Plágiummal vádolják Kertész Imrét

Budapest. Kertész Imre nevetségesnek és méltatlannak tartja „egy magyarországi sajtótermékben” megjelent, személyét érintő cikk tartalmát, és az ügyet jogi útra kívánja terelni. A sérelmezett cikk a Soproni Ász című lapban jelent meg.

Az írás „Kertész Imre saját nevén mutatta be barátja vígjátékát” címmel jelent meg. Ebben az áll, hogy „az ötvenes években Kertész Imre író testi-lelki jó barátja a szintén tollforgató Bán Pál volt, aki 1956-ban – október 25-én – útlevéllel hagyta el az országot. A passzus lejárta – 1959 – után nyilvánították disszidenssé Bán Pált, akinek itthon kéziratban maradt, Csacsifogat című vígjátékát nem sokkal ezután Kertész Imre nevén mutatta be három színi társulat is, összesen több mint két és fél ezerszer. Jó negyven éve a két férfi nem beszél egymással. Bán Pál már el is felejtette volna az ügyet, ha nem szerez tudomást arról, hogy Kertész Imre egy tévéműsorban kijelentette: a Csacsifogat színpadi sikereinek – a jogdíjaknak – köszönhetően anyagi gondok nélkül írhatta meg a Sorstalanság című regényét, amiért Kertész Imre megkapta az idei irodalmi Nobel-díjat.”

A Korridornak a Soproni Ász felelős kiadója és az írás szerzője, Szenkovits Péter elmondta: ha kell, állnak a jogi eljárás elé, ugyanis cáfolhatatlan bizonyítékaik vannak a cikkben leírtakra. Ám azokat csak a bíróság előtt tárják a nyilvánosság elé, addig szigorúan elzárt helyen tartják. Arra a kérdésre, hogy időszerűnek tartotta-e a cikk megjelentetését a Nobel-díj átadás előtt három héttel, azt válaszolta az újságíró: Magyarországon sajtószabadság van, ha valaki igazat mond, azt mindig a közvélemény elé kell tárni.