Nyelvi jogok érvényesítése Szlovákiában

ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

Hogyan kell írni helyesen, pontosabban hogyan van magyarul az, hogy Trnavský samosprávny kraj? Mert sok publikációban Trnava-i Kerületi Önkormányzatként szerepel, és szerintem az nem jó.

Helyesen: Nagyszombati Kerületi Önkormányzat. Az államigazgatási kerületekkel azonos területen van, de nem azonos a korábbi megyékkel. Szlovákiában a kerület funkciója azonos a magyarországi megyékével, azaz államigazgatási és önkormányzati egységek is egyben. Ha mégsem magyarul akarják alkalmazni a helynevet, akkor is egybe kell írni, tehát: Trnavai Kerületi Önkormányzat.

A rendőrök szolgálatban beszélhetnek egymás között magyarul?

Az államnyelvtörvény 6. §-a (1) bekezdése kimondja, hogy a fegyveres erőknél, a rendőrségnél, a Szlovák Információs Szolgálatnál, a Szlovák Köztársaság Büntetés-végrehajtási Szervezeténél és Bírósági Őrségénél, a Vasúti Rendőrségnél, a Tűzoltó- és a Mentőszolgálatnál, valamint a települési (önkormányzati) rendőrségnél a szolgálati érintkezésben kötelezően az államnyelvet használják. Ez alól a rendelkezés alól a törvény nem ismer kivételt, s erre a területre nem tér ki a kisebbségi nyelvtörvény sem. Ezen a téren az államnyelvtörvény különösen szigorú, az államnyelv használatán kívül más nyelvet a szóbeli érintkezésben sem tesz lehetővé.

A szolgálati érintkezés a felsorolt szervek alkalmazottjainak belső kommunikációját jelenti, amikor feladatkörükben járnak el. Nem vonatkozik a rendelkezés a felsorolt szervek alkalmazottjai és az ügyfeleik közötti érintkezésre, az ugyanis hivatalos érintkezésnek számít.

A válasz tehát: ha a rendőrök között olyan kommunikációról van szó, amely belső szolgálati érintkezésnek minősül, vagyis a munkavégzésükkel függ össze, az államnyelvtörvény szerint nem beszélhetnek magyarul. Magánbeszélgetést természetesen bármely nyelven folytathatnak.

Kaphatok-e büntetést azért, ha szlovák nyelvű hivatalos levélben helyesírási hibákat vétek?

A kérdés megválaszolásához szükséges tudni, hogy ki a levélíró.

Az államnyelvtörvény 9a §-a (1) bekezdése alapján bírság a következő alanyokra szabható ki: állami szervek, területi önkormányzati szervek és más közigazgatási szervek, az általuk alapított jogi személyek és a törvény által létesített jogi személyek, más jogi személyek és egyéni vállalkozók.

Ha tehát a levélíró a felsorolt alanyok valamelyikének nevében lép fel, az államnyelvtörvény bírságokról szóló rendelkezése vonatkozik rá. Az ilyen személy hivatalos érintkezés során mindig köteles az államnyelvet, tehát a szlovákot használni.

Az államnyelvtörvény 2. §-a (3) bekezdése szerint a szlovák államnyelv kodifikált változatát a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma hagyja jóvá és teszi közzé internetes honlapján. A 2 § (4) bekezdése kimondja, hogy az államnyelv kodifikált változatába történő, annak szabályszerűségeivel ellentétes mindennemű beavatkozás megengedhetetlen.

A Kulturális Minisztérium hivatott ellenőrizni, valóban a szlovák államnyelvet használják-e mindenhol, ahol azt a törvény előírja. Államnyelv alatt a szlovák nyelvnek a Kulturális Minisztérium által kodifikált változatát értik. Ahol tehát a szlovák államnyelvet nem megfelelően alkalmazzák, a minisztérium a törvényszegőt figyelmeztetésben részesítheti. Ha a jogsértő állapotot a figyelmeztetést követően sem számolják fel, a minisztérium bírságot szabhat ki.

Nem foglalkoztunk azonban még azzal az esettel, amikor a levélíró magánszemély. Ilyen esetben természetesen nem esik a Kulturális Minisztérium felügyelete alá, nem kell tehát büntetéstől sem tartania, ha nem ismeri a szlovák helyesírást.

Ha pedig egy adott nemzeti(ségi) kisebbség által legalább 20%-ban lakott településen él, a település önkormányzatának az adott nemzeti(ségi) kisebbség nyelvén is megírhatja a hivatalos beadványát, amire az önkormányzati szervek kötelesek az adott nemzeti(ségi) kisebbség nyelvén válaszolni.

