Rita, a hurrikán

A világ tele van házakkal. Vannak, akik beköltöznek, mások meg épp elmennek. Vannak emberek, akik majd összetörik magukat, hogy minél előbb bekerüljenek az új házba, és nagy pénzeket nyerjenek. Mások meg kénytelenek menekülni szeretett otthonukból, hogy a puszta létüket mentsék. Vannak olyanok is, akik hogy beléphessenek a megálmodott „villába”, hajlandók eladni a becsületüket, a méltóságukat, kiteregetni a magánéletüket. Mások meg inkább védik, még ha fel kell is adniuk mindazt, ami a biztonságot jelenti számukra. Van, akinek a „valóságshow” jelenti a gyors meggazdagodást, valakinek meg tényleg a legalapvetőbb biztosítékok fenyegetettségét. Valódi hurrikán Amerika partjai fölött, a sekélyesség és amoralitás mediális hurrikánja Közép-Európa televíziózásában. Big Brother, ValóVilág, VyVolení...

Ezek az utóbbi napok ellentétei. Először az esti hírek tudósítanak bennünket a hurrikánok pusztításáról, arról, ahogy Amerikában áttörve a gátakat, az árvíz városokat tesz lakhatatlanná. Rögtön utána a fő műsoridőben minden gátlás gátját átszakítva dől ránk a bűn és a bamba lustaság bűzlő szennyvize, hogy megfojtson. „Nézni embereket, akik pár garasért eladták a legértékesebbet, amijük van – írja a népszerű szlovák újságíró, Štefan Hríb –, és hallgatni, mit mondanak, mint színlelnek, min szórakoznak, ez elviselhetetlenül szomorú. Miközben a szomorúság az egyetlen, ami különössé teszi azt a véghetetlen unalmat, amit nyújt. Valahogy így lehetne elképzelni a pokol egy darabját.”

Pokol – sajnos, igen. Nem is sejtik, mennyire kifejező a reklámjuk, mely az úgynevezett kiválasztottaknak azt üvölti: „itt a lét a tét”. Mert valóban életre megy a játék, csakhogy egészen más értelemben, mint azt ők gondolják. Az élet a tét, a maga valójában, a maga lényegében, a halál utáni rémítő változataiban: kárhozat vagy örök üdvösség. Ugyanezt 2003-ban a Magyar Püspöki Konferencia szóvivője, Juhász Judit is kijelentette: „egyszer nekik is el kell számolniuk az Úr előtt”. Mert az ilyenféle műsorok szervezőire is érvényesek Jézus szavai: „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül..., jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyébe vetnék.” (Mt 18, 6) „... mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt – mondja másutt –, már házasságot tört vele a szívében.” (Mt 5, 28) Az úgynevezett valóságshow-kban legtöbbször másról nincs is szó, mint nézni, programszerűen, kívánkozva nézni, napi huszonnégy órán át nézni, nézni a kulcslyukon át is, a legmagánjellegűbb intimitásokat is, nézni és nézni. Mikor Magyarországon kezdték sugározni ezeket, a katolikus, a református és az evangélikus püspökök közös felhívással fordultak a nyilvánosság felé: „A televíziós műsorok szerkesztőinek rendkívüli felelőssége, hogy a nézők lelki-szellemi igényeit jó irányban tereljék, és erkölcsi ítéletalkotásukat fejlesszék..., nem lehet egyedüli alapelv a nézettség kizárólagos növelése a bevételi források emelkedése érdekében.” A Big Brother, a ValóVilág és más, hasonló jellegű beszélgetős show „az erkölcsi jóérzés levetkőzése és a bűntudat teljes megszüntetése mellett a jó értelemben vett szeméremérzet kiiktatására törekszik mesterséges élethelyzetek teremtésével és bemutatásával.”

A Rita nevű hurrikán miatt Houston közelében egy különös nevű várost is evakuálni kellett: City of Corpus Christy – Krisztus Testének Városa. Különös, ugyanakkor szimbolikus. A hurrikán és a kiürítés mint a fenyegetettség és a bizonytalanság jelképei. Krisztus pedig mint biztonság, az állandóság és a támasz szimbóluma. A szegletkő szimbóluma, mely nélkül minden épület összedől. Azok, akik azért állítanak „villákat”, hogy elárasszák az étert a maguk felborult „realitásaival”, homokra építik házukat. Mert ezzel egyértelműen elutasították az Ő tanítását, sőt megkérdőjelezték, elhomályosították sok bizonytalan előtt is, lelkükből törölték ki a hitben ingatagoknak. Azon a napon, amikor elérkezik Isten haragjának hurrikánja, ők nem állnak meg. Mert akkor beteljesedik az e vasárnapi evangélium ígérete: „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemünkben” (Mt 21, 42)

A szerző római katolikus pap