Szaúdi nők jogai – a hidzsáb alatt

Hanadi Hindi az első pilótaengedélyt szerzett szaúdi nőReuters-felvételNemcsak Szaúd-Arábia lakosait, hanem a nemzetközi közvéleményt is megdöbbentette az a műsor, amely nyáron debütált a szaúdi Orbit tévécsatornán: nyolc nő olyan tabunak számító témákról fejthette ki véleményét, mint a szaúdi nők jogainak korlátozása a közéleti szerepvállalásban, a munkában vagy akár az autóvezetésben. A műsorban a hölgyek elpanaszolhatták, hogy hazájuk jóval kevesebb jogot biztosít a nőknek, mint a muzulmán országok többsége, és ellehetetleníti mindennapjaikat, hogy férfi rokonaik engedélye és kísérete nélkül szinte ki sem mozdulhatnak otthonukból. Szaúd-Arábiában a nőknek az utazás is csak férfi családtag kíséretében engedélyezett. Kizárólag velük léphetnek be olyan nyilvános helyekre is, mint az éttermek, cukrászdák. A bankokban külön bejáratú, elkülönített helyiségekben intézhetik ügyeiket, és egészségügyi ellátásban is csak férfi rokonuk engedélyével részesülhetnek.

Két évvel ezelőtt a hatóságok elkezdtek személyigazolványokat kiadni a nőknek is, akik addig csupán apjuk, férjük személyazonosítóján szerepeltek. A kormány indoklása szerint „a modern élet követelményei diktálták” a lépést, más források szerint azonban a szaporodó, nők nevében elkövetett csalások, hamisítások miatt volt erre szükség. Tény, hogy ma is csak az a nő kaphat személyit, akinek írásos hozzájárulása van valamelyik közeli férfi rokonától. S bár a szaúdi egyetemi hallgatók közel hatvan százaléka nő, oktatásuk a férfiaktól elkülönítve folyik, és egyes szakokra – mint az építészet vagy mérnökképzés – nem is jelentkezhetnek. A magasan kvalifikált hölgyek nagy száma ellenére a női munkaerő aránya nagyon alacsony az országban. Legtöbbjük az oktatásban vagy az egészségügyben helyezkedik el, és néhány munkahely kivételével a nők elkülönítve dolgoznak férfi kollégáiktól.

Hogy kinek kellene fellépni a nők jogaiért a királyságban? Az amerikai jogvédő szervezetek jelentései szerint nincsenek női aktivista csoportok az országban. A saria, az iszlám törvénykezés pedig hiába írja elő: a nőknek is joguk van egyenlő bánásmódhoz, saját tulajdonhoz. A Korán tanításait nem nehéz a politika alakítóinak félremagyarázni, így hivatkozási alapul használni a nők jogainak megvonásához. A „hidzsab”, azaz az eltakarás módja sincsen egyértelműen leírva a muzulmánok szent könyvében. Dr. Ziad Eldin Eleyoubi, a szíriai iszlám vallási hivatal vezetője például ezzel magyarázza, hogy vannak nők, akik arcukat és kezeiket nem takarják el, míg mások azt tartják helyesnek, ha egész testüket és arcukat elfedik. A vallási vezető szerint ez értelmezés kérdése. A Szaúd-Arábiában kötelező fekete színre vonatkozóan úgy véli: a szent tanokban sincsen kötelezően előírva a nők fekete viselete, és a legtöbb muzulmán államban a nők döntésére bízzák ezt.

Politikai elemzők szerint azonban Szaúd-Arábia most nyitni próbál. Az utóbbi időben számos politikai és kulturális reformról született tervezet, új pénzügyi törvényeket alkottak, korlátozott számban helyet biztosítottak a nőknek a közigazgatásban. Ebben feltehetően közrejátszott az erősödő amerikai nyomás. De talán a szaúdi vezetés is rájött: veszélyes lehet a továbbiakban is visszatartani a modernizáció folyamatát. A 2001. szeptember 11-i merényletek után az ország különösen a figyelem középpontjába került, és nem csupán Bin Laden szaúdi származása miatt. Sokan azzal vádolják társadalmát, hogy fanatizmusával hozzájárul korunk mindenre elszánt, nyugatgyűlölő terroristáinak kitermeléséhez.

A királyság vezetőinek modernizációs próbálkozásait azonban sokan kétkedve fogadják, mondván: egy társadalom gondolkodását nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Maga a szaúdi külügyminiszter nyilatkozta – igaz, virágnyelven –, hogy az emberek, azaz a tradicionális értékrendhez alkalmazkodott lakosság hátráltatja leginkább a reformokat. Zainab Hafni szaúd-arábiai újságírónő szerint a változások fő akadálya a nők korlátozott képességeiről uralkodó nézet a családokon belül.