Rémálom Segesvárott

Következő „áldozata” egykori hazájában valószínűleg a középkori erdélyi város, Segesvár lesz, amelyet komolyan fenyeget a kereskedelmi giccs áradata. A román hatóságok tervei szerint ugyanis a város közvetlen közelében Drakula szórakoztató parkot hoznak létre kísértetvárral, a vámpírizmus jelenségét kutató központtal és az elengedhetetlen hozzávalókkal: kisvasúttal, éttermekkel, szállodákkal és panziókkal – évi legkevesebb egymillió turista odacsalogatására.

Bár bizonyára akad majd elég turista, aki szívesen jön borzongani, a terv kész rémálom az erdélyi szászok számára, akiknek ősei évszázadokkal ezelőtt a gyönyörű várost felépítették és Schässburgnak nevezték el. Az UNESCO által két évvel ezelőtt világörökségnek nyilvánított óvárosban már most is turisták százai gondoskodnak naponta a történelmi hangulat megváltoztatásáról. Gondot okoz továbbá a helybélieknek, hogy a hatvan hektárosra tervezett vámpírparkot természetvédelem alatt álló fennsíkon akarják létrehozni, amely – mivel légvonalban csak két kilométerre van a várostól – a turisták kedvelt kirándulóhelye.

A 30 000 lakosú város polgárai közül sokan teszik fel méltatlankodva a kérdést: mi szükségük van arra, hogy Drakulával hozzák őket összefüggésbe? Ez különben is történelmi hazugság lenne – mutatnak rá. Az angol Bram Stoker regénye jóvoltából elhíresült vérszívónak úgyis kevés köze van Erdély történetéhez. Vlad Tepes, akinek alakja, illetve a róla keringő legendák Bram Stokert ihlették, állítólag Segesvárott született. Az óváros egyik épületét ezért Drakula-házként mutatják meg a turistáknak, jóllehet a havasalföldi vajda születésének évében, 1431-ben az épület még nem is állott.

A Drakula-park létrehozásának hívei viszont azzal érvelnek, hogy az építkezés legkevesebb 3000 környékbelinek ad munkát, az évi várható 27 millió dolláros bevétel 51 százaléka a város kasszájába vándorol és ezt az összeget Segesvár épületeinek sürgősen szükséges renoválására fordíthatják.

Közben aláírásgyűjtés kezdeményezésével tiltakoztak a Drakula-park létesítése ellen a Németországban élő segesváriak, szám szerint mintegy négyszázan.

Magában a városban azonban kezd eluralkodni a „széllel szemben úgy sem lehet…” hangulat, miután Bruno Fröhlich, a város vezető evangélikus lelkésze eredménytelenül tiltakozott a vámpírizmus várhatóan lélekromboló hatása ellen.