Szex vagy klónozás?

Az evolúció-ökonómiát tanító, belga Nico Michiels professzor régóta keresi a választ a kérdésre, melyet gyerekeinek így tesz fel: miért vannak apák? A hímnős egyedeknél ugyanis szintén szexuális természetű a nemzés, csak éppen a spermiumot és a petesejtet is ugyanaz a lény hordozza magában, így a faj valamennyi példánya tud mindegyik példánnyal párosodni. Michiels szerint ez első látásra az ideális megoldás a végső szexuális egyenlőség, amelyben a megfelelő nemet bármikor meg lehet választani, de végső esetben az önmegtermékenyítés is lehetséges. A problémát az jelenti, ha egy párból mindketten hímek vagy nőstények akarnak lenni. A fajfenntartás a partner rovására történik, nincs kölcsönösség. Végül a hímnős szaporodás evolúciós zsákutcának bizonyul, és manapság az ilyen fajok aránya 15 százalék körül van.

A szexualitás minden formájánál hatékonyabbnak látszik a klónozás, ahogy az baktériumok, egysejtűek vagy rovarok esetében „szokásos“. Ennek ellenére csak a fajok 2 százalékánál figyelhető meg a kizárólag klónozás útján való szaporodás, ugyanis itt csak másolásról van szó, vagyis ezek a lények nem változnak, legföljebb mutációk útján.

„Ezzel szemben az eltérő neműek közötti szex útján való szaporodás során az utódok a gének keveredése miatt mások lesznek, mint a szülők. Az ár nagy, mert az utódok egy része az öröklött genetikai defektusok miatt meghal, de a többiek jobbak, erősebbek lesznek a szülőknél. Ha van papa, akkor bizonyos, hogy az utódok közül lesznek, akik egy változó, vagy megváltozott világban is életképesek maradnak“ – idézte a Die Welt című lap online kiadása a profeszszort.