Robotok fémkarjai között születnek az álomautók

Az összeszerelés javát kecses mozgású, sajátságos ipari balettet lejtő narancssárga karú robotok végzikMég mielőtt belépünk az első csarnokba, Klaudia, alkalmi idegenvezetőnk elmondja, hogy a túra csaknem négy kilométeres lesz, hiszen az autók – az első lépéstől az utolsóig – csaknem ennyit tesznek meg, amíg eljutnak a raktárba, ahonnan vonattal, hajóval vagy kamionnal eljutnak a világ minden tájára.

Narancssárga robotok

Az első csarnokban szinte hiába keressük az embereket. A szikrázó robotok mellett akad itt-ott néhány, de a munka nagy részét kecses mozgású, sajátságos ipari balettet lejtő narancssárga karú robotok végzik. Megfogják az első fázisban még csak bádogdarabokat, odaillesztik a megfelelő helyre, egy kis hegesztés, némi szikrázás, és máris indulhat tovább. A csarnok nagyon helytakarékos, ez azonnal feltűnik, a robotkarok gyakran négyszer is megfordítják a darabokat, hogy azokat a helyére tudják illeszteni a szűk, néhány centi vastag résen. Előbb az autó alsó része készül el, majd megjelennek az ajtók, a motorház, kisvártatva végre autó formát kap a szerelőszalagon lassan továbbgördülő példány, igaz, ekkor még minden ezüst színben úszik.

A festést sem bízzák az emberre

A következő csarnokban már csak üvegfalakon keresztül nézhetjük, ahogy az ezüst vagy inkább szürke fémszerkezetek autóhoz illő színekbe öltöznek. Mint ahogy azt Klaudia mondja, az üvegfalakon túl magasfeszültség van, ezért kell az emberektől ennyire elzárni a festőrészleget. Az autók alatt víz hömpölyög. A robotkarok nyitják az ajtókat, oda is befújják a festéket, nehogy véletlenül valahol szürke maradjon a jármű. Ezt követően szárítás, majd a kemence következett. Ottjártunkkor éppen gyönyörű fekete autók jöttek ki a festékkemencéből.

Zöld lámpa a gyárban

Újabb csarnok, itt már sokkal több ember van. Ez nem véletlen, a színes fémszerkezetek egyre jobban hasonlítanak az autóra. Robotokból pedig mind kevesebb van. A szalagok mellett munkások csavarnak, ragasztanak, helyeznek, ki, ki végzi a dolgát. Akad olyan is, aki a szalaggal együtt megy, és így, menet közben helyezi a gépkocsira a rábízott csavarokat. Várjuk meg, amíg zöldet mutat a lámpa – figyelmeztet Klaudia, miután egy gyalogos átjáróhoz érünk. Ez esetben is autók és gyalogosok találkozójáról van szó, ahogy a közutakon is, csakhogy itt az autó egy szalagon halad át előttünk, mígnem zöldet mutat a lámpa. A távolban már látszanak az autók ülései, persze, mindegyik fóliával van betakarva, nehogy még az előtt megsérüljön, mielőtt az új tulajdonos beül legújabb BMW-jébe. Előkerülnek a szőnyegek is, a csomagteret szintén szőnyeggel borítják, a légzsákok ugyancsak a helyükre kerülnek, már-már készen van a négykerekű csoda.

Előbb ütik, aztán köröznek

A végső fázisban kezdődik a tesztelés időszaka. Előbb néhány szerelő erősebb ütéseket mér a szélvédőre, a motorháztetőre, ezek a végső tesztelés előtti utolsó csapások. Következhetnek a gépek, melyekkel minden egyes műszer működését ellenőrzik, ha ez is megvan, akkor az egyik munkás az autóba ül, hogy megtegye az első kört a BMW-vel. A gyár alatt lévő helyiségben a szerelőlyukban egy másik megvárja, hogy alulról is megnézze az autót. Ha ezen szintén túlvan, indulhat világ körüli útjára a legújabb BMW. A müncheni BMW gyárában naponta csaknem 900 autót készítenek ilyen módon.

Aranyat tojó tyúk a BMW

Tavaly negyedével nőtt és rekordot jelentő 4,124 milliárd euróra növelte adózás előtti nyereségét a BMW, míg a csoportszintű nettó profit 28 százalékkal 2,874 milliárd euróra hízott. A BMW, a Mini és a Rolls-Royce márkákat birtokló, müncheni központú autógyártó árbevétele 5 százalékkal 48,9 milliárd euróra emelkedett, alapvetően annak köszönhetően, hogy a 3-as sorozat eladásai 17 százalékkal emelkedve félmillió darab fölé nőttek. A csoportszintű eredménynek jót tett a brit repülőgéphajtómű-gyártó Rolls-Royce részvényeinek eladása, amiből 372 millió euró folyt be.