Szlovákiában az olimpiai nyitánnyal egyidőben kezdte meg hódító útját a jövő tévéje

OZOGÁNY ERNŐ

Amióta a szlovák közszolgálati televízióban a leépítés időszakát felváltotta az alkotás korszaka, megteremtődtek annak alapjai, hogy szűkebb pátriánk is felsorakozzon a legjobbak mellé, ami ez esetben az új műszaki megoldások térnyerését jelenti. Erre a legjobb alkalmat mindig egy kiemelten jelentős sportesemény adja. Így volt ez két évvel ezelőtt a torinói téli olimpia idején, amikor a cseh közszolgálati tévé indította be harmadik, sportcsatornáját, majd idén fejlettebbnek tudott nyugati szomszédunknál, akiknél az ugyancsak közszolgálati ORF (Österreichische Rundfunk und Fernsehen) a futball Európa-bajnokság alkalmából kezdte sugározni a legmodernebbnek számító, szélesvásznú képet visszaadó HDTV műsorát. A pekingi nyári olimpiai játékok megnyitójának napján, 2008. augusztus 8-án a Szlovák Televízió bizonyította be, hogy műsorai – műszaki jellemzőit tekintve – egyértelműen az európai élvonalat képviselik: elindította a digitális, szélesvásznú tévéképet sugárzó hármas, sportcsatornáját. Ami azt nyújtja a nézőnek, mi „szem- s szájnak ingere”. De mindez mit jelent műszaki szempontból, és mit kapnak a nézők?

Az új csatorna műsora már kezdettől fogva műholdról és a kábelrendszerekből, valamint a telefon- és mobilszolgáltatóknak köszönhetően fogható, ami a nézőközönség mintegy hatvan százalékát jelenti. A megfelelő vevőkészülékkel rendelkezők jelentős minőségjavulást észlelhettek, a kábeltévére csatlakozó hagyományoskészülék-tulajdonosok is jobb minőséget kapnak. De valójában mekkora műszaki megújulást jelent a fejlettebb országokban már napjainkban is meglehetősen elterjedt új technika használata?

A jövő tévéjének műszaki háttér

A szélesvásznú, nagy felbontású televízió negyedszázados múltra tekinthet vissza. Ekkor még hagyományos eljárással, tehát analóg adás útján kívánták eljuttatni a műsort a nézőhöz, amikor a vetítettképes televízió elterjedésével egyre inkább felvetődött annak igénye, hogy a 625 képsor mennyiségét megemeljék. Ráadásul valójában csak 575 sor volt látható, mivel félképenként 25-25 sort a szinkronjelek és a színinformáció számára kellett fenntartani. Ugyanis a máig is legelterjedtebb elektronikus tévék a hálózati feszültség rezgésszáma (50 Hz) miatt kétszer huszonöt fél képet sugároznak másodpercenként: először a páratlan sorokat, majd a párosakat, amelyek közé ékelődik a 25 sornyi sötétszintjel. Ennek a színes adásban van döntő szerepe, tekintettel arra, hogy a két színinformációt, a vöröset és a kéket az egyik illetve a másik fél képben rejtik el, a harmadikat, a zöldet viszont az előbbi kettőből és a fekete-fehér képet hordozó világosságjelből nyerik ki. Ezt az eljárást váltott-soros átvitelnek nevezik. Ebből kiindulva dolgozták ki a jóval nagyobb felbontású HDTV (High Definition Television) eljárást, ahol az 575 képsort 720-ra emelték, míg egy képsorban 720 pont helyett 1080-at kívántak használni. Már első látásra nyilvánvaló, hogy ez mekkora minőségbeli változást jelent. Ráadásul a képminőség további növelése érdekében a váltott-soros i (interlace) eljárást p (progressive) folyamatosra módosították, vagyis ötven fél kép helyett ugyanennyi egész képet jelenítettek meg a képernyőn.

A következő évtizedekben a digitális technika ugrásszerű fejlődésen ment keresztül, ami lehetővé tette olyan áramkörök kialakítását, amelyek reálissá tették az irdatlan mennyiségű adatot tartalmazó tévékép feldolgozását is. Ennek eredményeként megszületett a másodpercenként 270 Mbit jelmennyiséget feldolgozó SDI (Serial Digital Information) stúdiórendszer, amelyre fokozatosan egyre több tévétársaság átállt, viszont ez nem érintette a vevőkészülékek piacát, tekintve, hogy a műsor továbbra is 575i PAL (Phase Alternation Line) módon került sugárzásra. Viszont a jó minőségű folyadékkristályos LCD (Liquid Crystall Display) és a plazmatévé képátlójának rohamos növekedése egyre inkább nyilvánvalóvá tette, hogy a házi mozivá fejlődő otthoni készüléken nagyon kevés az 575 képsor, ennél jóval többre lenne szükség. Ennek az igénynek a hatására kezdték az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában fokozatosan bevezetni a fent említett 720p eljárást, aminek hatására a magukat korszerűnek tekintő adók fokozatosan átálltak erre a rendszerre.

