Nézzünk be a Nobel Múzeumba!

Addig is azonban van mit nézni, tanulmányozni a stockholmi Gamla San-i intézményben, amely a Svéd Akadémia épületében kapott helyett. Ez az a múzeum, amely minden olyan ismeretet dokumentál, amely a Nobel-díjjal kapcsolatos. Nézzünk be!

Tágas főcsarnokba lépünk, ahol szép sorjában vonulnak a Nobel-díjasok… Nem visznek bennünket virtuális világba, nem ültetnek időgépbe sem, csak egy ötletes megoldásnak köszönhetően élvezhetjük a híres tudósok, irodalmárok vonulását. Egy ruhagyár jóvoltából szerelhette fel a múzeum a főcsarnok mennyezetére azt a sínt, amelynek egyes fogasaira Nobel-díjasok portréit rögzítették. A képek egymást követik a sínen, és több órába telik, míg az összes Nobel-díjas „végigfut” a látogató előtt. Eléggé időigényes és nyakfárasztó foglalatosság… Érdekesebbnek tűnik a digitális adatbázisban kutakodni, mindenki azt böngészi, amire kíváncsi. Egy kattintás, s megjelenik az év, mellette az azévi nyertesek portréja, itt van máris 1914 és Bárány Róbert, aki a belső fület érintő kutatásaiért kapta meg a Nobel-díjat, mellette Max Theodor Felix von Laue német fizikus, a röntgenkrisztallográfia elméletének megalkotója. Az is kiderül, hogy 1914-ben nem osztottak ki sem irodalmi, sem békedíjat.

„Menjünk tovább – mondja a múzeumvezető – , mindenképp nézzék meg, mi van a szépen elrendezett vitrinsorokban. Régi hagyomány ugyanis, hogy a díjazottak érdekes és esetenként vicces tárgyakat ajándékoznak a múzeumnak” – magyarázza a kedves hölgy, s magunkra hagy.

A vitrinekben találjuk meg például a már emlegetett Bárány Róbert magyar származású osztrák orvos oklevelét a Nobel-díjról, valamint ajándékát, egy pár fehér kesztyűt. Az isteni részecske felfedezője, Peter Higgs például kedvenc borából ajándékozott két palackot, Malála Júszafzai, a legfiatalabb Nobel-békedíjas kendőjét ajándékozta a múzeumnak, Rigoberta Menchú guatemalai emberi jogi harcos pedig egy huipilt, egy olyan blúzt, amelyet a majákhoz tartozó, Guatemalában élő ixil törzs női tagjai viselnek.

Az egyik vitrinben láthatók annak az étkészletnek a darabjai, amelyből a Nobel-díj megalapításának 90. évfordulóján ebédeltek a stockholmi Nobel-banketten a meghívott vendégek.

Természetesen mindent megtudhatunk Alfred Nobelról, a díj alapítójáról, magáról a díjról, és azokról, akik az egyes bizottságokban döntenek a díjazottakról, és külön, hosszasan mesél a vezetőnk a Svéd Akadémiát megrázó szexuális zaklatási és kiszivárogtatási botrányról, amely miatt tavaly elhalasztották az irodalmi Nobel-díj átadását.

Az időszaki kiállítás jelenleg a 90 éve született Nobel-békedíjas Martin Luther King életét, családját, harcát mutatja be, kiemelve azt a 250 ezres felvonulást, a washingtoni menetelést, amelyen elhangzott King Van egy álmom beszéde is.
Betérünk még a múzeumi bisztróba, bekapunk egy smörgasart (szendvicset), megtárgyaljuk a látottakat, de már csak találgatni tudunk, melyik jó humorú Nobel-díjas adta a múzeumnak a vitrinbe zárt porcelán malacot, az öreg ütött-kopott korcsolyát, a pipát, a sapkát, a kis játékautót. Milyen feledékeny is „az ember”… Kihagyhatatlan a butik, de ezúttal nem veszünk semmit, nem nyeri el tetszésünket sem a méregdrága biciklimodell, sem az ilyen-olyan plüssállat, kulcstartó, fénykép. De a múzeum érdekes, egyszer mindenképp érdemes megnézni.