Óriásskorpiók népesítették be egykor a tengereket

James Lamsdell, a Yale Egyetem paleobiológusa és kutatótársai a Pentecopterus decorahensis nevet adták a fajnak a pentekonter, egy ókori görög hadihajó után. A különleges nevet alakjuk hasonlósága és az állat feltehetőleg rabló életmódja miatt választották.
   

A BMC Evolutionary Biology című szaklapban a kutatók 150 megkövesedett maradványt mutatnak be, melyeket a winneshieki lelőhelyen találtak egy 27 méter vastag homokos palarétegben, amely egy meteoritkráterben, Iowa állam északkeleti részén található. Ezen a helyen 460 millió éve tenger hullámzott.
   

"Ez volt az első igazi, nagy ragadozó. Igen agresszív állat lehetett, mint egy óriási, mérges pók" - magyarázta Lamsdell. A mai szárazföldi skorpiókkal ellentétben az ősi faj nem használta szúrásra a farkát, inkább egyensúlyozott vele úszás közben.
   

Éltek nála nagyobb testű tengeri skorpiók az ősi vizekben, ám azok a tenger mélyén táplálkoztak, a Pentecopterus vált igazi domináns predátorrá: a hosszúkás fejből kinövő lábakkal megragadta és a szájába tömte áldozatait.
   

A tudósok nagyon lelkesek, mivel a leletek jó állapotban maradtak fenn. "A külső váz kőbe préselődött, de lehúzható és meg lehet vizsgálni mikroszkóp alatt. Így láthatóvá válnak olyan csodálatos részletek, mint az apró szőrszálak mintázata a lábakon. Gyorsan megy a kutatás, olyan, mintha egy ma élő állat maradványait vizsgálnánk" - fejtette ki Lamsdell.
   

A skorpió hátsó lábai nagy lapátfelületűek, ez úszásra és ásásra tette alkalmassá az állatot. A második és harmadik végtagpár feltehetőleg előre hajlott, ami arra utal, hogy ezek a lábak inkább a zsákmányszerzésben, mint az előre mozgásban játszottak szerepet.
   

A három hátsó végtagpár rövidebb, mint az első, amiből arra lehet következtetni, hogy a Pentecopterus nyolc lábából haton járt.
   

"Ez az új faj meglehetősen bizarr. Egyedülállóak a lapátszerű lábak és a fejforma is" - véli Lamsdell.
   

A fosszília remek állapota lehetővé tette, hogy olyan finom szerkezeteket is elemezzenek, mint a fullánkok, pikkelyek, tüszők és szőrök. Az állat hátsó lábait - a rákokéhoz hasonlóan - vastag sörték borították. A rákoknál ezek megnagyobbítják a felületet, ami több felhajtóerőt jelent az úszásnál.
   

Mivel azonban a tüszők a tengeri skorpióknál kisebbek voltak, az ebből kinövő sörték valószínűleg inkább a tapintásban játszottak szerepet - olvasható a tanulmányban.