John Lukacs (Lukács János) történészprofeszszor az Amerikai Egyesült Államokban él. Számos tanulmánya és kötete jelent meg magyar nyelven. Az olvasók körében nagy sikernek és népszerűségnek örvendenek A XX. század és az újkor vége, valamint A történelmi Hitler című tanulmánykötetei. Az Évek...
Színek, szavak, hangok
A Budapest, 1900 kötetével elsősorban a külföldiek számára szerette volna bemutatni szülővárosát, de ugyanúgy a magyar olvasók körében is joggal és méltán érdeklődésre találhat a könyv. Lukács nem elégszik meg a tárgyilagos adatközléssel és a kutatómunkával járó tényfeltárással. Cselekményszerű, izgalmas kalandokkal, rejtélyekkel teli regényként is olvashatók a fejezetek. Mint a címből is kitűnik, a magyar főváros 1900-ra vonatkozó eseményeire, fejlettségére, kultúrvilágára összpontosít a szerző, de szellemi kitérőként a nagyszabású millenniumi kiállítás esztendejét, Ferenc József nagy csinnadrattával kísért budapesti látogatásának évét, azaz 1896-ot, valamint az 1905–6-os parlamentáris és politikai struktúra romlásának időszakát is beemeli a kötetbe.
A főváros természeti adottságait és anyagi viszonyait, a lakosság, a társadalom összetételét és a politikai-gazdasági viszonyokat, a további fejezetekben Budapest szellemi és művészeti életének állapotát és jelenségeit vázolja. Egyfajta szellemi kalandozás ez a könyv. Azt is megtudhatjuk, milyen étkezési szokásai voltak a gazdagabb és a szegényebb néprétegeknek. Az olvasó betekintést nyerhet a budai kerthelyiségekbe, halászcsárdákba, pesti kávéházakba és a szállodai éttermekbe. „A kávéház, a kocsma, az orfeum, a színház és a cirkusz azok a helyek, ahol a budapestiek felüdülést kerestek a napi fáradalmak után.” Úgy ír a szerző a város kalandorairól, színészeiről, kurtizánjairól, politikusairól és művészeiről, mintha személyesen ismerte volna őket. Az ismeretterjesztés szándéka mellett nemcsak okfejtő, hanem élményszerű, szórakoztató is a könyv.
Az írók közül azoktól idéz, akik 1900-ban Budapestről írtak: Kóbor Tamástól, Körmendi Ferenctől és Krúdy Gyulától. Az írók nyelvezete, sajátos hangvétele kapcsán reflektál a szerző a főváros szellemiségére.
Olyan sziporkázó szellemességgel, „bennfentes” jártassággal, érzékletes, költőien ihletett stílusban megírt könyvet vehet kezébe az olvasó, mely párját ritkítja a történelmi hitelességű tanulmánykötetek között. John Lukacs történészként nemcsak kiváló ismerője, hanem nagyszerű, szépírói vénával megáldott tudósítója, cselekményszövője a történelmi korszakoknak és időknek. Ez az az értéktöbblet, mely a többi kötetét is jellemzi. Ráérez a kor aurájára, sajátos színnel egészíti ki, sajátos zamattal fűszerezi meg az adott korszakot.
Baudelaire Kapcsolatok című versének sorai nemcsak az 1900-as Budapestre, hanem a magyar származású John Lukacs kötetére is ráillenének:
„Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín, és a hang s az illat.”
Szabó Lőrinc fordítása
(John Lukacs: Budapest, 1900. A város és kultúrája; Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.