Panoráma

Szent Iván-éj, a varázslatok éjszakája

Valaha az embernek két ünnepe volt. December 24-e, Jézus születésének éjszakája, és június 24-e, Szent Iván-éj.
Vrabec Mária

2019. június 23. 19:18

Szent Iván-éj
- Shutterstock-felvétel

A téli és a nyári napforduló egyaránt váltást, egy új korszak kezdetét jelenti, de míg december 24-ét az évszázadok során sikerült keresztény tartalommal megtölteni, Szent Iván-éj a tűzugrással, termékenységi rítusokkal és varázslásokkal máig nagyrészt pogány ünnep maradt.

Szent Iván éjszakájának, más néven nyárközép éjszakájának a június 23-áról 24-ére virradó éjszakát nevezik. Ezen a mágiákkal és apró csodákkal fűszerezett éjszakán bármi megtörténhet. Ehhez a kozmikus fordulathoz kötődik Keresztelő János ünnepnapja, aki a Biblia szerint „égő és világító fáklya volt”. A nyári napfordulót a történészek az egyik legpogányabb ünnepnek tartják, de a keresztény kultúrkörben már évszázadok óta Keresztelő Szent János névnapjához kötődik. Szent Iván éjszakáját a nyári napfordulótól három nap választja el, mivel az az északi féltekén június 21-re esik. A nyári napforduló szinte az összes kultúrában a fény diadalának ünnepe volt, amely a pogány ember hiedelmei szerint a világosság és a sötétség állandó harcán alapult. A természettel összhangban élő, kereszténység előtti ember a nyárközépi tűzgyújtással elsősorban a Napot kívánta megsegíteni a sötétséggel vívott küzdelmében, a tűz fényének erejével pedig az ártó szellemeket igyekeztek minél messzebb űzni. A sötétség és az ahhoz kapcsolódó rontó hatások így egy időre – még ha csak egyetlen éjszakára is – elveszítették hatalmukat az ember felett. Bár a kereszténység elterjedése után a Nap megsegítésének motívuma mindinkább a háttérbe szorult, a tűzünnep mégis megőrizte korábbi szimbolikáját és mágikus karakterét, mivel a tűz gyakorlati hasznával együtt már a régi korok emberei számára is nélkülözhetetlen erőt képviselt.

A legrövidebb éjszaka

A nyári napforduló az évnek az a jellegzetes időpontja, amikor a Nap az égbolton a legmagasabb delelési ponton áll, ez az év leghosszabb nappala és legrövidebb éjjele. A Föld – különösen az északi félteke – ilyenkor terményekben bővelkedik, szépsége és ereje teljében van. A nappalok a következő napfordulóig innentől már csak rövidülhetnek.  

„Szent Iván éjjele mégsem június 21-ére, hanem június 24-ére esik, ennek oka azonban a tropikus időszámítási mód sajátosságában és a tényleges naptári évek közti különbségben, illetve az egykori naptári reformokban rejlik. Így a nyári napforduló napja és megünneplése időben napjainkra már elvált egymástól. A nyár csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban Szent Iván-napra, azaz június 24-ére esett, de erre ma már az eltolódás miatt három nappal korábban, június 21-én kerül sor. Évszázadok vagy egy évezred múlva a napfordulók még korábbi dátumra fognak esni” – magyarázza Mizser Attila, a Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára.

A kelták, a germánok, a szlávok és az északi népek többsége már a kezdetektől megünnepelte a nyári napfordulót. Papjaik a Föld és az Ég nászának tartották e különös napot, s ennek megfelelően tisztelegtek előtte. A korai pogány népek spirituális vezetői hitték, hogy a leghosszabb nap éjjelén révületbe esve képessé válhatnak arra, hogy testüket elhagyva a Tejúton keresztül eljussanak a holtak birodalmába, és a holtakkal érintkezve útmutatást kérhetnek a jövőről, a termésről, a gyermekáldásról, a viszályokról vagy az istenek megbékítésének módjáról. 

