Quebec cityben szinte lélegzik a történelem

Esti fények – háttérben a Le Chateau Frontenac szállodaA város alapjait a francia felfedező Samuel de Champlain rakta le, és Kébecnek nevezte el az erre kiválasztott helyet (Kébec amerindiai nyelven folyószűkületet jelent). A település, melynek lakossága főleg szőrmekereskedelemmel foglalkozott, a 17. és 18. században fokozatosan várossá, az Új-Franciaország központjává nőtt. 1867-ban főváros lett, és 1877-1886 között felépült a parlament impozáns épülete is.

Az óvárosban sétálva szembeötlik a francia építkezési stílus dominanciája, a Place-Royale épületei, ill. a lejtős keskeny utcácskák kis üzletei. Leszámítva az itt-ott megpillantható tipikusan amerikai toronyházakat és az autók rendszámtábláit, az ember Európában érzi magát. Ugyanis Quebeci törvények szerint a kocsikon csak hátul van tábla, így előre előszeretettel raknak fel franciát. Ebben a városnegyedben ez igencsak megtévesztő lehet.

Az öreg város egyik nevezetessége a 19. század végén épült gyönyörű Le Cha.teau Frontenac szálloda, amely a Szent Lőrinc-folyó és az óváros felett tornyosul. Nevét a francia Louis de Buade, Frontenac grófjától kapta, aki 1672 és 1698 között az Új-Franciaország neves kormányzója volt. Az épület egy óriási komplexum, amelyet a folyóra néző oldalán a híres sétány, a Dufferin terasz szegélyez. Innen csodálatos kilátás nyílik a folyóra és a túlpartra, illetve az alsó városra és a kikötőre. Nyáron igencsak lüktet itt az élet.

Egy kellemes séta a kanyargó utcákon, és már lent is vagyunk a Le Petit Champlain városrészben, ahol 18 századbeli hangulatos utcák fogadnak. A felsővárostól távolodva megpillantjuk a Notre Dame De Victoires-templomot. Itt van az amerikai francia múzeum, a Musée de l’Amérique francaise is, majd tovább haladva elérjük az óvárost körülölelő és még mindig ép városfalakat és kapukat. Ez Észak-Amerika egyetlen teljesen fennmaradt erődítményvárosa. Este az erődfal és a kapuk fényben úsznak, akárcsak az egész óváros.

A nagy kőkapun kilépve a parlament épülete tárul elénk. A pompás épület homlokzatán láthatók a neves és megbecsült francia felfedezők és utazók szobrai. Innen már csak egy ugrás az Abraham-mező, amely kivezet egészen a folyó fölé. Ez a park arról híres, hogy 1759-ben itt mérték össze erejüket az angol és a francia seregek, ez a csata fordulópontnak számított Észak-Amerika történelmében.

Ott tartózkodásunkkor a nyári fesztiválra készülődtek a város lakói, turistacsalogató események végeláthatatlan sorozatára, amely a 2008. júniusi jubileumi ünnepségben éri el csúcspontját. Quebec city ugyanis négyszázéves lesz.

Rövid nyári visszatekintőnkben csupán a hangulatát próbáltuk meg felidézni a gazdag múltú városnak, de talán sikerült ötletet és ihletet adni a jövő nyári szabadságtervezéshez.