Passzivitás és matriarchátus

A nyugati hagyományban az anya ambivalens alakja két véglet között mozog. Egyrészt kimondottan pozitív képként él, másrészt viszont szoros összefüggésbe kerül azokkal a nőalakokkal, amelyek a veszélyt és a félelmet szimbolizálják. A jó és rossz anyára való felosztás egyenes hatással van a gyakorló anyákra, bűntudatot ébreszt bennük, s arra készteti őket, hogy megfeleljenek az elvárásoknak, s életükben ez játszszon központi szerepet.

Az anya fogalmát azonban több aspektusból is szemlélhetjük: a biológiailag definiált anya, a szociálisan és a fikció szintjén meghatározott anyakép szerint is.

A görög gondolkodók műveiből kiindulva az anya a föld képmása. Ezzel egy olyan érvelés alakult ki, amelyben a nő valaminek a képmása, az utánzata, tehát ezzel legalábbis csökken a nő, mint anya értéke.

Érdekes összehasonlítási alapot kapunk, ha a zsidó anya helyzetét elemezzük. A hagyományok szerint a zsidó nő képe nem egyezett meg a szerető, gondoskodó vagy manipuláló és uralkodó anyaképpel. Azok a tuladonságok, amelyekre a zsidó hagyományok anyaképe épült a bölcsesség, az erő, az érvényesülési képesség. A nemi szerepek klasszikus megoszlása, mely szerint az anya volt a családfenntartó és a család megtartója, s ezért nem volt a privát, otthoni szférába utasítva, megváltozott a másféle értékrendek hatalmas nyomása alatt.

Ami a zsidó kultúrában tipikusan női és férfi volt, az amerikai társadalomban ellentétes jelentéssel bírt. A zsidó nő számára ez kettős szerep ellátását jelentette: felkészíteni a gyerekeket az új életre, de megőrizni a zsidó hagyományokat. A zsidó hagyományok szerint a nő-anya hordozza a felelősséget Izrael népének jövőjéért.

S most nézzük a katolikus világ központi anyaalakját, Máriát. Mária a nőalakok és anyaszerepek sokféleségének figyelembe vétele nélkül meghatározott alak, az egyetlen szereplő, aki stabilitást és állandóságot biztosít. E kettős alak: Szűz Mária – Mária, az anya minden szempontból nézve az apai princípium hatalma alá tartozik, és az apa tulajdona. Az anyai üresség és passzivitás, s az ebből következő szolgáló anyaság hatással volt, és most is hatással van a különféle társadalmi szerepekre.

Kétségtelen, hogy az anya ábrázolása mindig bizonyos politikai célokat szolgált. Néhány évvel ezelőtt Anyák manifesztuma néven megjelent egy követelés, amely az anyákra irányuló politikát követeli. A vitázók két csoportra szakadtak, az egyik csoport elutasította az anyák politikai erejét, sőt az anya-gyermek viszonyban lehetséges hatalmukat is. A másik csoport az anyai hatalmat teljesen pozitívan értékelte. Mindkét véglet azonban ahhoz vezetett, hogy megpróbálták megtartani a jó anya illúzióját, és ezt minden nő számára elérhető célként határozták meg.

Hogy a nők hogyan bánnak a hatalommal, gyakran képezi eszmefuttatások tárgyát. Nézzünk egy mai matriarchátust, amely Kínában működik. A törzs élén negyven és hatvan év közötti nő áll, aki irányítja és gondozza a közös vagyont, tervezi a munkákat és döntéseit megtárgyalja a többi nővel. A férfiaknak, akik hónapokig házon kívül vannak, nincs szavazati joguk, csupán javaslatokat nyújthatnak be. A nőknek hatalmuk van, de nem uralkodnak a gyerekeken, sem az állatokon. Az erőszak, függetlenül a formájától, méltóságon aluli, s ezért elítélendő. A nők minden gyermek anyja, és társadalmi helyük nem függ attól, mennyi saját gyerekük van. A társadalmi elismerést az idősebb nők sem veszítik el, akik felelősséget hordoznak azért, hogy a gyermekeknek átadják a tapasztalataikat. (man)