Égő üszköket hordoztak

Az 5. századtól említik a Szent Iván-éjszaka együttes megünneplését Keresztelő János ünnepével, az egyház pedig erre a napra helyezte a szent születésének időpontját, mint a fény és a világosság győzedelmét a sötétség és a halál felett. Melchior Inchoffer 18. századi egyházi szerző szerint a magyarok már a 11. században (1026 körül) tűzgyújtással ünnepelték az Iván-nap előestéjét. 
Bod Péter református lelkész (1712–1769) a saját korában élő szokásokról ezt írja Szent Iván éjjeléről, vagyis Keresztelő Szent János napjának előestéjéről: „Ezen a napon ilyen dolgokat szoktak cselekedni: 1. a gyermekek szemetet, csontot egybeszednek, hogy azt megégessék és füstöt csináljanak, melynek azt az okát tartják, hogy a tájba a pogányok körül tüzet szoktanak volt tenni, hogy a kígyók ne szaporodjanak ott, minthogy ez Szent János napja tájban szokott lenni, a keresztények – a tudatlanság is segítvén – a tájban tüzeket tettek, azokat általszökdösték és azt kívánták, hogy minden szomorúságuk égjen el. 2. Égő üszköket szoktak kezekben hordozni és azokkal a határokat kerülni, azt gondolván, hogy így áldatik meg az ő földeiknek termése. 3. Némely helyeken ezen a napon kerekeket forgatnak, amelyek azt jelentik, hogy a nap már az égen felső pontjára hágott és minden dolgok változnak.” 
Szent Iván tüzéről Bálint Sándor, a vallási néprajz legkiválóbb magyarországi képviselője pár évtizede így írt: „Virágos Szent János napján a zoboralji Kolon (Kolíňany) magyar népe, fiatalsága úrnapi párlós füvekkel vegyített szalmarakásokat gyújtott meg, miközben daloltak, táncoltak. A fellobogó lángokat pedig egyenként valamennyien átugrálták. A tűzre vetett illatos füvekkel a gonoszt vélték elűzni, hogy a vetésben kárt ne tegyen, a kutakat, forrásokat meg ne rontsa.” Bálint szerint abból, hogy a leányok miképpen ugrották át Szent Iván tüzét, jósolni szoktak a férjhez menésre. 

Tisztító, újító tüzek

Mindezen szokásoknak alig volt közük a kereszténységhez. Az illatos füvek tűzbe dobálása, a tűz átugrálása, az ugrálásból való jóslás nagyon távol áll a katolikus egyház tanításaitól, így nem meglepő, ha forrásaink több évszázadon át jegyezték fel, hogy miként próbálta az egyház korlátozni a tűzgyújtást vagy legalább a vígasságok idejét lerövidíteni, nehogy túlzottan az éjjelbe nyúljanak a Szent Iván-éji mulatságok. Mindez sokáig nem sikerült túl jól, a Szent Iván-napi mágiák – boszorkányégetések, tűzugrások és jóslások – hagyománya sok településen máig megőrződött.

A tűzkultusszal szemben mindig is nagyon tartózkodó volt a keresztény egyház. Már az Ószövetség is bálványozásnak minősítette a tűzgyújtást. Az ókeresztények gondolatvilágában az ördögi Lucifer volt a fényhozó, sokan ezért a Prométheusz-mítosszal rokonítják e bukott angyal alakját, mintha az is a tüzet hozta volna el az emberiségnek, titkos, bűnös tudást közvetítve. De a kígyókat elriasztó tűz – ami a pusztai népeknél mindennapi létszükséglet lehetett – később összekeveredhetett a keresztény kultúrkörben a sátáni kígyó elűzésével is. A tűz ugyanis a pogányság és a kereszténység értelmezésében is összefügg a megtisztulással. A pogányság idejében a megtisztulás ráadásul a termékenység egyik előfeltétele volt. A jó gabonaterméstől a nők termékenységéig sok mindenre kihatott ez a szemlélet. A tűz tisztító és gyógyító ereje a néphitben elevenen élt, ezért volt könnyű keresztény köntösbe csomagolni. A nyári napforduló a fényt, életet és meleget adó nap győzelme a sötétség felett, úgy is értelmezhető volt, mint Jézus győzelme a halál felett. 

Szent János ugrált örömében

Skandináviában, Finnországban, a Baltikumban, ahol az időjárási viszonyok miatt nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a nyár kezdetének, sokkal élőbbek a Szent Iván-éji kultuszok. Lettországban ünnepnapnak számít – a Jani elnevezés eredetét, Szent Jánosból fakadó nevét aligha kell magyaráznunk. Finnországban június harmadik péntekjére esik az ünnep előestéje: Juhannusaatto (szó szerinti fordításban János-előeste). Hivatalos ünnepnap Finnországban maga a János-nap (Juhannus), akárcsak Svédországban (Johandag vagy Midsommardag). A svéd Midsommardag Shakespeare darabjának eredeti címére is hasonlít: Midsummer Night’s Dream, tehát nyárközepi álom lenne a szó szerinti magyar fordítása a Szentivánéji álomnak. A Shakespeare-mű is az ünnep pogány eredetére világít rá, a drámaíró a különböző bűbájokat, boszorkányságokat parodizálta halhatatlan művében.    

