Százhatvan forintért Európából Ázsiába

Barátom, Oguz Basaran török ánizspálinkát, rakit tölt. Emine, a felesége az ünnepi asztalt teríti: ma este csak a család férfi tagjai és a férfi vendégek ülik körül az asztalt. Mezével, azaz hideg előételekkel töltekezünk, majd fekete-tengeri makrélát eszünk. Az ablakkal szemben a Fenerbahcse-stadion kihalt, csendes, sötét tömbje terül el.

Odaát, a Boszporusz európai partján a Galatasaray játékosai is nyugodtan megtömhetik a bendőt a híres török előételeket felsorakoztató hatalmas fatál kiválóságaival. A hideg olajban úszó, fűszeres rizzsel töltött paprikával, a biber dolmasival, párolt fokhagymás padlizsánnal, imam bayildivel, zöldségekkel. Ellenfelük, a Juventus a terrorrobbantások miatt fél eljönni. (És ha valamelyik magyar szurkolójuk itt, Isztambulban a december elejére tervezett meccsre mégis eljönne és tepsiben sült pogácsát vagy bográcsban pirított padlizsánt szeretne kérni, könnyű dolga lesz, mert a tepsi, pogácsa, padlizsán, bogrács szavakat a törököktől vette át a magyar.) Isztambulban mindenki Seker Bayramot, a mozlim törökök legnagyobb, talán a mi karácsonyunkkal összevethető ünnepét üli.

Az Istiklal, Isztambul Váci utcája tömve van emberekkel. Száz nőből kilencvenöt európai módon öltözik, a fennmaradó ötből talán egy akad, aki tetőtől talpig beburkolva, az iszlám előírásoknak megfelelő viseletbe rejtőzik. A sétálók eszegetnek, bámulják a lottó-, szerencsesorsjegy-árusokat, akik itt már trilliós nyereségekkel csábítgatják a népet. Az utcában működik a francia, görög, svéd, orosz konzulátus, ezek közül igazán csak az oroszokat védik egy rajnyi gyalogsággal. (Csecsenföld miatt itt Putyint nagyon nem szeretik.)

Allah áldása az ünneplőkön – hirdeti a dzsámi, a mozlim imahely két tornya között kifeszített neonfelirat a Boszporusz ázsiai oldalán. Isztambul ünnepel, ideiglenesen elfeledi halottait, terroristáit. Az országot a mérsékelt iszlám ösvényén tartó Erdogan kormányfő és külügyminisztere „érzékenységet” kér a szövetségesektől a terrorizmus elleni harcban. Hogy az iszlámot ne azonosítsák a terrorizmussal.

A Mindenható megáldja azokat, akik becsületesen tartották a ramadánt, a böjti hónapot, mondja az egyik bölcs molla. Hozzáteszi: az iszlám nem pártolja a gyilkolást. A mozlimokat ölő terroristák a pokol tüzére kerülnek, hiába bíznak a „mártírhalálukkal” megválthatónak vélt túlvilági paradicsomban, ahol reményeik szerint fejenként 72 szűzlánnyal, hurival etyepetyézhetnek kedvükre.

A taxi meg-megcsuklik, a tengerparti főút forgalmát fekvőrendőrök lassítják. Isztambul tengerészváros, még a fekvőrendőr is durva, férfikarnyi vastag hajókötél, melyet kis vaskapcsokkal rögzítenek az aszfaltba. A géppisztolyos katona továbbot int, a platánsor alatt ismét mozgásba lendül a kocsisor, elérünk Besiktas kikötőjébe. Innen egymillió török líráért, mintegy százhatvan forintért kelünk át Európából Ázsiába, a Dolmabahcse-palota melletti komprakpartról a túloldalra, Anatóliába, Isztambul Üsküdar nevű negyedébe. Az állami kompvállalat leállítja hatalmas, bálnaszerű járgányait, ám a maszekok valamivel kisebb kompokon szorgosan közlekednek. Kell a pénz, számlát, jegyet viszont nem adnak. Nem zavarja őket sem az ünnep, sem a Boszporusz vizén terpeszkedő, borsóleves állagú, sűrű köd sem.

Pedig a ködből, akár a szellemhajók, ijesztő csendben bukkannak elő az északról, a Fekete-tengerről délre, a Földközi-tenger irányába tartó orosz, ukrán, román tengerjárók. A kereskedelem töretlen, noha a merényletek napján az isztambuli tőzsde csaknem hét és fél százalékot zuhant. A török gazdaság kilábalóban van a két-három éve kirobbant válságból. Ha valamikor, most nem hiányzik nekik, hogy a külföldi üzletembereket, beruházókat elriasszák az Allah nevével handabandázó terroristák.

Rendőrök intik le, s „emelik ki” a sorból kisbuszunkat a pompás isztambuli Atatürk reptér bejáratánál, az aluljáróban. Oldalt a leállósávban járó motorral legalább féltucatnyi minibusz, kisteherautó várakozik. Kipufogógázuk fojtó takaróként terül az emberekre, akik tarkóra tett kézzel tűrik a motozást, a járművek, a csomagok átvizsgálását.

Vidám helybeliekből álló turistacsoport nevetgél a gépen, ők a Bayramot, az ünnepet arra használják ki, hogy a kockázatos Isztambultól minél távolabb töltsenek néhány gondtalan napot. Ám a terror sunyi módon araszol közelebb és közelebb Európához. Tegnap Bagdad, ma Isztambul, holnap Varsó, Frankfurt, Prága, Budapest kerülhet a frontvonalba. Van-e, lesz-e még nyugodt, biztonságos zug kontinensünkön?

Isztambul, 2003. november