Németek Belgiumban – működőképes autonómia

Annak, hogy a belgiumi németek milyen sikerrel képesek kihasználni az autonómiában rejlő lehetőségeket, egyik legfrissebb bizonyítéka, hogy a közösség – Madeirával, Portugália szintén autonóm régiójával közösen – 2004-ben elnyerte „Az év eurórégiója” címet. Karl-Heinz Lambertz-cel, a belgiumi németek autonóm kormányának miniszterelnökével beszélgettünk.

Miniszterelnök úr, az ön véleménye szerint milyen tényezők játszottak szerepet abban, hogy az idén önök kapták „Az év Eurorégiója” díjat?

A cím odaítélésében feltehetően több tényező is szerepet játszott. Az egyik legfontosabb talán az lehetett, hogy közösségünk a más országokkal és régiókkal való kétoldalú együtt-működés során következetes politikát folytat, s hogy több fontos nemzetközi szervezettel is aktívan együttműködik.

Mit jelent az önök számára az Európai Unió?

Az Európa-eszme rendkívül erős alkotóeleme a belgiumi német közösség identitásának. A határokon átívelő nyitottság és nyíltság az itt élők mindennapjaihoz tartozik.

Milyen módon képviselteti magát közösségük az EU-ban?

A német nyelvű terület az európai választásokon egyetlen választókörzetet alkot, s ily módon az Európai Parlamentbe egy közvetlenül megválasztott saját képviselőt küldhet. Közösségünk miniszterelnöke az Európai Parlament regionális bizottságának tagja.

Milyen a kapcsolatuk Németországgal?

Különösen a velünk határos Észak-Rajna–Vesztfália és Rajnavidék–Pfalz szövetségi államokkal szoros az együttműködés. Két nagy régióhoz – Maas Rhein-hez és Saar-Lor-Lux-hoz – is tartozunk.

Térjünk át az autonómia szerkezetére. Mely területeken folytatnak önálló törvénykezést?

Közösségünk több területen is törvényalkotó kompetenciával rendelkezik. Ezek közül a legfontosabbak a kultúra, az egészségügy, a szociális ügyek, az oktatás és a foglalkoztatás.

Ha jól tudom, parlamentjük egyik különleges hatásköre, hogy önállóan dönthet, hány miniszterre van szüksége munkájához.

A föderális törvényhozás a miniszterek számát legalább három és legfeljebb öt között határozta meg, valamint tett egy olyan kitételt, hogy a miniszterek nem lehetnek azonos neműek. 2005. január elsejétől az eupeni kormány a – kilenc kisebb egységből álló – német nyelvű közösség ellenőrzéséért és pénzügyeiért lesz felelős. A hatáskör bővítése azonban jelentős többletmunkával fog járni, amivel a jelenlegi, három miniszterből álló kabinet már nem tud megbirkózni. Ezért parlamentünk minden valószínűség szerint azzal fogja kezdeni a legközelebbi ülésidőszakot, hogy a miniszterek számát háromról négyre emeli.

Milyen jogokkal rendelkeznek a nyelvhasználat terén?

Belgium a latin és a germán kultúra találkozási pontjánál fekszik, ennek köszönhetően az országnak három hivatalos nyelve is van: a holland, a francia és a német. A német közösség területén a német a hivatalos nyelv. A bíróságon, az iskolában, a hivatalokban, az áruházakban – mindenütt németül beszélnek. A hatóságok számára – regionális és föderatív szinten egyaránt – előírás, hogy az itt élőket anyanyelvükön, vagyis németül szolgálják ki. A különböző közleményeket, kormánydöntéseket és más hasonló hivatalos dokumentumokat szintén meg kell fogalmazni németül is. Közösségünk területén azonban, az itt élő francia anyanyelvűek miatt, a francia nyelvnek – elsősorban a közigazgatásban – különleges státusa van.

A német nyelv dominanciája az egyházak tevékenységében is érvényesül?

A német nyelv használatáról elmondottak természetesen a vallásgyakorlásra is vonatkoznak. Az istentiszteleteket német nyelven tartják. Az összesen több mint egymillió hívőt ellátó Lüttich-i egyházmegye püspöke egyébként – akihez a német nyelvű plébániák is tartoznak – szintén német anyanyelvű.

Ön szerint mennyire lehet mintaértékű a belgiumi németek autonómiájának működése?

Az autonómia érdekes modell a kisebbségi problémák megoldására, s a belgiumi német nyelvű közösség esete erre vonatkozóan tanulságos példaként szolgálhat. Átvenni egy az egyben bizonyára lehetetlen, gondolatébresztő azonban lehet.

Véleménye szerint hogyan lehet egy autonómia működése igazán eredményes?

A siker szempontjából mindenképpen meghatározó, hogy a két fél – vagyis a kisebbség és a többség – ne ellenfélnek, hanem partnernek tartsa egymást, s a sokféleségben ne a konfliktusra való okot, hanem a gazdagságot lássa. A legfontosabb azonban, hogy kialakuljon egy korrekt bánásmód és egy normális együttélés, melynek során a sokszínűség kiaknázhatóvá válik.

Vannak helyek, ahol az „autonómia” kifejezés puszta kiejtése is azonnal a szeparatizmus vádját vonja maga után...

Hogy az autonómia elmozdulást jelent-e a szeparatizmus irányába, az elsősorban az adott autonómiamodell sikerességétől függ. Ha pozitívak a tapasztalatok vele kapcsolatban, akkor nem áll fenn szeparatista tendenciák veszélye. Ilyen irányzatok csak negatív tapasztalat esetén támadhatnak. A kisebbségi autonómiák legnagyobb előnye, hogy általuk a kisebbségek saját kezükbe vehetik sorsukat, s hogy objektívvá teszik a kisebbség és a többség közti viszonyt. Hátrányai akkor vannak egy autonómiának, ha hibás, ha rosszul szabott.

Végezetül hadd kérdezzem meg, mi a véleménye az EU kisebbségpolitikájáról?

Az uniónak aktív kisebbségpolitikát kellene folytatnia. Mivel Európa jövője a sokszínűségen múlik, a kisebbségekkel való érintkezés ebben a vonatkozásban ideális tesztként szolgálhat.