Olyan, mint egy megkergült fűnyíró

A tévéközvetítések meg a bulvársajtó jóvoltából egy-egy képviselőnk szájából nemigen hangozhat el úgy durva szó, de szokatlanul szellemes riposzt, megjegyzés sem, hogy nyomban ne menne híre az esetnek. Néhány külföldi példával bizonyítjuk, hogy az ilyesmi a fejlett demokráciákban sem szokatlan.

Honatyáink mentségére legyen mondva, hogy odamondogatásaikkal vagy csípős – olykor nyomdafestéket sem tűrő – megjegyzéseikkel voltaképpen az európai gyakorlatot követik. Talán még volna is mit tanulniuk külhoni kollégáiktól, akiknek aranyköpéseiből egy csokorra valót válogattunk össze.

„Minden ellenségem ott van a kabinetben, hogy rajtuk tarthassam a szemem” – John Diefenbaker kanadai politikus igazán nem köntörfalazott idézett kijelentésével. Honfitársa, John Crosbie kanadai képviselő sem válogatta meg szavait, amikor egyik képviselőtársát így jellemezte: „Olyan, mint egy megkergült fűnyíró.” És még mindig a juharszirup országánál maradva, Pierre Elliot Trudeau kanadai politikus szájából hangzottak el ezek a korántsem hízelgő szavak: „Tisztelt képviselőtársam nem ért egyet. Hallom, ahogy rázza a fejét.”

Még két emlékezetes mondás a tengerentúlról. „Nem fogok a kampányban az életkor kérdésével foglalkozni. Nem fogom politikai céljaim érdekében kihasználni ellenfelem fiatalságát és tapasztalatlanságát” – ezt a színészből lett államelnök, a néhai Ronald Reagan mondta Walter Mondale-ről. „Maga valóban megnyerte a választást, de a szavazatszámlálást én nyertem” – ezt pedig Anastasio Somoza nicaraguai diktátor vágta politikai ellenfele szemébe.

A sokat emlegetett angol humor írmagját sem találjuk annak a képviselőnek a lesújtó ítéletében, mellyel pártjának választási programját illette: „A leghosszabb búcsúlevél, amit a történelem során valaha is papírra vetettek”. Inkább ráismerni a britek fanyar humorára akkor, amikor az egyik angol képviselő így jellemzi a másikat: „Naponta nyolc órát dolgozik, és nyolc órát alszik. A baj csak az, hogy ugyanazt a nyolc órát.”

A finom irónia eme megnyilvánulása is nagy derültséget kelthetett a brit parlamentben: „Nem hinném, hogy tud úszni. Biztos, hogy nem bírná elég sokáig csukva tartani a száját.” Egyszer az egyik angol képviselő ezt találta mondani a másikról: „Úgy néz ki, mint egy egyiptomi múmia a fásli nélkül.” Egy másik brit honatya képviselőtársának gyönge érvelését ekképp minősítette: „Ennél egy betűlevesben jobb érveket találok.”

Sir Winston Churchill brit politikusnak, a jeles államférfinak sem kellett a szomszédba mennie egy kis replikáért: „Tisztelt képviselőtársamnak sosincs szerencséje az általa előadott tények és az igazság egybeesésének tekintetében” – jegyezte meg egyszer. Churchill nem állhatta az unalmas parlamenti szócséplést, megesett, hogy ilyenkor el-elszundított. „Muszáj önnek elaludni a beszédem közben?” – tette szóvá egyszer egy munkáspárti képviselő. „Nem, saját jószántamból történt” – felelte kapásból Sir Winston Churchill.

Annak idején az ausztrál miniszterelnök sem tehette zsebre, amit John Hewson ausztrál politikus állított róla: „Szerintem a legcsúnyább dolog, amit Paul Keatingre mondhatunk, az, hogy Paul Keating.”

Lám-lám, a lényeget durva megjegyzések, kocsisok szájába illő mocskos szavak nélkül is kifejezésre lehet juttatni. (Forrás: MTI PRESS)