Június 24-én Európa-szerte Keresztelő Szent Jánost ünnepelték egykor, és ezt még az északi protestáns államok is megtartották. Valószínűleg azért, mert az időpont kedvez a szabadtéri ünnepségeknek, az esti tűzijátékoknak, a máglyák rakásának. Az egykori Magyarországon, alighanem bizánci hatásra, Szent Iván-napként rögzült ez az ünnepnap. A Jánosnak a délszláv nyelvekben az Iván és a Jován a megfelelője, és mivel a bizánci hatást valószínűleg szláv papok közvetítették hozzánk, Iván-nap lett június 24-éből. 
Az egyház azonban nem könnyen csempészte be Keresztelő Szent Jánost a katolikus ünnepek sorába: a kissé kacifántos történet szerint Szűz Mária Erzsébetnél való látogatása alkalmával az Üdvözítő közelsége miatt János is megszenteltetett anyja méhében – írja Bálint Sándor magyarázatként. „Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat, és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. Ezt a magyarországi Felsőszentiván népe úgy magyarázta, hogy a látogatás alkalmával Keresztelő Szent János édesanyja méhében ugrált az örömtől. Ezért kell a tüzet átugrani, mégpedig háromszor, hogy Szent Iván közbenjárására a Szentháromság annál nagyobb kegyelmet adjon.” 

Elhalt gyermekek pártfogója

Szent Iván napja azonban bizonyosan összefügg szomorúbb hagyományokkal, ősi halottkultuszokkal is. Bálint Sándor írja szintén, hogy „Szent Iván a korán elhalt gyerekek mennyei pártfogója is. Általános hagyomány szerint benne bizakodnak azok a szomorú édesanyák, akiknek magzata kereszteletlenül halt meg, hiszen neki választottságánál fogva hatalma van ezeknek a másvilági sorsán is könnyíteni.” Ezért rézpénzt vetettek a túlvilágról síró gyermekek hangocskája felé, például a szegediek, és ezt mondták: „Én tégöd mögkörösztöllek Körösztölő Szent János nevibe!” Ilyenkor aztán a gyermek megnyugszik és üdvözül. Hasonló halottkultusz megnyilvánulása az, amikor almát szórnak Szent Iván tüzébe, vagy az anyák Szent Iván napjáig lemondanak a gyümölcsevésről.
A magyar néphagyományban a tűz a világosság, a tisztaság, az egészség, a szenvedély, az elevenség, a szerelem és az örök megújulás jelképe. A nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent János ünnepe az ötödik században vált elterjedtté, s a keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek korábban a különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak. A Szent Iván-naphoz fűződő hiedelmek és szokások egyrészt a szomszédos népektől, másrészt egyházi közvetítéssel kerültek hozzánk. A magyar szokások szerint régen a június hónapot is Szent Iván havának nevezték. A nyárközépi tűzgyújtást, illetve a tűzcsóvák forgatását a történelmi Magyarország egyes területein, főleg Nyitra megyében Szent Iván-napi dalok éneklése kísérte. Az asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Gyógyító hatást tulajdonítottak a tűzbe vetett almának is, aki abból evett, nem betegedett meg. Egyes vidékeken a sírokra is tettek a sült almából, máshol a tűzből kipiszkált almát fogyasztották torok- és hasfájás megelőzésére és elmulasztására. 

Tűzugrás a vízparton

Szerelmi praktikák és jóslások is fűződnek ehhez a naphoz. A szalmából és a többféle fából megrakott tűz fölött a hagyomány szerint a lányok átugráltak, amíg a fiúk azt figyelték, ki mozog közülük a legtetszetősebben. Az ugrások magasságából és irányából sokféle jövendölést lehetett kiolvasni. A nyárközépi füstölés eredetének magyarázatához tartozik a középkori pogány szlávok nyári napforduló ünnepe is, amikor nagy tüzeket gyújtottak a fás, bokros vízpartokon, és először csak énekeltek, ettek-ittak a tűz körül, majd az éjfél közeledtével feláldoztak egy fehér tyúkot és egy fekete kakast a szertartásban. Az áldozat után hosszan tartó körtáncba kezdtek, majd amikor a tüzek kialudtak, ledobálták ruháikat és beugráltak a vízbe. Itt azután mindenki azzal töltötte a kedvét, akivel a sötétben összekerült. 

