Orosz űrambíciók és űrrealitások

Moszkvában 1957. augusztus 27-én szovjet interkontinentális ballisztikus rakéta sikeres kipróbálásáról adtak hírt, ami jelezte, hogy megoldható a Föld mesterséges holdjai felbocsátásának és az ember űrrepülésének problémája. (Aligha elképzelhető, hogy az Egyesült Államokban már 1956 őszén ne sejthették volna.) Alig másfél hónappal később, 1957. október 4-én a Szovjetunióból felbocsátották a világ első mesterséges holdját.

Közel fél évszázada tehát annak is, hogy beszédtéma lett nemcsak az űrfelderítés és az űrutazás, hanem az űrhadviselés is, nemcsak az újsütetű világűrjog, hanem annak kijátszása is. A száz kilométer magasságban kezdődő kozmikus térség megnyílt a támadó és elhárító eszközökkel felszerelt-felszerelhető műholdak előtt, az űrfelderítés a hadászati felderítés meghatározó elemévé vált, interkontinentális ballisztikus rakétákkal kezdődtek és folynak kísérletek az orbitális térségben.

A viszonylag fiatal világűrjog alaptörvénye, hogy a világűrt és benne az égitesteket minden állam szabadon kutathatja és használhatja békés célokra, a világűr nem lehet szuverenitási igény tárgya, az űrobjektumok lajstromozása kötelező. A kozmikus térség, akár a nyílt tenger nem senkié, hanem mindenkié, de míg a nyílt tengereken folytathatók hadgyakorlatok, a világűrben nem.

Kozmikus erők

2001-ben Oroszország fegyveres erői szerkezetének tökéletesítéséről törvényerejű rendelet született, amely külön haderőnemekké minősítette a hadászati rakétaerőt és a kozmikus haderőt, jelezve ezzel is a világűr megnövekedett jelentőségét az Oroszországi Föderáció biztonsága szempontjából.

Az orosz űrhaderőnem ez idő szerint a parancsnoki részleg, egy külön „hadsereg” (rakétavédelem és kozmikus védelem), három űrrepülőtér (Bajkonur, Pleszeck, Szvobodnij), kísérleti központ, űrhadviselési akadémia, ebben topográfiai intézet és információtechnikai intézet, katonai rádiótechnikai intézet (Moszkva), a Nagy Péterről elnevezett űrhadviselési kadettiskola elemekből tevődik össze, a szokványos háttérintézményekkel.

A „régi szép időkben”, a múlt század 70-es éveinek végén, 80-as éveinek elején átlagban évente több mint 140 szovjet űrobjektum került földkörüli pályára, jelenleg évi harminc indítással kell beérni. Igaz, a mai objektumok élettartama nem néhány nap, hanem 5-7 év. Volt idő, amikor kétszáz szovjet űrobjektum működött, ma ennek felére tehető a kontingens. A hidegháborús időkben minden szovjet kozmikus eszköz két-három tartalékot kapott, stratégiai megfontolások alapján. Ma el kell gondolkozni azon is, hogy kell-e Oroszországnak három űrrepülőtér a minimális számú indításhoz.

A Kazahsztánhoz kerülő bajkonuri űrrepülőtérről a közeljövőben háromezer családot kell visszatelepíteni Oroszországba. Jelenleg még az orosz kozmikus erők személyi állományának 40 százaléka van a posztszovjet „közelkülföldön”, a többi Moszkvában és a moszkvai területen, Szentpétervárott és a leningrádi területen teljesít szolgálatot.

Pleszeckben, amely a világ első sarkvidéki és egyben legészakibb űrrepülőtere, nemrég megtörtént a Szojuz-2 indító és üzemeltető komplexum átadása, állítólag világszínvonalon. Egyidejűleg folyik az Angara komplexum építése, itt 18 objektumot 700 ember épít két műszakban, mintegy 20 vállalat bevonásával.

A pleszecki bázis 1968-ban kapcsolódott be nemzetközi programokba, 1972. április 4-én egy francia kozmikus berendezés indításával a Szovjetunió megkezdte külföldi megbízatások teljesítését, azóta 24 ország 68 kozmikus eszköze startolt Pleszeckből.

