Nemcsak vetésváltással

Az intenzív mezőgazdasági termelésben a legtöbb kárt általában a termesztő körzetekbe behurcolt idegen eredetű kártevők okozzák. Ennek legfőbb oka, hogy az adott térségben nincsenek természetes ellenségeik, amelyek visszaszorítják, vagy a károsítási küszöb alatt, elfogadható szinten tartják a károkozók népességét.

Ilyen kártevő az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera), amelyet a 90-es évek elején Amerikából hoztak be a Balkánra, s innen terjedt el fokozatosan Közép-Európában. Nálunk a kilencvenes évek végén, az ezredforduló elején észlelték először, s egy röpke fél évtized elegendő volt ahhoz, hogy az itteni kukoricaföldeken is tartósan megvesse a lábát, s ma már számottevő károkat okozzon a termesztőknek.

A kártevő, amelynek évente egy nemzedéke van, pete alakban telel át a talaj felső rétegében, ugyanakkor a repülő imágók vándorlása nyomán terjed egyre északabbra. A legnagyobb károkat a lárvák okozzák a kukorica gyökerének megrágásával, ennek következtében a növény megdől, majd eltörik és elszárad. Jellegzetes tünete az „S”-alakú ún. lúdnyak-görbület. A kukoricabogár imágói a leveleken és a kalászokon okoznak károkat, előbb a leveleken hámozgatnak, majd a bibét és a címerben a virágport eszik. A bibeszálak elrágása miatt különösen nagy forróságok alatt a csövek megtermékenyülése csökken, vagy akár teljesen el is maradhat, ahogyan ez idén több térségben is megtörtént.

A Diabrotica elleni védekezésben az amerikai tapasztalatok alkalmazásából indulnak ki az ajánlások. A védekezés összehangolt egymáshoz kapcsolódó folyamatokra épül, elsősorban a következőkre kell koncentrálni: vetésváltás, megfelelő talajművelés, az optimális vetési és betakarítási időpontok betartása, rezisztens fajták termesztése, biológiai növényvédelem, talajfertőtlenítés a lárvák ellen, állománykezelés az imágók ellen. Nagyon fontos az imágók monitorozása, mivel a következő évi gyökérkártétel megközelítőleg egyenes arányban áll az imágók előző évi egyedsűrűségével. Amerikai adatok alapján az első évben a növényenkénti 1 lárva egyedsűrűség még a gazdasági károkozás szintje alatt tartja a károkozókat, ez a második évben 1,5 lárva/növény értéket is elérheti. Az ettől magasabb értékek esetén már feltétlenül indokolt a védekezés. Az imágók esetében a kukoricatábla nagyságától függetlenül 12 ragadós sárga színcsapdát kell kihelyezni. Ha a színcsapdákban naponta befogott imágók száma átlagosan meghaladja a hatot, az imágók népessége a gazdasági károkozás szintjének határára jutott. Egy másik gazdasági kártételi szint-küszöb az öt imágó/csőkezdemény, amikor a bibeszálaknak még kevesebb mint a fele nem barnult meg.

Az agrotechnikai módszerek közül a vetésváltásnak van, illetve volt a legnagyobb szerepe, de ez sem örökké tartó megoldás, mert Amerikában például a szója, mint vetésváltó növény sokáig megoldást jelentett a károkozó terjedésének megakadályozásában, újabban azonban a Diabrotica már olyan szójaföldek talajába is lerakja a petéit, amelyet a következő évben kukoricával terveznek bevetni. Magyarországi tapasztalatok alapján a korai, áprilisban vetett kukoricában a lárvák súlyosabb károkat okoztak, mint a későbbi vetésű, rövidebb tenyészidejű állományokban.

A nemesítés során az USA-ban olyan sűrűbb gyökerű fajtákat is kinemesítettek, amelyek könnyebben viselték el a lárvákártételt. A másik út az ún. Bt kukorica, amely olyan toxigént tartalmaz, amelyet nem kedvel a kukoricabogár, s így az ilyen állományt inkább elkerüli. A Bt. kukorica termesztése már nálunk is megkezdődött, viszont számolni kell a génmódosított növények termesztésével kapcsolatos megkötésekkel.

A vegyszeres védekezésben nálunk egyelőre csak az Agrovita által előzetesen engedélyeztetett módszer a kukoricabogár ellen hivatalosan elismert technológia. Újabban sokat emlegetik az Invitet, mint csalógató hatású készítményekkel dúsított rovarölő szert, amellyel Magyarországon már jó eredményeket értek el. Ennek hatóanyaga a kukurbitacin, nem növényvédőszer-hatóanyag, hanem táplálkozási stimuláns (egy keserű dinnyefajból kivont anyag koncentrátuma), ami a rovarokat táplálkozásra készteti, így könynyebben elfogyasztják a kijuttatott vegyszereket is. Az FN Agro cég szintén nemrégiben kezdte el saját rovarölő készítményeinek vizsgálatát és engedélyeztetési eljárását a kukoricabogár elleni felhasználásra. El kell azt is mondani, hogy a lárvák ellen csak részben nyújtanak védelmet a felszívódó csávázószerek, a visszaszorításukra a talajfertőtlenítés is alkalmazható, bár ez nagyon drága. A legelőnyösebbnek egyelőre a vetéssel egymenetben végezhető sorkezelés tűnik. Szerves foszforsav-észter, karbamát és piretroid hatóanyagú készítmények alkalmasak erre a célra. Az állományban történt sorkezelés(ek) nem olyan hatékony(ak). Az imágók állományának gyérítésére a légi permezetést vagy hidas traktor alkalmazása is ajánlott, a megfelelő hatás eléréséhez nagy permetlémennyiség kijuttatására van szükség. (tszl)