A 19. század végéig szinte nem volt olyan falu Európában, ahol ne lángoltak volna fel a nyárközépi tüzek. Németország egyes vidékein a gyerekek házról házra járva gyűjtötték össze a tüzelőt a Szent János-éji örömtűzhöz. Azt gondolták, hogy aki nem járul hozzá a közös tűzhöz, annak a vetésén nem lesz áldás, különösen a kendere marad csökött. Ezen az éjszakán sok gazda kioltotta a tüzet házi tűzhelyén, s egy olyan zsarátnokkal gyújtotta meg újra, amely a közös nyárközépi máglyáról származott. A tűz átugrálásával pedig a növények növekedését próbálták meg serkenteni. 

Csehországban a szerelmesek koszorúkat dobáltak át egymásnak a nyárközépi tűz fölött. Amikor aztán a lángok lelohadtak, minden pár kezet fogott, és háromszor átugrott a tűzön. A hagyomány szerint akik ezt megtették, hamarosan összeházasodtak, ráadásul egy évre védettséget szereztek a lázzal járó betegségekkel szemben is.

A nyárközépi tűz különféle maradványait Európa-szerte kitűnő amulettnek tartották. A hamuját a földekre szórták, hogy távol tartsa a kártevőket. A félig elégett nagyobb faágakat az eresz alá vagy a tetőszerkezethez erősítették, hogy megoltalmazza a házat a villámcsapástól és a tűzvésztől, az elszenesedett kisebb gallyakat pedig előszeretettel alkalmazták az emberek és az állatok ellen irányuló rontás elhárítására.

Álomhozó páfrány

A nyári napforduló ünnepét egykor a jövendőmondásra is alkalmasnak tartották. A palóc lányok a tűz kialvása után a kenderföldre mentek, és ott egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a letiport kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. Abaúj-Torna megyében a fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba. Az asszony felhajította a fazekat jó magasra, és ha egy szem parázs sem hullott ki belőle, boldog családi életre számíthattak. 

A néphit szerint Szent Iván előestéjén virágzik a páfrány. Az aranyosan fénylő virág csak néhány pillanatig él, azután elhervad és elenyészik. Aki viszont mégis rálel, érteni fogja az állatok nyelvét, és meglátja a földbe rejtett kincseket. A páfrány virágát vagy magját egykor Európa-szerte láthatatlanná tevő varázsszernek tartották. A néphit szerint azonban szinte lehetetlen megszerezni a páfrány virágát, mert a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsát az emberre. Más források szerint abban a pillanatban, amikor a virág kinyílik, odarepül egy apró madár, és elragadja azt az ember elől, de az is lehet, hogy maga az ördög szakítja le a virágot, mert nem akarja, hogy más is rendelkezzen az általa birtokolt mágikus erővel. 

Vrabec Mária
A szerző a Vasárnap munkatársa

Támogassa az ujszo.com-ot

Az elmúlt időszakban arra kértük olvasóinkat, járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez annak érdekében, hogy a jelentős költségekkel járó hiteles, megbízható hírszolgáltatást hosszú távon biztosítani tudjuk.

Köszönjük a pozitív fogadtatást. Jó érzés tudni, milyen sokan tartják fontosnak a független, magyar nyelvű újságírás fennmaradását Dél-Szlovákiában, és milyen sokan szeretik az Új Szót.

A beérkezett támogatások lehetővé tették, hogy új munkatárssal bővítsük az ujszo.com professzionális csapatát, fejlesszük szolgáltatásainkat, növeljük az ügyeletben töltött órák számát. Nagyszerű eredmény ez olyan gazdasági környezetben, ahol a fejlesztések helyett a költségek visszafogása került sok helyen célkeresztbe.

Hálásak vagyunk eddigi támogatásaikért, és kérjük, továbbra is segítsék az ujszo.com fejlesztését. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
mikulec

Már a csalók is készülnek a májusi népszámlálásra

Grendel Gábor

Grendel: A jó szlovák-magyar kapcsolatok az együttélés minőségétől is függenek

dac
Frissítve

GALÉRIA: A besztercebányaiak kiejtették a DAC-ot a kupából

drog

GALÉRIA: 500 adagnyi droggal fogtak el egy dílert a Dunaszerdahelyi járásban

eroszak

Főügyészség: több volt az erőszakos bűntett

Megkezdődött a Komáromi Jókai Színház épületének felújítása

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.