Orosz űrhadsereg

Ami az orosz „rakétavédelmi és kozmikus védelmi hadsereget” illeti, annak története 1971-re nyúlik vissza Akkor álltak hadrendbe a rakétatámadást jelző szovjet csoportosítás első elemei: egy parancsnoki pont, valamint két nagy hatótávolságú rádiótechnikai észlelő hálózat Murmanszk és Riga térségében.

A jelenlegi rendszer a méltatások szerint világviszonylatban minden külföldi és minden hazai ballisztikusrakéta-indítást és hordozórakéta-indítást rögzít. „Figyelme” az esetleges atomrobbantásokra is kiterjed. Idén kezdte meg a próbaüzemet Szentpétervár közelében Lehtuszi hipermodern radarállomása, korszerűsítés folyik a Dnyepr és a Darjal elnevezésű, nagy hatótávolságú rádiólokátor-telepeken.

Amikor tavaly április 12-én Putyin elnök a Kremlből élőben üdvözölte a Nemzetközi Űrállomás orosz-amerikai személyzetét az Űrhajózás Napja alkalmából, szóba került az orosz GLONASZSZ („Globális Navigációs Műholdrendszer”) témája. A jelen lévő „űrfőnökök” emlékeztettek arra, hogy az eredeti program szerint 2011 végén vagy 2012 elején lehetne működőképes a rendszer. Felgyorsított program azonban lehetővé tenné, hogy Oroszország és a FÁK-tagállamok területéről már 2007 végén használhassák, „globálisan” pedig 2009-től.

Akkor az orosz államfő olyan felvilágosítást kapott, hogy 24 űrobjektum alkotná a GLONASZSZ-t, ebből 16 már kering, de közülük csak 12 ténylegesen működőképes. A 30 műholdból álló európai rendszer 2006 tavaszán még csak egy pályára állított objektummal rendelkezett, és azt, a Galileót az amerikai hálózattól függetlenül tervezték működtetni.

Agilis, új főnök

Nem szorul részletezésre, hogy az utolsó másfél-két év hozott kellemetlen eseteket is az orosz űrkutatás, űrhajózás, rakétatechnika vonalán. A moszkvai sajtó ennek kapcsán tájékoztatáspolitikai baklövéseket is emlegetett, és némi iróniával kezelte a már említett Szövetségi Kozmikus Ügynökség kétbalkezes propagandáját. Az „átpolitizálás” nem sokat váratott magára. Nem érdektelen az ügynökség sajtófőnöke menesztésének módja, de még inkább az utód személyisége. Vjacseszlav Davigyenko ezredest a poszton az információs háborúk neves orosz szakértője, Igor Panarin váltotta. A különleges szolgálatoktól átengedett 48 éves politológus Orjolban szovjet KGB-főiskolát végzett, majd a Katonapolitikai Akadémia lélektan-szakán folytatta tanulmányait. 1997-ben lett a politikatudományok doktora. Tagja az orosz Hadtudományi Akadémiának, professzora az orosz külügyminisztérium Diplomáciai Akadémiájának. Panarin az utóbbi évek mindegyikében produkált egy-két könyvet az információs hadviselésről, szorgalmazta a sajtószabadság korlátozását terrorcselekmények kapcsán, figyelmeztetett, hogy Oroszországot „a külföld gazdasági diktatúrája” fenyegeti. Igaz, azt is megjósolta, hogy az Egyesült Államok óriási külföldi eladósodottsága miatt 2010-ig „szétesik”.

Igor Panarin úgy nyilatkozott a moszkvai Kommerszantnak, hogy eltökélt szándéka visszafogni a Roszkoszmoszt érő bírálatokat. Erőteljesen propagálni fogja az orosz űrkutatás és kozmikus technika eredményeit, helyre teszi a sajtót, amely „pánikot visz a hatalmi szervek tevékenységébe”, és „csak negatív hatással van a lakosságra”. A moszkvai Stratégia- és Technológiaelemző Központ igazgatóhelyettese úgy reagált, hogy az ilyesféle hozzáállás nem fog segíteni a Szövetségi Kozmikus Ügynökségnek kilábalni saját „rendszerválságából”.