Ópiumháború az Arany Háromszög peremén

A Soi Dao Witthaya iskola igazgatója nem leplezett örömmel jelentette be a thaiföldi újságíróknak, hogy sikerült megtisztítania intézményét a kábítószerektől. 130 drogfüggő gyereket regisztráltak az 1200 fős iskolában, és közülük 24 bizonyíthatóan eladással is foglalkozott. Régóta küzdenek a problémával, s már-már tehetetlennek érezték magukat. Hiába ellenőrizték a diákokat a kapunál, valahogy mindig bejutott a szer az iskolába. A megoldást az hozta, hogy a kormányzat segítségével felerősödött a kábítószer-ellenes hangulat, s egyre több pénz is került.

Thakszin Sinavatra miniszterelnök február elsejétől szabályos háborút hirdetett, magát nevezve meg vezénylő tábornokként. Több mint 42 ezer személyből álló feketelistát állítottak össze, s kezdetét vette a hajtóvadászat. A „háború” szó használata erre az eseményre alkalmas. Semmi jelkép, nem olyan, mint mondjuk a médiaháború. Máig több mint ezer embert lőttek agyon. Azon vannak viták, hogy kik, de a szám közmegegyezés terméke. A rendőrség elenyésző számú esetről ismeri el, hogy emberei érintettek voltak bennük, s szerintük az is mind önvédelem volt. A thaiföldi újságok és különböző emberjogi szervezetek azonban sejtetni engedik, hogy központilag szervezett mészárlásról van szó. Jönnek a rendőrök, becsengetnek, a házigazda kinyitja az ajtót, s lelövik. Legalábbis így lehetett az első hetekben. Azóta ezrek menekültek el lakóhelyükről, tömegesen adják fel magukat emberek a rendőrőrsökön, abban bízva, hogy így túlélhetik az akciót. S bizonyosan nagy a drogbandákon belüli vérengzés is, kilövik a feltételezett árulókat, és azokat, akik sokat tudhatnak.

Thaiföld a világ legjelentősebb kábítószer-termelő térsége, az Arany Háromszög peremén fekszik. A terület nagyobbik része a szomszédos Mianmarban található, de érintett Laosz, és Kína Jünnan tartománya is. A történelmi múltban ópiumot termeltek, de amikor a világpiac a metamfetaminokat kezdte igényelni, a létező kereskedelmi hálózatok ugyanitt megteremtették ezeknek a termékeknek a gyártóbázisát is. A terület rendkívül alkalmas illegális termelésre és szállításra. A kisebb-nagyobb medencéket járhatatlan hegyek és őserdők zárják el a világtól, ráadásul változatos nemzetiségek lakják a területet, amelyek semmilyen nemzeti- vagy sorsközösséget nem éreznek az anyanemzetekkel. A legnagyobb jóindulattal sem állítható, hogy a mianmari kormány ellenőrizné ezeket a területeket, s Thaiföldön sem tartoznak éppen a kézben tartott, jól fejlesztett régiók közé. A bangkoki hatóságoknak fogalmuk sincs, hányan lakhatnak ott, nincs nyilvántartás, az embereknek nincsenek hivatalos dokumentumaik, pro forma nem is tartoznak az állampolgárok közé.

A Thaiföldön két éve hatalmon lévő populista mágnás, Thakszin mindig is kíméletlen hangnemben beszélt a drogtermelőkről és kereskedőkről. A történelmi igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a mindenkori thai kormányok rendre kedvüket lelték abban, hogy szomszédaik belső lázadóit területükről támogassák. ĺgy tettek annak idején például a Vörös Khmerrel, s így tettek a különböző mianmari nemzetiségi lázadókkal is. Az pedig nyílt titok, hogy utóbbiak a kábítószerből finanszírozzák költséges szembenállásukat a yangoni katonai rezsimmel. Közvetve tehát a thaioknak jelentős szerepük van abban, hogy a tragikus helyzet kialakult. Thakszin arra jött rá a jelek szerint, hogy nem kell szeretni a „burmaiakat” ahhoz, hogy a saját országát fenyegető veszélyek ellen összefogjon velük.

Januárban és februárban lezajlott egy nagy diplomáciai egyeztetés Mianmar, Thaiföld és Kína között, amelyről keveset tudunk. De nem kell sokat találgatni: a kíméletlen és véres drogüldözés a helyi elemzők szerint egyértelműen azt jelenti, hogy Kínának nincs ellenére, ha keményen lépnek fel az ügyben. S Thakszin szállítja a keménységet. Iszonyatos nyomás alá helyezte a tartományi kormányzókat. Versenyt hirdetett a tartományok között, ki milyen eredményesen tudja rendezni feketelistáit. Amely kormányzók előkelő helyeken végeznek, jelentős pénzekhez juthatnak, míg akik a kieső helyeken zárnak, szó szerint kiesnek – a kormányzói székből. A gyanúsítottaknak áttekintik a teljes dokumentációját az adóhivatalban, s a legkisebb diszharmónia is kemény csapást von maga után. Nekimennek az Ázsiából sarjadt, az egész világra kiterjedő pénzszállító rendszereknek. Ezeket arra alakították ki, hogy a világ különböző részeire elvetődött munkavállalók haza tudják küldeni a pénzüket. Egy thai vagy egy kínai Oklahomában pontosan tudja, melyik boltban adhatja le a pénzét, hogy azt a felesége egy másik üzletben Fucsienben vagy Chiang Maiban felvehesse. A muzulmánok hasonló rendszereinek, a havaláknak az amerikaiak is nekimentek a New Yorkot és Washingtont ért támadás után.

Az első hónap mérlege tehát több mint ezer halott. A miniszterelnök azonban nem riad vissza semmitől. Legutóbbi beszédében a tőle megszokott sarkítással azt mondta népének, döntse el, a gyerekeiket akarja megvédeni vagy a drogkereskedőket. (hétszázezer és egymillió közötti az országban a drogfüggő gyerekek száma) Thakszin mindenesetre a saját maga állította párból a gyerekek mellett tette le voksát. Visszautasította, hogy nemzetközi jogvédő szervezetek képviselői menjenek az országba, kivizsgálandó a gyilkosságsorozatot. Reagált arra a sajtóinformációra is, mely szerint az Egyesült Államok leállítja a segélyeket, ha nem tudják érdemben megmagyarázni az eseményeket. Azt mondta, egyáltalán nem érdekli őt. A háború rendületlenül folytatódik. Végső hadijelentés április végén.

Bangkok–Peking, 2003. március