Régiségek börzéje

 

A maihoz hasonló börzékre akkor nem volt lehetőség, legalább is a városban nem rendeztek ilyeneket, de ezek az emberek akkor megtalálták a lehetőségét annak, hogy a éttermekben, kocsmákban vagy éppen magánházakban találkozzanak, tárgyakat és tapasztalatokat gyűjtsenek és cseréljenek.  Az 1989-es változások után már nagyobb tér és szabadság állott a gyűjtök rendelkezésére is,  több – azóta sajnos már megszűnt - régiségkereskedés is megnyílt és a helyi gyűjtők csoportja (elsősorban bélyeg és érem) pedig megrendezte az első régiség börzéket is, amelyek azután rendszeressé váltak. Különböző éttermekben, havi rendszerességgel rendezték meg, amelyeket a helyi gyűjtőkön kívül a környékbeli településekről, sőt attól távolabbról is előszeretettel látogattak kereskedők és vásárlók is.  A gyűjtők által szervezett találkozók iránti érdeklődés szervezési, személyi, de az ezen a téren is megnyilvánult gazdasági válság következményei miatt a tavalyi évben érezhetően csökkent. Megszűnését hatékonyan segítette egy konkurens kezdeményezés is.   A város vezetése jelentősen kibővítette a losonci Vásárcsarnok kihasználtságát, melynek keretében jó érzékkel helyet adott új szellemben megrendezett börzéknek is. Ezek közül az első volt a „Régiségek, különlegességek börzéje és  bolhavásár”, amelyet szervezői ugyanarra az időpontra tettek, mint az „eredeti” régiségbörze időpontja volt. Nem titok, hogy az utóbbi  szervezői nehéz szívvel fogadták a konkurenciát. A megújulás híján nem tudtak ellene tenni, s két hónap elteltével feladták és beolvadtak… A Vásárcsarnok havi rendszerességgel biztosít kellemes körülményeket az érdeklődőknek. Rendszeresen részt vesznek rajta salgótarjáni, füleki, rimaszombati érdeklődők, de találkoztam már Budapestről érkezettekkel is.  A kínálati és érdeklődési lista élén az érmék állnak, de szép számban lehet találni korabeli fegyvereket, könyveket, üveg- és porcelán tárgyakat,  katonai és egyéb kitüntetéseket, háztartási cikkeket stb.  Puntigán József