Budapest. Till Attila mostanában az egyik tévés valóságshow stúdióbeli műsorvezetőjeként kérdez, magyaráz, poénkodik. Milyen valójában ez a komolytalankodásra mindig kész, vidám fickó?
Színész, újságíró, bohóc?
– Hogyan került a Big Brother-műsorba?
– Már nyolc éve dolgoztam a televízióban – a királyiban –, a Múzsa stáb tagjaként, minden héten adásban. Ez kulturális műsorajánló volt. Voltam a hajdani TV3-nál, a TV2-höz pedig baráti kapcsolatok segítettek.
– Tulajdonképpen kicsoda ön? Színész, újságíró vagy egy pojáca, aki jó pénzért bohóckodik?
– Színész semmiképpen. Újságíró? Hagyományos módon soha nem írtam cikket, riportot, bár interjúkat készítettem a Múzsában. Akkor fogalmazok a legpontosabban, ha műsorvezetőnek mondom magam, aki az adott programnak megfelelő stílussal áll mindig a közönség elé.
– Mire a legbüszkébb múzsás múltjából?
–Talán arra, amikor Sándor Pál filmrendezőt kérdezhettem egyenes adásban az életéről, munkájáról. Akkoriban Az ügynök halálát rendezte, színpadon, Kern András főszereplésével. Megkérdeztem, igaz-e, hogy valójában Kern rendez. Egy teljes percig nem jutott szóhoz, s közben a kamera pásztázta az arcát, míg végre megszólalt: „Ha jól csinálja, miért ne?!” Azért ez nem semmi, adásban egy perc néma csend!
– A humora szélsőségeire felfigyelt az Irigy Hónaljmirigy is...
– Szerintem rang, ha valakit parodizálnak.
– Mindig ilyen nevetős, jókedvű?
– Alapvetően nem vagyok problémás alkat. Imádtak a szüleim, szép gyerekkorom volt, van egy gyönyörű feleségem, két szép kisfiam – Simon és Andor – mi okom lenne másra, mint a jókedvre?!
– Ezek szerint elégedett ember...
– Igen. Álmodozom, tervezgetek, ha éppen van egy szusszanásnyi időm. A hobbim maga a televíziózás. Remélem, hogy a jelenlétem folyamatos, de ki tudja? Mázlista vagyok, mert a szakmám és a pénzkeresetem forrása lehet az, amit szeretek.
– Nem lehet túl sokat a családjával.
Miért gondolja, hogy más harminc éves srác többet van otthon mint én? Szerencsére nem hajnaltól késő estig tart a munkaidőm. Napközben többször is hazajutok. Nekem szerelmi és nem polgári rend a család. Mindig is akartam gyerekeket. Azt is tudtam, hogy jó apjuk leszek.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.