Omladozó Stubenberg-örökség

Még pergő vakolattal és omladozva is lakói kényelemszeretetéről árulkodikFotó: RMSZFák között rejtőzködik mostanság az ódon épületegyüttes, amely régente az érmelléki lápra nézett le büszkén a település központjában lévő magaslatról. A mocsarat lecsapolták, a kastély pedig lassacskán megaggott. Egy pompás világ tűnt el, s immár az Érmellék utolsó tárgyi emlékei is veszendőbe mennek, például a Stubenberg-kastély, amelynek vakolatát az idő foga leeszegeti, megrepeszti a megbonthatatlannak vélt több száz éves falakat. Székelyhídon jártunkban ezért a helyiek furcsa dologra kértek bennünket: „A nyilvánossághoz fordulnánk. Aki tudja, hogyan újíthatnánk föl a kastélyt, kérjük, segítsen!” – szól a helybeli református lelkész, megyei tanácsos, Gavrucza Tibor segélykérése, Hegyesi Viktor iskolaigazgatóval együttesen kalauzoltak az öreg épületben...

A régi girlandos kovácsoltvas kapubejáratnál tábla hirdeti, hogy a Petőfi Sándor Középiskola a kastély lakója. Ahogyan az ember fölkapaszkodik a régi kocsiföljárón a portásfülke és informatika teremként használt régi kocsiszín mellett, lassan kibontakozik a teljes belső udvar és a kastély, amelynek központi részét a XVIII. században a Dietrichstein grófi család építtette, majd a családba beházasodó Stubenberg gróf toldotta meg a XIX. század végén egy korszerűen felszerelt épületszárnnyal, amely még pergő vakolattal és omladozva is lakói kényelemszeretetéről árulkodik. Az árnyas park koszorúzta épülethez tartozik a római katolikus templom is, ami új tatarozásával kirí a kopottas barokksárga falak közül. A templom mellett Petőfi Sándornak, a tanintézet névadójának mellszorba. A költő valamikor átutazott a településen, emlékszik a krónika és a szép patikárius lányba, akinél gyógyszert vásárolt, nyomban bele is szeretett...

A főbejárat elé kanyarodik a kocsifeljáró. A bejáratot védő és megszépítő kiugró rész négy oszlopa ép, ám a tetőzet egyik része beszakadt, helyileg megreparálták, de hogy visszaálljon régi szépsége, restauráló nagyjavításra volna szükség. Nem csak itt, hanem a teljes épületegyüttesen, hiszen a homlokzati girlandok egyre- másra leporlanak, a régi csatornadíszek is, melyek közül néhányat még megtalálni a XVIII. századi szárnyhoz merőlegesen illeszkedő újabb épületrészen. A kovácsoltvas rácsok az ajtókon, ablakokon aprólékosságuk szépségével egyszerűen elvarázsolják a nézelődőt. Az ablakkeretek nagy része is a régi, helyenként megereszkedve, lógva, de még emlékeznek a régi, szebb időkre. A dombról lenéző külső főhomlokzaton a főúri pompának a falakban őrzött nyomai mellett a szegénység mai repedései, mintha az épület megelégelte volna az örökös ellenszegülést az időnek...

Hegyesi Viktor szerint, esztendőkkel ezelőtt műépítész statikailag megvizsgálta az épületet, kiderült, hogy hajszálnyit évről évre lennebb csúszik a domboldalon. A kastély kezd életveszélyes lenni. Egy-egy omladozó kerítésrész, hatalmas tárolók, egy darabjaira szedett műemlék magtár lennebb, a kastély tövében pincék s egy-egy szépségparány, szökőkutak maradványai. A falaknak a belső udvar felőli találkozásánál pedig hatalmas magnóliató, puszpángsövény fut a kert mentén, a hosszú épületsor végén, a kitöredezett üvegű télikert vasszerkezetén az idő nyoma...

Az épületben tekervényes folyosók. A grádicsok felfelé és a lefelé is osztálytermekbe visznek, amelyeket telente hajnaltól fűtenek, hogy a vastag és hideg falak valamelyest átmelegedjenek. Külföldi adományokból szerelték fel az iskolát annyira, hogy a hatalmas szegénység, kopottság és sötétség közepette elviselhetőbbé tegyék a tanulók számára a körülményeket. Az épület patinás szépsége pedig kétségtelenül plusz varázst jelentett, csakhogy a tanintézet képtelen fenntartani egy szép, de tönkrement kastélyépületet.

Székelyhídon évtizedek óta kétségbeesve keresnek megoldást a műemlék kastély felújítására, de nem rajtuk múlik, hogy egy ilyen hatalmas munkálatba belekezdjenek. A műemlékek közé sorolt épületegyüttest, ha felelősséggel akarnak hozzálátni, nagyjavításnak kellene alávetni, hiszen ha kontárok kezére jutnának, végképp eltűnnének a korhű díszítőelemek. Biharban erre is van példa, műanyagkeretes hőszigetelő ablakok kerültek illetlenül több régi kastélyépületre. A műemlékvédelmi törvény ugyanis a C kategóriába sorolt ingatlanoknál nem szabályozza az ilyesmit, mégis egy sor bürokratikus teendő, engedélyeztetések garmada elé néz, aki megpróbálkozik a felújításukkal. A székelyhídi Stubenberg-kastélyt többtíz milliárd lejes költséggel, de még újjá lehetne varázsolni.

Hegyesi Viktor iskolaigazgató igyekezett mindent megmozgatni az épületegyüttes felújításáért: „Tudomásom szerint Ausztriában élnek még a Stubenberg család leszármazottjai, de nem igényelték vissza a kastélyt, így a hatályos törvények értelmében a székelyhídi önkormányzatra testálódik az épületegyüttes. Talán így majd sikerül lépni Székelyhíd legszebb épülete, a Stubenberg kastély ügyében. Régebben senki nem volt hajlandó költeni rá, az önkormányzatnak pénze sem volt, ezért a veszélyesebbé váló részeket igyekeztünk magunk javítgatni. A diákjainknak azonban jobb volna egy modern, jól fűthető, kényelmes központi iskola, világos osztálytermekkel, korszerű szaktermekkel. Az RMDSZ és az SZDP közötti megállapodásban tavaly kérték ismét az új iskola megépítését. Világbanki támogatással nálunk is megújult a hétből egy épület, ám ez csak az alsósok helyzetén javított. Szerintem a kastélyépület a székelyhídi múzeumok és egy kulturális központ számára volna alkalmas hely.”

Sóki Béla, Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint ma az RMDSZ-SZDP megállapodás egyik legfontosabb eleme volna a székelyhídi tanintézetet felépíteni: „Ezer diák jár a székelyhídi Petőfi Sándor Középiskolába. A tanintézet növekvőben, pláne, hogy nemrég emelték városi rangra a települést. Kiszámítottuk, hogy a kastély felújítása Székelyhíd teljes költségvetésének a háromszorosából sem jönne ki. Abszurdum volna azt hinnünk, hogy az önkormányzat önerőből fel tudná újítani az ingatlant, ami viszont lassan életveszélyessé válik. Meg kellene előznünk a balesetet, ezért volna lényeges a világbanki programban mielőbb megépíteni az új iskolát.”

Székelyhídon még közszájon forog a grófi család kiköltöztetésének története. A javak szétcincálása. Hogy ma is áll a Stubenberg-kastély, bizonyára annak köszönhető, hogy tanintézet került bele 50 éve.