Pénze bánja jóhiszeműségét

Hogy tehetett ilyet? Somogyi Tibor felvételeDélután a fiatalember megjelent a néni galántai otthonában azzal a kéréssel, szánja meg, és három napra kölcsönözzön neki nyolcezer koronát. – Annak ellenére, hogy beszélgetés és várakozás közben nem hallgathattam el, hol lakom, érkezése váratlanul ért. Viszont nagyon megsajnáltam a gondokkal küszködő fiatalembert, s mielőtt odaadtam volna neki a lakásomban tartott nyolcezer koronát, felhívtam a lányomat, jöjjön gyorsan, mert tanácsára és segítségére volna szükségem. De nem jött, mert hogy nem hagyhatja ott a munkahelyét, majd közölte a véleményét: ő bizony nem adna kölcsönt senkinek sem. Ennek ellenére én mégis úgy gondoltam, miért ne segítsek egy bajba jutott családon...

Másnap, szeptember 19-én Jolán néni legnagyobb megdöbbenésére P. Attila ismét meglátogatta, és további tízezer koronát kért tőle. Addig hullatta könnyeit, míg rábírta a nyugdíjas asszonyt arra, hogy kivegye a bankban tartott pénzét. – Annyira gyanútlan voltam, hogy azt is elmondtam, a neki szánt pénzen kívül további tizenötezer koronát is kivettem. A java még csak ezután következett – tudatta a szerencsétlen asszony. Hiszen P. Attila a harmadik napon – szeptember 20-án – ahelyett, hogy a tartozását rendezte volna, újabb tizenötezer koronás követeléssel állt elő. – Már nem kért, hanem zsarolt. Azzal, hogy ha elutasítom, a tizennyolcezer koronámat sem adja vissza. Hiába érveltem, hogy ez már sok, meg hogy nem is nagyon ismerem, és másra kell a pénz, nem tágított. Egy személyit nyomott a kezembe, ám nagy felindultságomban csak későn vettem észre, hogy más állandó lakhely szerepel benne. Ideges voltam, de aznap délután négy körül rám telefonált, hogy hamarosan hozza a pénzemet. Vártam, sajnos feleslegesen. Harmincháromezer koronát csikart ki tőlem, ám a mai napig nem adta vissza. Hiába keresem, a megadott címeken nem tartózkodik.

Csepp a tengerben

K. Jolán másnap rendőrségi feljelentést tett P. Attila ellen. Nem ő volt az egyedüli, megtudta, hogy a fiatalember egy másik becsapott áldozattól – autójavítás címén – huszonötezer koronát csalt ki.

A nyugdíjas asszony elkezdett futni a pénze után, felkutatta P. Attila vérszerinti rokonait, anyósát, élettársát. – A nővére levélben közölte velem, az én harmincháromezer koronám csak csepp a tengerben, mert bizony az öccse fűnek-fának százezrekkel tartozik. Amióta édesanyjuk 2000-ben bekövetkezett halála után kétszázezer koronával kifizették örökségéből, sőt a mama hatvanezer koronát érő bútorát is elvitte, nem tartják vele a kapcsolatot, és adósságait sem vállalják.

A néni nem hagyta annyiban, megszerezte P. Attila anyósa vágsellyei lakhelyének címét, és meglátogatta őket. Megtudta, hogy a fiatalok nem házasok, sőt hivatalosan nem is élnek élettársi kapcsolatban. Akkor még a csaló barátnője, L. Melinda igazolta, hogy valóban hatvanezer koronára becsülték fel P. Attila öröklött bútorát, ám a fiatalember anyagi visszaéléseiről nem nagyon akart tudni.

Felfüggesztett szabadságvesztés

K. Jolán feljelentését követően P. Attila ellen elfogató parancsot adott ki a rendőrség, majd csalási ügye 2004 decemberében bíróság elé került. – Az lett volna a természetes, ha károsultként engem is beidéznek, nehogy a csaló újabb hazugságokra vetemedhessen. Mivel a tárgyalásról nem volt tudomásom, P. Attila a bíróságot is átverte, azt vallotta, nincs sem ingó, sem ingatlan vagyona. És mert a két károsult igénye a törvények szerint jelentéktelen, csupán héthavi feltételes szabadságvesztésre ítélték.

Tavaly január 26-án a nyugdíjas károsult javára megkezdődött a végrehajtási eljárás, ám a pénz visszaszerzésével megbízott galántai iroda csak valamikor márciusban találta meg az adóst. – Nagyon sajnáltuk a becsapott nénit, ezért nem is kértünk tőle előleget. Saját költségünkön intézkedtünk, többször kerestük P. Attilát a vágsellyei és a gellei lakcímeken, leellenőriztük, van-e bankszámlája, ingó, ingatlan vagyona. Sajnos, az illető teljesen vagyontalannak tűnik, nincs lefoglalható s pénzzé tehető vagyontárgya. Noha L. Melinda írásban vállalta, hogy havi kétezer koronás részletekben törleszteni fogja a harmincháromezer koronás kölcsönt, K. Jolánnak egyszer fizetett csupán... – tudatta a számítógépes feljegyzés alapján az egyik végrehajtó, bár az üggyel kollégája foglalkozik. Az illetékes végrehajtó telefonos megkeresésünkre közölte, ügyfele hiába hangsúlyozza a hatvanezer koronát erő bútor létezését, ha ő P. Attila átmeneti lakhelyén nyomát sem találta. Bár a néni szerint a lefoglalható bútort L. Melinda szülei használják, ennek ténye nehezen bizonyítható. Nem tagadta, mivel P. Attila gyakran változtatja lakhelyét, s nincs bejelentett munkahelye sem, egyelőre nagyon nehéz lesz behajtani K. Jolán pénzét. Ha igaznak bizonyul a Melindától kapott értesülés, hogy az adós külföldön szeretne munkát vállalni, megnőne a lefoglalás esélye. Hangsúlyozta: a követelés nem évül el, időközönként keresni fogja P. Attila nyomát.

Nem élnek együtt

Mivel P. Attila iratokban szereplő lakcímén nem találtunk senkit, L. Melinda keresésére indultunk. Vágsellyén, a szülei lakásán édesanyja annyit közölt, hogy nem tartózkodik nála, lakása küszöbét nem léphettük át. Lánya telefonszámát nem adta meg, mondván: maroktelefonja jelenleg nem üzemképes. Csak arra volt hajlandó, hogy amint lánya meglátogatja, átadja neki üzenetünket, telefonszámunkat. Röviddel ezután L. Melinda telefonált, s közölte: végleg szakított P. Attilával. Megsokallta ugyanis, hogy egyre több idegentől, de ismerőseitől, rokonaitól is pénzt csalt ki, ám adósságait nem rendezte. Bevallotta, hogy volt barátja ritkán ugyan, de még telefonál neki, ám nem tudja, hol él, hol tartózkodik. P. Attila telefonszámát sem ismeri, viszont ha majd újra felhívja, tudatja vele, hogy mi csak egy kérdést szeretnénk feltenni neki: miért élt vissza a gyanútlan nyugdíjas néni jóhiszeműségével?!

Amint az várható volt, P. Attila nem jelentkezett.