Hogy ne kerüljön több százezer koronányi összegbe a vevőkészülék, adatcsökkentési eljárást alkalmaztak a vevőoldal számára: az eredeti 270 Mbit/s adatáradatot ennek töredékére, 6Mbit/s-ra csökkentették. Erre a leghatékonyabb megoldást az MPEG-2 (Moving Picture Experts Group) rendszer bevezetése jelentette, amellyel napjainkban a legtöbb nyugat-európai adó sugároz. Ezzel párhuzamosan az igazán gazdagok – ez elsősorban Amerikára értendő – bevezették a Full HDTV rendszert, amely a nálunk használatos PAL-lal szemben valóban dupla sormennyiséggel működik. A váltott soros 1080i ugyanennyi sormennyiséggel és soronként 1920 képponttal dolgozik. Ez az általunk ismert adással szemben mintegy ötszörös minőségjavulást hoz. Viszont ennek anyagi vonzata elképzelhető a jó fantáziájú néző számára.

Tökéletes, vagy merev

A digitális rendszerekről egyébként elmondható, hogy a stúdióban látható minőséget nyújtják, ugyanis a hagyományos, folytonos (analóg) jellel ellentétben, ha minőségromlásra kerülne sor, a kép egyszerűen megszakad. Tehát vagy tökéletes képet látunk, vagy az utolsó kimerevített képkockát.

Akinek van otthon házi mozija, pontosan tudja, hogy egy DVD lemezt megtekintve öt hangcsatornát élvezhet. Ezt a mozifilmeknél bevezetett Dolby-surround rendszert a digitális 720p szélesvásznú tévé tulajdonosai teljes mértékben megkapják kedvenc tévéműsoraik megtekintése közben is: a három első (központi, bal és jobb oldali) valamint két hátsó (jobb és bal oldali) hangszóróba eljuttatott jelek tökéletes térérzetet biztosítanak a néző számára. Arról, hogy ez mennyire igaz, immár a harmadik közszolgálati csatorna megfelelő készülékkel rendelkező nézői is meggyőződhetnek. Egyébként a pekingi szervezők és tévések is igazi próbatételnek vannak kitéve: a 720p (HDTV ready) adások mellett, elsősorban a tengerentúliak számára 1080i (Full HDTV) adásokat is kell közvetíteniük minden sporteseményről, méghozzá földön, vízen és levegőben: egyrészt műholdas rendszereken keresztül, de mivel ezek aránylag sérülékenyek, ráadásul meglehetősen kis kapacitásúak, emiatt egyúttal optikai kábelek százain keresztül is továbbítaniuk kell az adást. Ez utóbbi óriási előnye, hogy a külső elektromos jelekkel szemben teljesen érzéketlen, így a villámlás sem tehet benne kárt. Ezzel elkerülhetővé válik az olyan adáskimaradás, mint ami a legutóbbi futball Európa-bajnokság egyik mérkőzésének legfontosabb pillanatait jellemezte.

Mennyibe kerül?

A nézőben természetszerűleg felvetődik a kérdés, hogy neki mindez mennyibe kerül. Ha megelégszik az eddigi minőséggel, csupán látni akarja az új csatorna műsorát, a kábeltévét és a digitális műholdakat használók számára semmibe. Viszont, ha a közelgő teljesen digitalizált, multiplexer-tévére gondolunk, abban az esetben a jövőben vagy készülékváltásra, vagy legalább egy kis átalakító, az STB (Set Top Box) csatlakoztatására lesz szükség. Viszont az így sugárzott 720p HDTV adás nemcsak, hogy mozgó járműveken – autóban, hajón, repülőn stb. – elhelyezett készüléken lesz fogható, hanem egy sor járulékos adat is megjeleníthető lesz a képernyőn, gyengén látóknak pedig kommentátor mondja el, mit látnak a többiek. Egyúttal pedig lehetővé válik az adásba való bekapcsolódás is az interaktivitás kialakítása által. De ez utóbbi még igazán a jövő zenéje.

Az új közszolgálati tévécsatorna beindulása nemcsak választékbővülést, hanem technológiai váltást is jelent. Egyben pedig újabb bizonyítékát annak, ami szakemberek számára egy pillanatig sem volt kétséges: a Szlovák Televízió műszaki szempontból egyértelműen a hazai tévézés zászlóshajója.