Szokatlan szakma a VASÁRNAPBAN: Szoknyás kapitány

Ültem már hajón, de még soha nem úgy, hogy nő lett volna a kapitány. Ez nyilván nem azért volt, mert egy dalmát mondás úgy tartja, hogy „hajóra nőt ne hozz, lázadást, zendülést okoz!” Bár Komáromban közel a Duna, Andreára sem rögtön talált rá a hajósszerelem. Kitűnő röplabdázó volt egykor, játszott a válogatottban, a pozsonyi főiskoláscsapattal bajnoki címeket szerzett, aztán férjhez ment, 21 éves volt, amikor megszületett a lánya (Szandráról már írtunk a Vasárnapban, anyukája nyomdokaiban halad, ugyancsak válogatott röplabdázó). Utána még játszott, egy-egy évig Nyitrán és Alsókubinban, aztán hosszú ideig szülővárosában. Még ma is kap ajánlatokat, s érdekes lenne, hogyha a lánya ellen lépne pályára, de a hajózással lehetetlen volna összehangolni a ligameccseket, az edzést. Meg kell elégednie azzal, hogy ha itthon van, volt csapattársaival szerdán és pénteken még odaáll a magas háló alá. Amolyan lelki terápiakánt. 

Hogyan ismerkedett meg Andrea a hajózással? Mennyire lehet nőkent ilyen szakmában elhelyezkedni? Milyen egy hajós élete? Milyen nehézségekkel kell szembenéznie? Miért nehéz éjszaka hajózni? Mi a legnehezebb feladat?

Ezekre a kérdésekre is választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Urbán Klára interjúját.