„Öltözz feltűnően!”

Vivienne Westwood a londoni Viktória és Albert Múzeumban rendezett kiállítás megnyitóján. A háttérben Sarah Stockbridge modell fotója.A július közepéig nyitva tartó tárlat a világ egyik legbefolyásosabb dizájnerének több mint százötven ruhaféleségét mutatja be az elmúlt 34 évből, többnyire Westwood saját archívumából és – magának a múzeumnak a gyűjteményéből. Utóbbi kollekciója ugyanis, a közönségnek a divat iránti kielégíthetetlen étvágyát kiszolgálva, több mint négyszáz év ruházati történelmét öleli fel, és folyamatosan, rendszeresen vásárol jellegzetes darabokat a világ felkapott tervezőitől, Diortól, Balenciagától, Armanitól, de leginkább brit házaktól, mint Mary Quanttól, II. Erzsébet „házi szabóságától”, Hardy Amiestől vagy Alexander McQueentől. Büszkén őrzi Coco Chanel korai munkáját, egy 1919-ből származó tunikát éppúgy, mint a Westwood-kiállítás egyik sztárját, az összetéveszthetetlen platformcipőt, melyen egyensúlyozva Naomi Campbell, 1993-ban, világszenzációt keltve, hasra esett egy divatbemutatón. A túlzás nélkül lélegzetelállító Westwood-retrospektív már az első pillanatban sokkolja a látogatót. A bejáratnál óriási, fekete-fehér fotó fogad, amely 18 éves korában örökítette meg az akkori Vivienne Isabel Swire-t, egy gyapjúfonó anya és cipész apa fejkendőt viselő, máris egyéni stílust sugárzó lányát. Vivienne 16 éves korában befejezettnek tekintette a gimnáziumot, majd egy félév után a művészeti szakközépiskolát is, gondolván: „Hogyan is tudna boldogulni egy munkásosztálybeli lány, mint én, a művészek világában?”

A Viktória és Albert Múzeum minden nagy show-jára jellemző igényességgel berendezett kiállítás két nagy terme közül az első Vivienne Westwood sokkoló punk időszakára koncentrál, a hetvenes-nyolcvanas évekre, amikor akkori partnere, a sokoldalúan tehetséges, Malcolm McLaren, a Sex Pistols producere közreműködésével, sokkoló kollekciókkal – Szex, Lázadók, majd Kalózok címmel – hívta fel magára a figyelmet. A legnagyobb felháborodást keltett darabok közé tartozik az a T-shirt, melyen a sarki büféből beszerzett csirkecsontokból, láncokkal és szegecsekkel kirakott minta a „rock” szót adja ki. Más trikókra „No future” (Nincs jövő) vagy „Only anarchists are pretty” (Csak az anarchisták szépek) feliratot nyomtatott. Az alkotópáros ikonnak tekintett műve a Sex Pistols John Lydonja (művészi álnevén Johnny Rotten) által kedvelt, úgynevezett bondage, szíjakkal összekötött nadrágok. A korai dizájnokat a száguldó motorosok, a fétiskultusz, a New York-i szubkultúra, a dél-afrikai fekete negyedek befolyásolták. Az idő előrehaladtával Westwood egyre nagyobb érdeklődést mutatott a történelem és a művészettörténet iránt. A Viktória és Albert Múzeum vagy a Wallace Collection anyagát kevesen ismerik olyan behatóan, mint ő. Ennek hangsúlyozására a Westwood-kreációk mellett számos történelmi viselet vagy a tervezőt inspiráló festmény látható. Látványos párosítás a XVIII. századi, úgynevezett Sacque Back és az 1996-ban Linda Evangelista szupermodell által viselt „Watteau” estélyi ruha is, egyben meggyőzve a hitetlenkedőket arról, hogy mindennek helye van a rangos múzeumban. Westwood éppúgy szenvedélyesen olvasztja be egyedi haute couture öltözeteibe a francia királyi udvar, mint a brit monarchia hatását. Sajnos a múzeumi mintababákon soha nem fognak olyan szexisen hatni a tipikus Westwood-ruhaderekak vagy az úgynevezett minikrinik (krinolinok), nem is beszélve az áhítatos precizitással elkészített, csillogó estélyi-báli ruhákról, mint a valóságban. Igaz, a képzelet szárnyalásában a kiállítás több pontján is pergő, emlékezetes divatbemutatókat, próbákat, pillanatokat felvillantó videofilmek segítenek.

A most 63 éves tervezőt a „dizájnerek dizájnereként” is emlegetik, kifejezve, milyen meghatározó befolyást gyakorol a kortárs riválisokra, Jean-Paul Gaultier-től, John Gallianón át Tom Fordig. Westwood számára mindig fontosak voltak a hagyományos brit textilek. A kiállítás is számos példáját sorakoztatja fel a Harris-tweedből, ír lenvászonból és huddersfieldi gyapjúszövetből készült sajátságos kreációknak. Westwood saját tartánt tervezett Anglomania márkanevű terméke számára, és hivatalosan bejegyzett klánja is van: a MacAndreas név tisztelgés jelenlegi férje, a nála lényegesen fiatalabb, polgárpukkasztó Andreas Kronthaler előtt. Egykori bécsi akadémiai tanítványának tulajdonítja, hogy bevezette őt a szabás, redőzés és gondos befejezés „szentháromságának” titkaiba.

Vivienne Westwood különleges személyiségétől elválaszthatatlan az establishmenthez és a királyi családhoz fűződő ambivalens viszonya. Az örök lázadó szívesen ugratja az uralkodót. Leghíresebb esete 1992-ben történt, amikor alsónemű nélkül, a fantáziának kevés teret hagyó, átlátszó ruhában jelent meg a Buckingham-palotában, hogy átvegye az OBE (Order of the British Empire – a Brit Birodalom Rendjele tiszti fokozat) kitüntetést. Enyhén parodizálja az udvart, például a kiállítás néhány remekbe szabott darabjával (skót kockás koronával, hermelinköpennyel, skót kockás miniszoknyával, mohair kiskabáttal, barettal és lábmelegítővel), rendjelének kitűzőjét állandóan viseli. Westwood mottója: „Ha kétségeid vannak, öltözz feltűnően!”. Szlogenjének ő a legelszántabb követője. Nem neki találták ki, hogy belesimuljon a tömegbe. Életmű-kiállításának ünnepélyes megnyitójára ugyan a korosztálya által kedvelt rózsaszín ruhában jelent meg, de szárított sárgabarack színű hajába csillogó ezüst ördögszarvacskákat tűzött. Az esemény elképzelhetetlen lett volna legfanatikusabb hívei, Kate Moss vagy Jerry Hall jelenléte nélkül. A texasi exszupermodell és a volt Mrs. Jagger a napokban, a Bafta-filmdíjak átadási ünnepségén egy Westwood-féle tizenöt éves „régi rongyot” viselt, amely semmit nem vesztett örökzöld divatosságából. Nem véletlen, hogy dizájnjait nemcsak a Viktória és Albert Múzeum gyűjti, immár 1983 óta, hanem magánemberek is műkincsekként vadásznak rájuk, és ha megszerezték, féltve őrzik a szekrényükben.

London, 2004. április