Az érsekújvári képviselő-testület legutóbbi ülésén néhány szlovák nemzetiségű képviselő nehezményezte, hogy a magyar utcanévtáblákon a külföldi történelmi személyiségek neve nem a szlovák helyesírás szabályainak megfelelően van feltüntetve (pl. Dosztojevszkij, nem Dostojevský). Milyen jogszabály szabályozza ezt a területet?

A kisebbségi nyelvhasználati törvény 4. paragrafusának 1. bekezdése kimondja, hogy a település területén az utcák megnevezését kisebbségi nyelven is fel lehet tüntetni.

A 369/1990 sz. törvény 2b paragrafusának értelmében a település rendelet formájában határozza meg az utcák elnevezését. A kisebbségi nyelven feltüntetett elnevezés tekintetében a törvény a kisebbségi nyelvhasználati törvény fent említett rendelkezésére utal.

A „v jazyku menšín” szókapcsolatból (amit a kisebbségi nyelvhasználati törvény 4. paragrafusának 1. bekezdése használ) arra a következtetésre kell jutni, hogy az idegen nyelvű (nem szlovák vagy magyar) neveket a magyar helyesírás szabályai alapján megalkotott formában kell feltüntetni. Ez az egyetlen, jogi és nyelvi szempontból egyaránt logikus megoldás.

Mit tegyek, ha egy pozsonyi kórházban az orvos azt akarja, hogy hároméves gyerekemhez szlovákul beszéljek?

A szlovák államnyelvtörvény (ahogy egyéb jogszabályok sem) semmilyen esetben nem szabályozza a magánszemélyek között folyó, magánjellegű kommunikációt. Mint magánszemély bárhol, bárki előtt megnyilvánulhatunk magyarul szóban és írásban egyaránt, és ha valaki emiatt sértő megjegyzéseket tenne, nyugodtan a rendőrséghez (polgári együttélés elleni kihágás bejelentésével) vagy a polgári jogi bírósághoz (személyiségi jogaink sérülése okán) fordulhatunk.

Ami a kórházakban a személyzet és a páciensek vagy ügyfelek között zajló kommunikációt illeti, ezt az államnyelvtörvény a 8. § (4) bekezdésében a következőképp tárgyalja:

(4) Az egészségügyi intézmények és szociális szolgáltató intézmények ügyvitele államnyelven történik. Ezen intézmények személyzetének a páciensekkel vagy ügyfelekkel való kommunikációja rendszerint államnyelven folyik; ha az államnyelvet nem ismerő páciensről vagy ügyfélről van szó, akkor olyan nyelven is folytatható a kommunikáció, amelyen a pácienssel vagy ügyféllel értekezni lehet. Az a páciens vagy ügyfél, aki nemzeti(ségi) kisebbséghez tartozó személy, ezekben az intézményekben olyan településen, ahol a hivatali érintkezésben külön előírás alapján használják a nemzeti(ségi) kisebbség nyelvét, használhatja a személyzettel történő kommunikációban anyanyelvét. A személyzet tagjai nem kötelesek ismerni a nemzeti(ségi) kisebbség nyelvét.

Kitértek erre a szabályozásra a nyelvtörvény alkalmazási irányelvei is. Végső soron a szabályozást a következő pontokban foglalhatjuk össze:

Máshogy, mint államnyelven, folyhat a kommunikáció a nemzeti kisebbséghez tartozó páciens és a kiszolgáló személyzet között a kórházakban:

1. az ország egész területén, ha a páciens nem beszéli az államnyelvet;

2. azokon a településeken, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozók aránya a lakosságon belül eléri a 20%-ot akkor is, ha a páciens beszéli az államnyelvet;

3. azokon a településeken, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozók aránya a lakosságon belül nem éri el a 20%-ot kivételesen akkor is, ha a páciens beszéli az államnyelvet, de célszerűbb a nemzeti kisebbség nyelvét használni, és a kiszolgáló személyzet tagja beszéli az adott nyelvet és szakszerűen tudja használni azt, és a páciens kifejezetten kéri a nem államnyelvű kommunikációt.

