatnom. Aztán 2000 júliusában létrehoztam ezt a vágsellyei csoportot, a szoptatós mamák támogató csoportját. Saját tapasztalatok nélkül nem mertem volna belevágni, mert igaz, hogy szakkönyvekből, folyóiratokból sok mindent meg lehet tanulni, de a legtöbbet az ember akkor is saját tapasztalatából meríthet.”

Nem polgári társulásról van szó, Denisa magánszemélyként szervezte a csoportot, és ingyenesen végzi a tanácsadást. Az összejöveteleken általában ő ad szoptatással kapcsolatos tanácsokat, válaszol az anyukák kérdéseire, de gyakran meghív szakelőadókat is. Volt már itt allergológus, aki a gyermekeknél gyakori allergiáról tartott előadást, gyermekorvos, aki arról beszélt, milyen helyzetekben szükséges felkeresni az orvost, és mikor okosabb inkább kivárni a javulást. Volt itt fizioterapeuta, aki az egyévesnél fiatalabb gyermekek motorikus fejlődéséről tartott előadást, a gyermekpszichológus pedig a dackorszakról beszélt. A jövőben logopédust, urológust, nőgyógyászt és további szakembereket terveznek meghívni a csoportba.

A már említett november eleji hétfő délutánon gyermekzsivajtól volt hangos az előadóterem. A nagyobb lurkóknak a szomszédos helyiségben tartottak foglalkozást, a még szopósak közül néhányan az anyjuk karján ültek, mások, a tizenegynéhány hónaposak bizonytalan léptekkel csetlettek-botlottak a körben ülő anyukák székei között, mindez azonban senkit nem zavart abban, hogy a gyógypedagógus előadását figyelje. Hiszen megszokták már, hogy fél szemük állandóan a gyereken van, miközben éppen valami másra is kell figyelniük. Ezúttal éppen Beatára, akit csak az zökkentett ki néha az előadásból, hogy némelyik tipegő lányocska szemet vetett a mintabábunak használt játék babára, és azt szerette volna elvenni tőle. Ilyenkor a kíváncsiskodó csöppség anyukája mindig közbelépett, és haladhatott tovább az előadás. Megtudhattuk, hogy a kisgyermek hasának maszszírozása elősegíti az emésztést, a végtagok masszázsa a vérkeringést serkenti. De nem mindegy az sem, hogy hosszában, vagy keresztben masszírozunk-e. A kezet, a lábat két-két kezünkbe fogva egymással szembeni csavaró mozdulatokkal masszírozhatjuk, ám ezt nem ajánlatos túl kicsi gyerekeken végezni, mert nekik még nincsenek megfelelően kifejlődve a forgóik. „A masszázs lényege nem is az, hogy a vérkeringést serkentsük, inkább, hogy egyfajta rendszeres rituálét alakítsunk ki, amellyel a gyermeknek kellemes közérzetet biztosítunk” – magyarázta a lényeget a gyógypedagógus. Beata azonban nemcsak a masszázsról tartott bemutatót, a játszással kapcsolatban is sok jó tanácsot adott. Például elmondta, hogy a kisgyermek ösztönszerűen játszik, egyáltalán nincs szüksége drága játékokra. Megteszi egy fakanál vagy tölcsér, amivel aztán órákig el tud szórakozni. Majd következik egy olyan időszak, úgy nyolc hónapos kor után, amikor van egy kedvenc játéka, akár baba vagy egy kispárna, amit a világon semmiért oda nem adna. Még kimosni, vagy a szekrénybe tenni sem szabad. Azt követi az utánzós korszak, amikor mindent lemásol, amit lát. „Hagyjuk a gyereket magában játszani, s öt perc múlva, mintha tükörbe néznénk, a mi gesztusainkat, a mi mozdulatainkat fogja utánozni. Ezért mondják, hogy az óvónők a legaprólékosabb részletekig mindenről tudnak, ami a családban történik, hisz a gyerek az oviban mindent eljátszik.” Miközben az előadó ezekről beszélt, a szomszédos helyiségből itt-ott behallatszott valami. Például: „Matyi, azonnal mássz ki abból a szekrényből.” Ami csak azt bizonyította, hogy a nagyobbacska gyerekek is igen jól érezték magukat, ők sem unatkoztak.

Azt is megtudhattuk, miért kell, hogy a gyerek más gyerekekkel is találkozzon. Mert mindig tanulnak valamit egymástól. Például ha a kockával egyikük csak úgy tud játszani, hogy egymásra rakja őket, a másik meg úgy, hogy egymás mellé, ha együtt játszanak, mindkettőjük mindkét kirakósdit megtanulja. Hogyha meg a fürdőkádba nem hajlandó bemászni, mutassunk neki valami érdekeset, amiért aztán érdemes lesz. Például, hogy szalmaszállal hogyan lehet buborékokat fújni a víz alá, vagy a vízen úszó pingponglabdát hogyan lehet a szalmaszálon fújt levegővel irányítani. Esetleg egy szájával lefelé a víz alá nyomott pohárból hogyan lehet kiengedni a légbuborékot. Jóllehet, mindezek csak apróságok, de egy kezdő anyukának s főleg kisgyermekének nagyon nagy dolgok lehetnek. Márpedig a szoptató anyukák támogató társaságában ilyeneket is meg lehet tanulni.