Segítség, kamasz a láthatáron!

Próbáljuk megérteni, elfogadni az „eszetlen“ tinédzsert, még akkor is, ha éppen az idegeinkre megy elvarázsolt barátaival, rémes kazettáival és furcsának tűnő ruháivalFotó: internet – A gyerek egyik napról a másikra megváltozott, lehetetlen vele veszekedés nélkül beszélni, magába húzódó lett, idétlen holmikat vesz magára, tiszteletlen, – mondja a szülő.

– Anya folyton kritizál, a szüleim nem értenek meg engem, semmit sem engednek meg, amit az osztálytársaimnak már rég szabad, mindig a tanulással gyötörnek, nem bíznak bennem – mondja a kamasz.

Rémes lehet ilyen családtagokkal együtt élni! A szülőnek és a kamasznak is. Mit tehetünk? Semmit. Inkább próbáljuk megérteni a helyzetet.

Menjünk vissza az időben 10-12 évet. Próbáljunk meg emlékezni arra, hogy hogyan is viselkedett ez az amúgy kedves, békés gyermek az „első függetlenségi háború”, vagyis a dackorszak idején. Hisztizett, földhöz vágta magát? Zokogásban tört ki, mert nem a kedvenc bögréjében szolgáltuk fel a tejet? Bömbölve követelte, hogy ragasszuk össze a kockákra vágott lekváros kenyeret? Igen, igen, ő volt az. Nehezen, de túléltük. Persze, emlékeinkben nem így él ez az időszak. Hiszen egy bájos, nagy szemű, rohamléptekben okosodó baba volt akkor, amikor éppen nem hisztizett. Mi persze csak a szépre emlékezünk. A hisztikorszak szerencsére egy-két év alatt elmúlt. Egy belátó, helyes óvodás lett a mi kis időzített bombánkból. Viszonylag békés évek következtek. És most: derült égből villámcsapás, itt áll egy 170 centis csecsemő. Épp nem a kedvenc bögréje miatt vagdalkozik, de néha ezen sem csodálkoznánk. Egyszerűen érthetetlen ez a hirtelen változás. Nehéz elhinni, hogy a legtöbb szülőtárs ugyanebben a cipőben jár. A kamasz ugyanis nem a szupermarket közepén veti a földre magát, mint a kétéves. Ő kizárólag otthon hozza ki a sodrából a szülőket és az iskolában a tanárokat. Miért teszi ezt? Egyszerűen azért, mert fogalma sincs arról, hogy ki is ő valójában. Eddig a szülők, a tanárok tükrében látta önmagát, de most mintha felnyílt volna a szeme. Robbanásszerű testi fejlődésen ment keresztül, már nem tekinthető gyereknek. Ugyanilyen gyors szellemi fejlődést is átél. Kinyílt a szeme. Amit eddig kritikátlanul elfogadott, arról most véleménye van. Elkezdett gondolkodni a dolgokon, elemzi a körülötte élő személyeket, eseményeket. Mostantól senki sem teheti meg a környezetében, hogy vizet prédikál, bort iszik. A kamasz ugyanis a dolgok velejéig lát. Csakhogy a kamasz nem tud, de nem is akar disztingválni. Egy tinédzser állandóan felspannolt állapotban van, ez életkori sajátosság. A nagy lendület nem engedi, hogy visszafogja magát: ami a szívén, az a száján is.

Higgyük el, neki sem könnyű. Most keresgéli önmagát, saját személyiségének egységét keresi. Próbálgatja, hogy mit várhat el az élettől, hogy ő milyen szerepet játszhat benne. Sokszor a szélsőségekig elmegy: folyamatos zenehallgatásba, olvasásba vagy bulizásba, sportolásba „fojtja bánatát”. Azután valami másba kezd, és újra másba. A szülőt ez megrémíti. Úgy tűnik, mintha leperegne a gyerekről mindaz, amit az eddigi „nevelés” felépített.

Ha egy gyerek kiskorában érzelmi biztonságot kapott, ha jó példát látott maga előtt, ha megkapta mindazt a testi-lelki szeretetet, amit igényelt, akkor most nem kell jobban féltenünk, mint eddig. Lehet, hogy kipróbálja majd a diszkózást, lehet, hogy nekünk nem tetsző társaságba keveredik egy időre, lehet, hogy valamelyest romlani fognak a jegyei, lehet, hogy szemtelen lesz, és önfejű, de ez nem lesz tartós. A gyermekben ugyanis, jó esetben, az első életévekben kialakul egy bizonyos érzelmi igényesség, a tartós kötődésre való képesség, egy késztetés a megfelelő kapcsolatok létesítésére. Ha egy társaság, egy tevékenység nem üti meg ezt a mércét, ő is rosszul fogja érezni magát, és visszatér a család igényszintjének megfelelő életformához, vagy új dolgokat próbál ki, amíg meg nem találja a megfelelőt.

A kamaszt tehát már nem lehet nevelni. Őt el kell viselni, és meg kell találni a megfelelő eszközöket egy viszonylag súrlódásmentes együttélési módra. Viszont kamaszkorban és utána térül meg az, amit a gyermek az első években kapott. (o-o)