Fontos tudni azonban, hogy ennek a rendelkezésnek a megtartását semmiféle szerv nem felügyeli, a gyakorlatban tehát a kommunikáció bármilyen nyelven folyhat, ebbe semmiféle hatóságnak nincs joga beleszólni. Az orvos pedig egyáltalán nem jogosult olyasmire, hogy bárkinek a nyelvhasználatát bírálja, épp ellenkezőleg, neki mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a kommunikáció az egészségügyi intézmény személyzete és a páciens, ill. az ügyfél között a lehető leggördülékenyebben folyjék. Ha az orvos mégis a páciens, ill. ügyfél nyelvhasználatát bírálja, érdemes panaszt tenni ellene az illetékes felügyelő szerveknél.

Temetési szertartáson el kell-e hangoznia szlovák nyelvű beszédnek, vagy folyhat minden tisztán magyarul?

A szlovák államnyelvtörvény mindjárt az 1. § (3) bekezdésében leszögezi, hogy ez a jogszabály nem érvényes az ún. liturgikus nyelvekre. E nyelvek használatát a törvény szerint az egyházak és vallási közösségek előírásai szabályozzák.

Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az egyházakban és vallási közösségekben belső szabályozási rendszer határozza meg a nyelvhasználatot.

Tehát egyházi, ill. vallási szertartásokon (istentisztelet, mise, keresztelő, konfirmáció, bérmálás, szentelések, kibocsátások, házasságkötés, temetés) minden további nélkül használható a magyar nyelv mindenfajta kommunikációban. A szlovák nyelv használatára a felsorolt szertartásokon semmiféle jogszabály nem kötelez.

Egyes írásos dokumentumoknak azonban, amelyek a nyilvánosság felé is irányulnak, államnyelven is el kell készülniük, ilyenek pl. a házasságkötésnél használt, az állam felé továbbított dokumentumok.

Március 15-én vagy más ünnepeken kell-e szlovákul is beszélni a megemlékezéseken vagy sem?

Világosan meg kell különböztetnünk egymástól a 96/1991 sz., a nyilvános kulturális rendezvényekről szóló törvény és a 84/1990 sz. gyülekezési törvény alapján megvalósuló rendezvényeket.

Az államnyelvtörvény is külön kezeli a két esetet, sőt a Kulturális Minisztérium által kiadott, államnyelvtörvényhez fűzött végrehajtási alapelvek 2. részének x) pontja kimondja, hogy a gyülekezési törvény által bejelentett rendezvény nem számít kulturális rendezvénynek.

A gyülekezési jog szerint bejelentett rendezvényen nem kötelező a kétnyelvűség, az államnyelvtörvény csupán lehetőséget nyújt arra, hogy a rendezvényen bárki használhassa az államnyelvet.

Az államnyelvtörvény a nyilvános kulturális rendezvényről szóló rendezvényen előírja a programok kísérő felvezetését államnyelven. Ennek sorrendjéről nem nyilatkozik, tehát lehet először más nyelven, majd utána államnyelven.

Mindkettő esetében bejelentési kötelezettsége van a szervezőnek, amelyet a gyülekezési törvény alapján 5, a kulturális rendezvény esetében 7 nappal a megvalósulás előtt kell bejelenteni a községnek, indokolt esetben ettől a határidőtől el lehet térni.

A törvény meghatározása szerint kulturális rendezvénynek számít a színházi, film- vagy egyéb audiovizuális előadás, a koncertek, zenei és táncprodukciók, képzőművészeti, iparművészeti, népművészeti kiállítások, fesztiválok, kulturális és művelődési tárlatok, táncmulatságok és egyéb szórakoztató társadalmi rendezvények.

Az Új Szó március 4-i számában (5. oldal) közölt tudósítás szerint Érsekújvárott az utcanevekben található helységnevek csak akkor szerepelnek magyarul, ha az adott helységben a magyarok arányszáma meghaladja a 20 százalékot (pl. Udvardi út, ám Bratislavská-i út). Van az ilyen eljárásnak törvényi alapja?

Az 1999. évi 184. sz. tv. a nemzeti kisebbségek nyelvének használatáról a következőképpen rendelkezik: 2. § (1) Ha a nemzetiségi kisebbséghez tartozó szlovák állampolgárságú személyek egy adott településen az utolsó népszámlálás adatai szerint a lakosságnak legalább 20%-át alkotják, e településen a hivatali érintkezés során használhatják a kisebbségi nyelvet.

4.§ (1) A 2.§ (1) bek. szerinti települési önkormányzat a saját területén az utcaneveket és más helyi földrajzi jelöléseket kisebbségi nyelven is feltüntetheti.

Arról viszont egyetlen jogszabály sem rendelkezik, hogy csak azon helységnevek szerepelhetnek magyarul az utcanevekben, ahol a magyarok arányszáma meghaladja a 20%-ot.